Megállt az idő
Úgy néz ki, mintha megállt volna az idő a Koreai–félszigeten, annak ellenére, hogy a hírek hónapok, sőt évek óta az ottani konfliktusról, és mindenekelőtt az ifjú, de harmadik generációs dinasztikus diktátorról, Kim Dzsongunról szólnak. A féktelen fenyegetőzés, majd az atomhatalommá válás után most nagy kanyarral békeoffenzívára váltó Kim azt emlegeti, hogy békét kötne Dél-Koreával, csakhogy ebből a szempontból 65 éve állt meg az idő, pontosabban fagyott be a háború, de nem a két Korea kötötte a tűzszünetet.
Most így felmerül, hogy Dél-Korea tud-e technikailag békét kötni Északkal, vagy szükség van az Amerikai Egyesült Államokra és Kínára, netán nevükben az ENSZ-re, hogy jogilag aggálymentesen létrejöhessen a béke. Ettől persze még komoly megállapodásra juthatnak a felek, kvázi békét köthetnek, csökkenthetik az egymás elleni fenyegetettséget. A héten a tervek szerint találkozni fog a két vezető, de az is olyan kacifántosan zajlik, ahogy az elmúlt 65 évben mindig: nem lépik át a közös határt, nem mennek át a másik országba, hanem a határvonal fölé odatolnak egy asztalt, és mindenki leül a saját oldalára.
65 éves kommunikáció
A telekommunikáció ugyancsak ódivatú kissé: bejelentették, hogy létrehoztak egy közvetlen telefonvonalat, amely csodák csodája, még videó-telefonálást is lehetővé tesz. Ez a hidegháború idején volt nagy esemény, amikor nem léteztek még számítógépes kapcsolatok (eleinte még műholdasak sem), így ha sikerült egy közvetlen kábelt kihúzni két ellenséges ország vezetőjének dolgozószobája között, páratlan sikernek számított.
Ma ez már kissé vicces hír, hisz ha szeretne egymással kommunikálni a két vezető, ugyanolyan egyszerű lehetőségei vannak erre, mint az emberiség nagy részének: felhívják egymást egy-egy mobiltelefonon, esetleg viberen, netalán, ha nem bíznának a mobilhálózatban, ott az internet, egy-egy laptopon beindíthatják a skype-ot, vagy bármely hasonló rendszert.
Egyesülés kizárva
A két Korea esetében ez szinte szimbolikus is, mivel 65 év lemaradást kell valahogy bepótolni az egymás közti kapcsolatokban. Ez hosszú idő: időközben a kapitalista Dél-Korea a világ egyik legfejlettebb és leggazdagabb országa lett, a kommunista Észak az egyik legszegényebb maradt. Nem is lenne egyszerű dolguk, ha hirtelen egymásra találnának és egyesülnének, mint Németország.
Erről azonban szó sincs, hisz Kelet-Németországban összeomlott a kommunista rezsim, ahogy a Szovjetunió kiállt mögüle, Kim Dzsongun viszont láthatóan elemében van, szilárdan kezében a hatalom, minden külső segítség nélkül. Sőt, nagy csinnadrattával atomhatalommá fejlesztette országát, így aztán tart is tőle mindenki, most lelkesen tárgyalnak vele a kínai elnöktől az orosz külügyminiszteren át a CIA főnökéig, leendő amerikai külügyminiszterig.
Csúcsra járatott békeoffenzava
A héten Dél-Korea elnöke ül tárgyalóasztalhoz Kimmel, egyelőre a határvonal feletti asztalnál, és utána jön a legnagyobb diplomáciai siker, ha összejön: az amerikai elnökkel való találkozás. Ennek helyét egyébként még bonyolultabb összehozni: olyan ország jöhet szóba, amely semleges, és nem fél Kim Dzsongun felkeresni.
Közben Kim Dzsongun még egy nagyot rátolt a békeoffenzívára: közölte, hogy bezárja a nukleáris kísérleti telepet. Nem nagy ügy, hisz nincs már rá szükség, a fegyverek kész vannak, bevethetők bármikor. Kíváncsian várjuk, hogy tényleg lesz-e békekötés és leszerelés, vagy a világ egyik legnagyobb békeoffenzívának álcázott átveréséről van szó.
Bő három hónap után újra. 
