A cikk eredetileg az mfor.hu-n jelent meg.
Még maga Orbán Viktor miniszterelnök is elismerte a legutóbbi rádióinterjújában, hogy a munkaerőpiaci statisztikák világa kész dzsungel, annyiféle adat lát napvilágot. Eltérő módszertanok, eltérő adatforrások, más-más időszakok nehezítik az eligazodást az adatok között. Hiába azonban ez a sokfeléség, még így sem találni olyan indokot, ami alátámasztaná, hogy miért kellett már most pluszpénzt biztosítania a kormánynak a közfoglalkoztatásra. Helyesebben megfogalmazva, miért engedte meg a július utolsó napján megjelent kormányhatározattal, hogy 5 milliárd forinttal túl lehessen lépni az erre szánt idei előirányzatot.
A megjelent határozat "indoklás" gyanánt úgy fogalmaz:
"a kormány megerősítve szándékát, miszerint a Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében annyi munkahelyet hoz létre, amennyi a koronavírus világjárvány következtében megszűnik, rögzíti, hogy mindenki számára, aki ezt igényli, a közfoglalkoztatás keretében munkalehetőséget biztosít".
Ezért a Nemzeti Foglalkoztatási Alapon belül a Start-munkaprogramok előriányzat 5 milliárd forintos túllépését hagyták jóvá.
A kérdés azonban, hogy miért, és miért pont most? A részletes államháztartási adatok szerint június végén ezen a soron ugyanis még bőven volt fedezet, olyannyira, hogy hiába határozta meg a munkaerőpiac első félévét a koronavírus-járvány, időarányosan még kevesebbet is fordított a kormány közfoglalkoztatásra. A mérleg szerint az idei 140 milliárd forintos előirányzatnak 46,3 százalékát, vagyis 64,78 milliárdot költöttek el. Vagyis az év hátralévő részére az előirányzatnak még több mint a fele megvan. Ez alapján tehát egyáltalán nem merül fel annak a veszélye, hogy augusztusban kimerülne a keret és kellene némi plusz forrás.
Igaz, a júliusi költségek nagyságát egyelőre nem ismerjük, így elméletben akár az is elképzelhető, hogy júliusban olyan mértékű volt a közmunka iránti igény, hogy kevésnek fog bizonyulni az idei 140 milliárdos előirányzat. Igen ám, viszont ezt a gondolatmenetet - pontosabban a kormányhatározat időzítését - rögtön meg tudják cáfolni az adatok és a gyakorlat is.
Egyrészt június közepe-vége óta a kormányzati kommunikáció is arról tájékoztatott, hogy egyre jobban javul a munkaerőpiaci helyzet. Csökken a regisztráló álláskeresők száma - ami szükséges ahhoz, hogy az álláskeresési ellátás kifutása után közmunkára jogosult legyen valaki -, és ezzel párhuzamosan egyre többen el is tudnak helyezkedni. Ráadásul a tavaszi, korlátozásokkal teli hónapokban a munkaügyi hivataloknál regisztrált álláskeresők nagyjából 112 ezerrel lettek többen, 376 ezren a júniusi adatok alapján.
Ahogy azt egy korábbi cikkünkben levezettük, a közfoglalkoztatási programok, mint elhelyezkedési lehetőségek a három hónapos álláskeresési járadék miatt legkorábban július elején jelenthetnek alternatívát. Azok számára, akik márciusban vagy előtte veszítették el az állásukat. Márciusban - a járvány betörésének idején - azonban még kevesebb álláskereső volt Magyarországon, 281 ezer fő, ami a korábbi időszakokhoz képest egyáltalán nem nevezhető nagyon kiugró létszámnak, tehát extra költségvetési plusz forrást még nem igényelhetne a foglalkoztatásuk.
Az időzítés szükségszerűségét kérdőjelezi meg egyrészt az a tény is, hogy márciustól kezdve sokan találhattak maguknak új munkát a gazdaság újraindulásával párhuzamosan, tehát a májustól induló időszakban. Másrészt pedig ha az eddig tapasztaltnál magasabb számban volt már júliusban szükség közfoglalkoztatásra, az még nem jelenti azt, hogy az év hátralévő részére kevés lenne az éves előirányzat rendelkezésre álló több mint fele. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy többen el tudnak helyezkedni a versenyszférában, így a közfoglalkoztatási programokat nem kell végig kitöltenie az érintetteknek. Sőt, a kormány különféle ösztönzőkkel segíti a minél előbbi elhelyezkedést.
Mivel semmilyen adat nem enged arra következtetni, hogy indokolt az előirányzat túllépésének jóváhagyása, a legutóbbi Kormányinfón lapunk Gulyás Gergely, Miniszterelnökséget vezető miniszternél érdeklődött a közfoglalkoztatás aktuális helyzetéről.
"A korábbi 83 ezres létszám még mindig nagyon kis számban, de nő. A közmunkában résztvevők száma most 93 ezerhez közelít - válaszolta a miniszter munkatársunknak."
Vagyis még ez a szám sem lépte túl a kormány eredeti, békeidős céljaival összefüggésben meghatározott 100 ezres lélektani határt. A növekedés mértéke pedig egyáltalán nem nevezhető drasztikusnak vagy kiemelkedőnek.
Hogy valójában miért határozott úgy a kormány, ahogy, az egyelőre teljesen érthetetlen. Főleg annak ismeretében, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Alapon belül a passzív ellátások előirányzat viszont rászorulna a többletforrásra. Mint ahogy arra elsőként felhívtuk a figyelmet, az idei előirányzat csak szerencsés helyzetben tudna még egy havi kiadást fedezni. Igaz, ez felülről nyitott kassza, tehát a költségvetés külön módosítása nélkül biztosíthat többletforrást erre a kormányzat. Visszatérve a közfoglalkoztatás előirányzatára, annak növelését tehát sem a statisztikák, sem a munkaügyi hivatalok adatai, sem pedig a költségvetési mérleg nem magyarázza. Legalábbis a mostani engedélyezést semmiképp. Ezek után egyetlen kellemetlen magyarázatot találhatunk csak a lépésre: olyan adatok birtokában van a kormányzat, mely a munkaerőpiac eddiginél sokkal kedvezőtlenebb jövőbeli helyzetére enged következtetni, és ezzel most idő előtt biztosították a forrásokat. Az augusztus 20-a után érkező júliusi államháztartási adatok megjelenése után talán okosabbak lehetünk már.
Közel 2 százalékos emelkedéssel, 88.670,90 ponton fejezte be a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) részvényindexe a keddi kereskedést. 
