Márciustól részleges lazításra készül a kormány, hogy aztán áprilistól a lehető legtöbb korlátozó intézkedést visszavonhassa. Ez lenne az újraindulás terve, ami mögött nem lehet nem észrevenni a pont egy évvel később esedékes parlamenti választást, mint igazodási pontot.
Semmi nem rombolná jobban a kormánypártok népszerűségét, mint egy nyárig, vagy még tovább elhúzódó járványhelyzet. Ha nem lehet engedni a szabad mozgást, nem fog beindulni a gazdaság, mert hiába nem áll le a termelés, az emberek főleg a létfenntartáshoz szükséges alapvető termékeket fogják megvásárolni. Egyéb javakhoz a korlátozások miatt nem is férnek hozzá, a szolgáltató szektorban működő vállalkozások legnagyobb bánatára.
Múlt héten még elég derűlátóak lehettek a kormányzati stratégák, az esetszámok alapján úgy tűnt, hogy végre lehet hajtani a fokozatos nyitást. Ma már más a kép, romlik a járványhelyzet, az operatív törzs tagjai is tanácstalanul nézik, ahogy emelkednek az esetszámok: nem tudják, hogy ez még a második hullám fellángolása, vagy már a harmadik hullámmal szembesülünk.
A nyitást azonban a fenti – politikai – okokból nem lehet halogatni. Ezt a dilemmát úgy lehet feloldani, ha visszaadják azoknak a mozgás szabadságát, akik már átestek a fertőzésen, a betegségen vagy megkapták az oltást. S amint látjuk, a kormány erre készül: már a rendelet is megjelent a védettség igazolásáról, amit kártya formájában fognak szétosztani a következő időszakban.
Ők, a jogosultak, megkapják a szabadság útlevelét.
Lesz tehát egymillió ember – aztán egyre több -, akik számára nem lesz értelme fenntartani a korlátozó intézkedéseket. Őket felszabadítják márciustól – bár erről kormánydöntés még nincs, de minden ebbe az irányba mutat. Például az, hogy már ebben a hónapban igényelni lehet a kártyákat.
Azonban semmi értelme az egésznek, ha nincs mire használni az igazolványt. Ha minden zárva marad: a kultúra és tudás terei, valamint csak elvitelre árulhatnak a bárok, éttermek, kocsmák. Akkor az igazolvány csak arra lesz jó, hogy a tulajdonosa este 8 óra után is céltalanul lődöröghessen az utcákon (amennyiben a vírushordozást, mint kockázatot kizártnak tekintjük, illetve tekintik a döntéshozók).
A vakcinaigazolványnak akkor lesz haszna, ha azzal szolgáltatásokhoz férnek hozzá a „kiválasztottak”.
Vagyis márciustól muszáj lesz legalább részlegesen kinyitni a szolgáltatószektort, különben célját téveszti az intézkedés.
El tudjuk képzelni ezt a helyzetet? Hogy mi, akiknek még hónapokat kell várnunk az oltásra, az utcafrontról bámuljuk a kirakat másik oldalán ülőket, a kávéjukat, ebédjüket békésen fogyasztókat? Hogy mozit, színházat - vagyis az épületet - csak kívülről nézhetünk, miközben az igazolvánnyal rendelkezők bent töltődnek a kulturális élményekkel?
Ugye nem kell ragozni, hogy az amúgy is pattanásig feszült állapotban vegetáló társadalomban milyen törést tudna okozni egy ilyen szeparáció, az, hogy a szolgáltatásokhoz megkülönböztetett módon engednék hozzáférni a lakosságot.
És ne ragadjunk le a csésze kávénál, tál ételnél, amit esetleg méltó körülmények között, éttermi asztalnál ülve tudnak majd megrendelni az igazolvánnyal rendelkezők. A kártya a határ – következmények nélküli - átlépéséhez is eszköz lesz, legyen szó családlátogatásról, utazásról vagy munkavállalásról.
Utóbbi pedig már az emberi méltósághoz, pontosabban a megélhetéshez való jog kérdését feszegeti, az állam felelőssége oldaláról. Nem véletlen, hogy már európai uniós szinten is foglalkoznak ennek jogi leágazásaival, jelezve, hogy senkit nem érhet hátrány azért, mert nem kapta meg az oltást (vagy, mert nem kérte, vagy, mert még nem jutott hozzá).
Összefoglalva tehát: ha a kormány túl későn nyit, azzal kockára teszi a jövő évi újraválasztását, mert a gazdaság nem bírja ki még fél évig, a szavazópolgár pedig a zsebén érezné ezt meg. Ha teljesen nyit, egy újabb járványhullám veszélyeztetheti a hitelességét a szavazók előtt, ami szintén politikai következményekkel járna. Ha részlegesen, a fenti módon nyit, akkor pedig a társadalmon belül keletkező feszültségek csaphatnak át általánosabb elégedetlenségbe. Ezekből kell kiválasztania azt, ami a legkisebb politikai kárral jár. A vakcinakártyák kiosztása azt jelzi, hogy Orbánék a harmadik útra terveznek lépni.
Jön a fele részben állami, fele részben önkormányzati BKK. 
