A szíriai Sztálingrád
Ahogy gyengül az Iszlám Állam, egyre kevesebben foglalkoznak az ellene való harccal, és egyre többen szállnak be a szíriai polgárháború eredeti formájába: a síita Aszad vezette kormányerők és a szunnita ellenzéki erők közti küzdelembe. Az iraki síita milícia is ezért érkezett: fütyülnek már az Iszlám Államra, hisz azt most már Amerika, Törökország és a kurdok elintézik. Ők Aleppónál, Szíria Sztálingrádjánál szálltak be az utcáról utcára folyó, évek óta váltakozó sikerekkel zajló harcba.
A város a polgárháború kezdete óta ketté van osztva a kormányerők és az ellenzék között, de áttörést egyik oldal sem tudott elérni, oda-vissza taszigálják egymást, egy-egy háztömb vagy romhalmaz többször gazdát cserél, mint ahogy a németek nevezték, a sztálingrádi patkányháborúban. Aszad azonban most az orosz hátszél hatására felbátorodott, és úgy tűnik, elszánta magát a város teljes visszaszerzésére. Kérdés, hogy Amerika mit szól ehhez: vajon van-e olyan háttéralku, ami a várost Aszadnak engedi át, cserébe a török, kurd és ellenzéki szír erők által felszabadított területek tabut jelentenek számára?
Színes társulat
Most mindenesetre orosz légi támogatással, egy iráni tábornok vezetésével libanoni és iraki síita milíciák harcolnak a szír kormányerők oldalán. Szép kis társaság, az iszlámon belüli vallásháború kicsúcsosodása, egy kis nagyhatalmi behatással. Kérdés persze, hogy Oroszországnak miért az aleppói ellenzék elleni harc fontosabb, miért nem a dzsihádistákat űzi, erre a válasz megint csak egy háttéralku lehet.
Azért az Iszlám Állam végórája is közeledik
Mindeközben az Iszlám Állam elleni harc is folyik, és tulajdonképpen már csak két végső csapás van hátra: Szíriában Rakka, Irakban Moszul visszavétele. Rakkára már Obamával egyeztetve bejelentkeztek a törökök, és miután a török a NATO második legnagyobb hadserege, nem valószínű, hogy gondot okozna nekik a feladat. Ugyanakkor küszöbön áll a Moszul városáért indított csata is, miután idén a leköszönő amerikai elnök mindenképp fel akarja szabadítani a várost.
A katonai és a humanitárius előkészületek teljes erővel zajlanak: Amerika a várostól délre egy logisztikai központot alakít ki, az ENSZ pedig minden idők legnagyobb humanitárius feladatára készül, miután a városban rengeteg civil lakos tartózkodik még. Nehéz felmérni, hogy a várost védő néhány ezer dzsihádista mekkora ellenállást fog kifejteni, Bagdad mindenesetre elkeseredett küzdelemre készül. Mások nem tartják kizártnak, hogy a teljesen kimerült és reményt vesztett szélsőséges harcosok inkább elszivárognak a városból.
Lesz egy kis kergetőzés
A moszuli harcokat irányító iraki erők parancsnoka azt nyilatkozta a Reutersnek, hogy sokan már elszivárogtak és sokan a légicsapásokban haltak meg, viszont a maradék erők kiűzésével még nem ér véget a feladat: szerinte végig kell majd kergetni őket azon a 70-szer 140 kilométeres iraki területen, amely a várostól nyugatra még a dzsihádisták kezén van. Onnan már csak Szíriába tudnak menekülni, de feltehetőleg addigra már az ottani felszabadító erők karjaiba szaladnak.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
Vámháború, zuhanó dollár és AI-őrület – mihez kezdjen egy magyar kisbefektető?
