Megrázta a német kormányt az AfD-áttörés, de a neheze még csak most jön

Nem próbálta szépíteni a helyzetet Friedrich Merz német kancellár, egyben a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke azt követően, hogy a kelet-németországi Szász-Anhaltban az Alternatíva Németországért (AfD) súlyos vereséget mért pártjára a vasárnapi tartományi választásokon, és ezzel – történetében először – reális lehetősége nyílt a kormányalakításra.

Történelmi vereség 

„Ez a legsúlyosabb vereség, amit évek vagy évtizedek óta bárhol elszenvedtünk” – ismerte el a kancellár a hétfői sajtótájékoztatóján. Szerinte nem szabad napirendre térni a történtek felett, és ő a maga részéről nagyon komolyan veszi mindezt.

Sven Schulze, a CDU szász-anhalti vezetője, a tartomány jelenlegi miniszterelnöke elismerte, hogy nem ők kaptak felhatalmazást a kormányzásra. „Mi az ellenzék vagyunk” – mondta, lehűtve azokat a reményeket, miszerint sokpárti összefogással esetleg mégis kiszoríthatnák az AfD-t a hatalomból. 

Emlékeztetőül: a szélsőjobboldaliként emlegetett AfD története legnagyobb sikerét érte el Szász-Anhaltban. A voksok 43,8 százalékát szerezte meg, ami 23 százalékpontos növekedés az utolsó, öt évvel ezelőtti választáshoz képest. A CDU – amely 2002-től minden választást megnyert a tartományban – viszont óriásit bukott: csaknem 20 százalékpontot veszítve mindössze 17,2 százalékot ért el. 

Hogyan lett ilyen erős az AfD? 

De miért? Az Infratest dimap közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a CDU mintegy 140 ezer szavazót vesztett Szász-Anhaltban, akik többsége (csaknem 60 százaléka, 82 ezer szavazó) az AfD-hez vándorolt át.

Azaz – ahogy ebben a cikkben is írtunk – nem arról van szó, hogy a szász-anhaltiak hirtelen szélsőjobbosok lettek. Sokkal inkább arról, hogy nagyon sokan csalódtak (akár helyi, akár országos szinten) a CDU-ban.

És úgy gondolták, hogy az AfD már jobban képviseli azokat az értékeket, amelyeket elvileg a jobbközép pártnak kellene. Vagy legalábbis elhitték az AfD-nek, hogy ők az igazi néppárt, nem pedig a kereszténydemokraták.

A szász-anhalti AfD azt állítja magáról, hogy a „józan ész” és „az egyértelmű értékek” oldalán van, a biztonság, a szabadság és a haza mellett áll, és szeretné megőrizni a tartomány identitását – ez akár CDU-programnak is elmenne. 

A Spiegel már a választás előtt arról írt, hogy az AfD szász-anhalti miniszterelnökjelöltje, Ulrich Siegmund a középosztály nyelvét beszéli, és képes olyan csoportokat is megnyerni magának, amelyek eddig CDU-pártiak voltak. A baloldali lap szerint ez ugyanakkor csak a máz, Siegmund Németország „legveszélyesebb embere,” aki mögött egy szélsőjobboldali hálózat áll.

Bármi is az igazság, tény, hogy a párt a CDU-tól vette el messze a legtöbb szavazót. Ezután következnek a parlamentbe be sem került liberálisok (közülük 17 ezren szavaztak át az AfD-re), majd a Baloldal (11 ezer átszavazó). 

A legtöbb embert egyébként az eddig nem szavazók közül nyerte meg magának a bevándorlásellenes párt: a 260 ezres táborukból összesen 170 ezren voksoltak az AfD-re.

Milyen egy tipikus AfD-szavazó?   

Még tragikusabb a kép a CDU szempontjából a fiatal szavazókat tekintve. A 30 év alatti szász-anhaltiak mindössze 5 (!) százaléka voksolt rájuk a Wahlen kutatócsoport felmérése szerint, ami a bejutási küszöbnek felel meg. A 30-44 év közöttiek között is mindössze 9 százalékon állnak a kereszténydemokraták, és csupán a 60 év felettiek között őrizték meg némileg a támogatottságukat (27 százalék).

