Azt már Obama elnöksége alatt is láthattuk, hogy a két uralkodó pártnak meglehetősen más a vérmérséklete, ha a gazdaságról van szó: a republikánusok elsősorban az államadósság csökkentését szorgalmazták, ez ugyanis a válságot követően a GDP 35 százalékáról 70 százalékra ugrott. A demokraták ezzel szemben az egészségügyi ráfordításokat, azon belül is a 65 év felettieknek járó társadalom-biztosítás (Medicare) és az állami nyugdíjrendszer újragondolását sürgették.

Obama végül az utóbbi mellett döntött, a kétpárti bizottság létrehozása azonban nem csak a politikát osztotta meg, de az amerikai állampolgárok körében is parázs viták tárgyává vált. A megosztottság azonban nem változott Obama nyolc éves pályafutása alatt az Economist szerint: a republikánusok és a demokraták teljesen eltérő gazdaságpolitikát képzelnek el Amerikának. Lássuk, mit kínálnak a nagy nevek!

Őrült, metszőollóval – mindent megvágna Trump

Ha valakik, a gazdagok biztos teljes mellszélességgel támogatnák Donald Trump elképzeléseit: a tervek szerint komoly adócsökkentést vezetne be a gazdagoknak és a nagyvállalatoknak, oly mértékben, hogy ez akár tizedével is növelné a társadalom 1 százalékába tartozók jövedelmét. Emellett többet költene a hadseregre, a veterán katonák megsegítésére, az idősekre, az oktatásra, infrastruktúrafejlesztésre és a gyerekekre.

Fotó: EPA/Tannen Maury

Mindez potom 7,2 ezermilliárd dollárba kerülhet Amerikának a következő tíz évben a Tax Policy Centre számításai szerint, ami nagyjából fele az ország jelenlegi államadósságának. Trump elképzelése szerint ugyanakkor ezt a pénzt maga a gazdasági növekedés tudná előteremteni: az adócsökkentés és a szabályozás-mentesítés következtében a GDP 3,5-4 százalékra nőhet a jelenlegi 2,1 százalékról (ahol a válság vége óta stagnál), ráadásul szerinte az államkincstár is fedezni tudná ezt az óriási mértékű költekezést.

Ezzel csupán az a bökkenő, hogy Amerika lassulásának két oka van: egyrészt csökken a munkaképes lakosság, emellett a termelékenység is csökkent az elmúlt években, ami mind visszahúzza a gazdaság növekedését. Ráadásul Trump bevándorlás-ellenessége (ahonnan új munkaerőt lehetne toborozni) és a kereskedelmi kapcsolatok felrúgására tett ígéretei (ami ellensúlyozni tudná a csökkenő keresletet) csak súlyosbítanák a már kialakult helyzetet. Amennyiben tehát Trump kerül hatalomra, az biztos, hogy Amerika belefullad az államadósságba.

A női Robin Hood – Hillary nem lesz a gazdagok kedvence

Ezzel ellentétben Hillary Clinton egy árnyalattal józanabb álláspontot képvisel – már csak abból a szempontból is, hogy a tervezett programot 1,7 ezermilliárd dollárból ki tudná hozni. Ennek jó részét elsősorban a középosztály és a szegények megsegítésére fordítaná, a maradékot infrastruktúrafejlesztésre, gyermekgondozásra és családi adókedvezmény bevezetésére fordítaná. Emellett, követve Bernie Sanders balos irányzatát, 2021-ig megreformálná az oktatást olyan módon, hogy az évente 125 ezer dollárnál kevesebbet kereső családoknak ne kelljen egyetemi tandíjat fizetniük, amennyiben a gyerek ugyanabban az államban megy iskolába.

EPA/Cristobal Herrera

A vállalatok felé is gesztusokat tenne Clintonné: szorgalmazza a gyakornoki programok bevezetését, valamint azt, hogy a cégek osszák meg a bevételüket a munkásokkal. A tervezett programhoz a költségeket a gazdagok megadóztatásával teremtené elő, egy további 4 százalékos adókulcsot vezetne be azoknak, akiknek a bevétele meghaladja az ötmillió dollárt, illetve adót vetne ki a nagybankokra is.

Azt tehát láthatjuk, hogy a két jelölt álláspontja szöges ellentéte egymásénak: míg Hillary nem nagyon nyúlna az államadóssághoz, ellenben megemelné az adókat és a költségeket, valamint újraosztaná a vagyont a szegények javára, addig Trump észvesztő költségekbe verné magát, és a gazdagok vagyonszerzését támogatná. Bármelyik is nyerjen, hosszú távon egyiknek sem kell számolnia a fiskális politika démonaival: a Medicare program kerete 2028-ra, míg a nyugdíjprogram 2034-re ürül ki, így ezekkel egyiküknek sem kell belátható időn belül foglalkoznia. Kösz, Obama.

via GIPHY