A Financial Times friss elemzése szerint nagyon idegesek a német vállalatok a várt amerikai vámemelés miatt, miközben a növekedéssel kapcsolatban már egyébként is a pesszimizmus uralkodik. A hatást tompíthatja, hogy szinte minden német gyártó jelentős amerikai kapacitást épített már ki, az autószektorban például az évente az USA-ban gyártott 900 ezer német autó felét exportálják is – ez tárgyalási alap is lehet.
Valóban, Donald Trump második amerikai elnökségének közeledtével komoly gazdasági hatalmi harcok rajzolódnak ki az USA és az EU, illetve azon belül Németország között. Az üzleti élethez szorosan kötődő, kölni székhelyű Institut der Deutschen Wirtschaft (IW) számításai szerint a Trump megválasztott elnök által a választási kampányban bejelentett büntetővámok csak a német gazdaságnak akár 180 milliárd eurójába is kerülhetnek a 2025 és 2028 közötti négyéves időszakban.
Fotó: Depositphotos
Mi a teendő?
A német nagypolitika már forrong és Olaf Scholz három hete elbocsátotta pénzügyminiszterét, Christian Lindert, mert az makacsul ragaszkodni akart az adósságfékhez. Ez előírja, hogy az államháztartásnak mindig kiegyensúlyozottnak kell lennie, és csak vészhelyzetben lehet eltérni tőle. Lindner, a vállalkozásbarát FDP vezetője számára ez a fiskális politikai eszköz szent tehén volt.
Az adósságfék tökéletesen illeszkedik az úgynevezett „ordoliberalizmushoz”, ahhoz a gazdasági elmélethez, amely Németországban továbbra is uralja a közgazdaságtant. Ezen elmélet szerint az államadósság az első lépés a hiperinflációs pokolba vezető úton. A lakosság körében is népszerű, hiszen a múlt században kétszer is elszegényedtek az emberek a hiperinfláció miatt.
A német politikusok eddig még nem mertek fellázadni az adósságfék igája ellen. Angela Merkel 2009-ben a „takarékos sváb háziasszonyra” hivatkozva vezette be és iktatta be az alkotmányba. Az azóta elhunyt pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble is ragaszkodott a „fekete nullához” a nemzeti költségvetésben, bármi történjék is.
Egy ideig bevált
A németek adósságfék-politikája az euróválság idején bizonyított. A gyenge eurónak köszönhetően az exportipar – különösen az autóipar – teljes gőzzel pörgött. Ráadásul Kínában egy új, hatalmas piac nyílt meg és egy ideig Németország még büszke exportvilágbajnokként ünnepelhette magát.
Az eurózóna legnagyobb gazdasági hatalmaként a német politikusok, mindenekelőtt Schäuble, a fegyelmező szerepét is magukra vállalták azokkal az országokkal szemben, amelyek nem tartották be a Maastrichti Szerződésben előírt államadósság-korlátokat (a bruttó hazai termék 3 százaléka az adott évben, a GDP 60 százaléka összesen).
Különösen a Földközi-tenger környéki országok érezték meg az euróválságot követő német szigor hatását. Nemcsak a nem túl hízelgő „PIGS” gúnynevet kapták, hanem kénytelenek voltak átvenni Németország megszorító politikáját, és az euró miatt nem volt lehetőségük arra, hogy valutájuk leértékelésével enyhítsék a nehézségeiket.
Az adósságfék mint a növekedés-gátló
A Covid-válság idején még a németek is feloldották az adósságféket egy rövid időre. De mivel a tervezettnél kevesebb pénzre volt szükség a járvány leküzdéséhez, így 60 milliárd euró maradt a kasszában. Ezt a pénzt a „közlekedési lámpás” koalíciós kormány a gazdaság szén-dioxid-mentesítésébe akarta befektetni. Az Alkotmánybíróság azonban közbelépett, és gátat szabott ennek a tervnek.
Ami az államháztartást illeti, a németek ismét minta-diákká váltak. Az idei évben a hiány várhatóan a GDP 1,75 százalékát teszi ki, a teljes adósság pedig a GDP 64 százalékára csökkent. A gazdasági környezet azonban teljesen megváltozott, és az adósságfék szent tehene a német gazdaság hatalmas visszahúzó erejévé vált, különösen a Covid után. Az országban gyenge a kereslet, lanyha a beruházási kedv, és közben elhúznak a versenytársak.
Valójában a német gazdaság az elmúlt öt évben alig növekedett és még 2025-ben is örülni fognak, ha sikerül elkerülni a recessziót, hiszen a német gazdaság szíve, az autóipar is megsínylette a válságot. A fontos kínai piac összeomlott, mert a hazai elektromos autók lényegesen olcsóbbak. Az USA és Kína között kiéleződő kereskedelmi háború tovább nehezíti a helyzetet.
„Trump rossz hír a német üzleti életnek” – írja a The Economist. A leendő elnök utálja a kereskedelmi deficitet, és a hiány az amerikaiak és a németek között hatalmas, tavaly 83 milliárd dollárt tett ki. A Mercedesnek, a BMW-nek és a VW-nek tehát magasabb büntetővámokra kell felkészülnie egy olyan időszakban, amikor különösen a VW már elkezdte a leépítéseket Németországban.
Ami az ukrajnai háborút illeti, a németeknek itt is további megpróbáltatásokra kell felkészülniük Trump alatt. Hogy ez a háború véget ér-e és hogyan, azt még nem tudni. Az mindenesetre világos, hogy Trump a pénzügyi terheket nagyrészt Európára – és így Németországra – akarja hárítani.
Németországnak az infrastruktúrába is be kell fektetnie. Az összeomló drezdai hidak és a német vasúti rendszer siralmas állapota csak két példa erre. Ha nem akarja, hogy a Németország és az USA, illetve Kína közötti technológiai szakadék tovább növekedjen, akkor ezen a területen is jelentős beruházásokra van szükség.
Törésponthoz érkeztek
Mindezt a sváb háziasszony politikájával már nem lehet elérni. „Hatalmas beruházásokra van szükség, méghozzá gyorsan” – mondja a Financial Timesnak Jens Südekum, a düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem közgazdászprofesszora. „Ez az adósságfékkel nem lehetséges”. Ezért sürgősen meg kell azt reformálni, „ellenkező esetben Németország kormányozhatatlanná válik”.
Ez a felismerés Friedrich Merz CDU-vezető számára is kezd derengeni, aki valószínűleg jövő februártól a következő német kancellár lesz. Ezért többször is jelezte – legutóbb a Süddeutsche Zeitung által szervezett gazdasági csúcstalálkozón –, hogy kész legalább az adósságfék reformjára. Merz azonban hangsúlyozza, hogy az adósságot a jövőben csak beruházásokra lehet felhasználni, szociális kiadásokra nem.
Nem Merz az egyetlen, aki kész újragondolni az adósságféket. A CDU különböző tartományi vezetői is ezt akarják tenni, hiszen ők még jobban szenvednek, mint a szövetségi kormány. Kai Wegner, Berlin CDU-s polgármestere még odáig is elment, hogy kijelentette: Németország „a megszorító politika miatt ment tönkre”.
Friedrich Merz éveken keresztül dolgozott a világ legnagyobb vagyonkezelőjénél, a Blackrocknál, és jól ismeri az angolszász közgazdaságtant. Ez utóbbi márpedig nem rajong az adósságfékért. Mindenesetre Merznek nemcsak a választásokat kell megnyernie, hanem a karlsruhei alkotmánybíróságot is meg kell majd győznie intézkedései jogszerűségéről.
A védelmi együttműködést is meghosszabbították. 
