Steen Jakobsen a fizetésképtelenségtől való félelemmel kapcsolatban elmondta, hogy a történelem telis-tele van becsődölt nemzettel, ám ez egyikük esetében sem járt a kereskedelem teljes megszűnésével. Épp ellenkezőleg, gyakran éppen a csőd és a vele párosuló leértékelés indította el a fellendülést.

A közgazdász rávilágított arra, hogy a fejlett gazdaságok közül Spanyolország 15 alakalommal, Anglia három alkalommal, míg Franciaország kilencszer lett fizetésképtelen. A sorból természetesen nem maradhatnak ki a BRIC országok sem, Brazília az elmúlt 115 évben 15 alkalommal, Oroszország hétszer, India, és Kína háromszor jelentett csődöt.

Steen Jakobsen lehetségesnek tartja, hogy a BRIC csoport és más országok mai "versenyképessége" részben egy-egy olyan epizódnak tudható be, amikor le kellett húzni a rolót, hogy tiszta lappal lehessen újrakezdeni. Kiemelte, hogy az országok nem kötelesek a régi adósságot és a múlt hibáit örökre magunkkal cipelni.

Az eurózóna jelenlegi helyzetével kapcsolatban a szakértő elmondta, hogy az EKB mérlege múlt év július 1. óta 38 százalékkal nőtt, miközben a Fed mérlegfőösszege mindössze 1 százalékot szedett fel magára. Az ilyen típusú magatartás problémájaként értékelte a közgazdász, hogy a PIIGS országok (Portugália, Írország, Olaszország, Görögország, Spanyolország) bankjai sebbel-lobbal igyekeznek kitettségüket a saját államuk szuverén adósságába koncentrálni, ami növeli a rendszerben a tőkeáttételt és a rendszerszintű elfertőződés kockázatát.

Az elemző véleménye szerint a hosszútávú refinanszírozás (LTRO) csupán a halálos sebbel járó fájdalom csillapítására használt jókora adag morfium, de ezt a sebet az EU a saját pénzügyein az évek során saját maga ejtette. Hozzátette, hogy a fájdalmat sikerül ugyan elnyomni, de a probléma marad: ha az EU sürgős műtétre nem hajlandó, a kínt folyamatosan növekvő dózisokkal kell kordában tartani, míg a beteg a sebébe bele nem pusztul.