Ezzel szemben az AfD toronymagasan győzött a 30 év alattiak körében (44 százalék), a középkorúaknál pedig még ennél is magasabb, 49 és 51 százalék a támogatottsága (a 30-44, illetve a 45-59 közöttieket tekintve). És mindössze a 60 év felettiek körében áll kevésbé jól (36 százalék).

Érdekesség, hogy míg a CDU népszerűsége nagyjából hasonló az alacsony és a magas végzettségűek között (17, illetve 22 százalék), addig az AfD az alacsonyabb végzettségűek között tarol (53 és 57 százalék), a felsőfokú végzettségűek között azonban mindössze 24 százalékon áll Szász-Anhaltban.

A férfi-nő arányt tekintve a CDU támogatottságában nincs nagy eltérés (16, illetve 18 százalék), az AfD viszont jóval népszerűbb a férfiak (49 százalék), mint a nők között (39 százalék).

Összefoglalva: míg a tipikus CDU-szavazó már 60 év feletti, addig az AfD-re leginkább a fiatal vagy középkorú, alacsonyabb végzettségű férfiak szavaztak.

Gazdaság, oktatás, bevándorlás 

Érdemes megnézni azt is, hogy milyen témák dominálták a választást. A Wahlen felmérése szerint a megkérdezettek a gazdasági helyzetet tartották a legfőbb problémának, ezt követte az oktatás helyzete, majd a bevándorlás és az integráció nehézségei.     

A választók mindhárom témában az AfD-t tartják a legkompetensebbnek, vagy ha úgy tetszik, az ő programját díjazzák leginkább. Különösen igaz ez a bevándorláspolitikára, amelyet tekintve a megkérdezettek csaknem fele (45 százalék) az AfD-nek szavazott bizalmat.

Az még nyitott kérdés, hogy képes lesz-e a radikális párt kormányt alakítani. Az abszolút többséghez három képviselő hiányzik, így vagy kisebbségből kormányoz majd, vagy összefog a radikális baloldali, szintén protesztpárt BSW-vel. De az is elképzelhető, hogy új választásokra lesz szükség.

És mit hoz majd egy esetleges AfD-kormány? A Deutsche Welle szerint többek között radikálisan szigorítanák a bevándorláspolitikát, a közbiztonság növelése érdekében „civil őrjáratokat” szerveznének, és radikálisan megváltoztatnák a társadalompolitikát, előtérbe helyezve például a német történelmet és identitást.

Azt ugyanakkor a kancellár jelezte, hogy bizonyos határokat nem léphet át az AfD, még akkor sem, ha a tartományoknak relatív nagy szabadságuk van – azaz ha túl messzire megy, a szövetségi kormány közbe fog lépni.

Szorult helyzetben a Merz-kormány  

Friedrich Merzre nagyon nehéz időszak vár, hiszen a szász-anhalti bukás nyilvánvalóan árt a szövetségi kormánynak is, miközben az AfD már országosan is 5-10 százalékponttal vezet a CDU előtt.

A tömeges bevándorlás okozta közbiztonsági és integrációs problémák kezelése komoly kihívás, amelyet nem lehet egyik napról a másikra megoldani (a bűnözési statisztikákról itt írtunk részletesen). A gazdaság – aminek helyzetét a legfőbb problémának tartják a szász-anhaltiak – pedig idén is csak kevesebb mint egy százalékkal növekedhet a tavalyi minimális, 0,2 százalékos bővülés után.

Ráadásul már tornyosulnak az újabb viharfelhők: a honvédelmi kiadások és az állam adósságfinanszírozási költségei is jelentősen növekednek (utóbbiról itt írtunk részletesen).

Mindennek a feszültsége a szövetségi kormányon csapódik le, és tovább erősíthetii az AfD-t. 

Egy kutatás szerint a németek mintegy 90 százaléka mindenesetre egyetért azzal, hogy ha a kereszténydemokrata-szociáldemokrata Merz-kormány jobban tenné a dolgát, akkor az AfD nem lenne ilyen erős Szász-Anhaltban. És nyugodtan hozzátehetjük, hogy mindebben az előző kormányok is vastagon benne vannak.        

A Nagyító többi cikkét itt olvashatják.