A brit kormány tegnap ült össze, és közleményt ugyan nem adtak ki a részletekről, de a Bloomberg olyan résztvevőkre hivatkozik, akik nevük közlésének mellőzését kérték. Theresa May kormányfő a múlt héten járt Brüsszelben, ahol semmilyen előrelépés nem történt a brit-EU tárgyalásokon, mindössze annyi, hogy felvetették: az Egyesült Királyság uniós tagságának megszűnése után legyen három éves az átmeneti időszak, vagyis a tényleges kilépést tolják el messzire, de egybe egyezzenek bele, hogy soha nem lesz újra fizikai határ az Ír Köztársaság és Észak-Írország között.
Hét rebellis
A kormány egy részét, nevezetesen hét tagját az aggasztotta, hogy ilyen módon az ország akár a végtelenségig bennmaradhat az EU vámuniójában (nem mintha ez egyébként rossz lenne nekik, vámokat ők sem akarnak). A beszámoló szerint szenvedélyes, sőt heves viták zajlottak ezután az ülésen, melyek már-már az ukrán parlament üléseire is emlékeztethettek, eltekintve az ott időnként előforduló lökdösődéstől.
A kormányfő elleni támadást Jeremy Hunt külügyminiszter vezette, és támogatta őt a belügyminiszter is. Leginkább azt követelték, hogy legyen egy határozott időpont, ami után nem kell fenntartani a kemény határ elkerülését Írországgal, de ez lehetetlen, mert az európai követelés az, hogy soha többé ne legyen fizikai akadály az ír nemzet két része között.
A másik oldal
Az igazán érdekes rész viszont akkor következett, amikor négy kormánytag, köztük az oktatási miniszter kiosztotta a hét lázadót, közölve velük, hogy nem kéne egy ilyen teljesíthetetlen követeléssel lehetetlenné a tárgyalásokat.
A Financial Times szerint az is elhangzott az ülésen, hogy ha semmilyen megegyezés nem lesz a kilépés napján, a kormány kereskedelmi hajókat bérel, hogy meg tudja oldani az élelmiszer-, és gyógyszerszállításokat, ha leállna ezek forgalma. Ezt a kormánytagok egy része nem akarta elhinni, leginkább azok, akik még mindig nem néznek szembe azzal, hogy milyen eszement dolog lenne a kontinenssel való teljes szakítás.
Még az EU-val a legkönnyebb
A miniszterelnök ezek után több kihívással kell, hogy szembenézzen, és úgy néz ki, hogy a legkönnyebben magával az Európai Unióval ért szót. Ha rábólint az ír határ örökös nyitva hagyására, akkor megvan a megegyezést, miszerint az igazi megegyezést odébb lehet tolni vagy 21 hónappal, vagy 3 évvel, azalatt pedig bármi történhet.
Ami lehetetlennek tűnik, az a saját pártjának keményvonalas oldalával való kiegyezés, bár a végső parlamenti szavazáson az ellenzéki Munkáspárt akár támogathatja is a megegyezést, és akkor figyelmen kívül lehet hagyni a „betonfejűeket”.
