|
| Janet Yellen. Fotó: EPA/Michael Reynolds |
Látszólag nem olyan jelentős dolog egy jegybank elnökének kiléte, de az amerikai jegybankelnök hatása sokkal nagyobb a világ ügyeire, mint másoké. Mivel Amerika még mindig a világ legnagyobb gazdasága, tőkepiaca pedig meghatározza, de legalábbis befolyásolja a világ többi piacát (még mindig érvényes André Kostolany mondása, hogy ha a Wall Streeten tüsszentenek, elkapjuk a náthát), döntő, hogy ki határozza meg, mennyi pénz legyen az amerikai gazdaságban.
Ő fújja a passzátszelet
Az nem vitás, hogy súlyánál fogva az amerikai gazdaság állapota az egész világgazdaságra kihat, hisz az 1929-es és a 2008-as válság egyaránt onnan indult ki, majd végigsöpört a világon. Ha viszont Amerika prosperálni kezd, rögtön húzni kezdi a világgazdaságot. Ez egész addig így is lesz, amíg messze a legnagyobb gazdaságról van szó (egyelőre belátható időn belül csak Kína fogja utolérni, sőt lehagyni).
Ami viszont még döntőbb, hogy a Fed monetáris politikája meghatározhatja elsősorban a kötvény-, és részvénypiacok ciklusait, és erre a tapasztalatok szerint más országok tőkepiacai érzékenyen reagálnak. A mostani, páratlan, 8 éve tartó részvénypiaci szárnyalás elsősorban annak köszönhető, hogy a Fed már a válság idején nullára csökkentette a kamatokat, később eszközvásárlási programokkal több ezermilliárd dollár többletpénzt bocsátott a gazdaságba (ennek jó része a tőzsdére és az ingatlanpiacra vándorolt, mégpedig világszerte). Ezt a pénzt a közeljövőben tervezik bevonni, a kamatemelési ciklus pedig már megkezdődött. Döntő, hogy mi lesz a folytatás.
Az elődök
Az alacsony kamatok és fedezetlen pénz kibocsátása nem csak Janet Yellen nevéhez fűződik, hisz ő csak 2014 elején vette a át a kormányrudat. A válságot és az azt követő első időszakot még Ben Bernanke menedzselte. Felmerül a kérdés, hogy Trump miért nem hosszabbítaná meg a jelenlegi Fed-elnök mandátumát? A Reuters szerint tavalyi választási kampányában Trump azzal vádolta Yellent, hogy az akkori elnök nyomására tartotta igen alacsonyan a kamatokat, politikai okokból. Hogy ez így volt-e, azt persze nem tudhatjuk, viszont tény, hogy amikor Trump nyert, a Fed elnöke irányt váltott, és valóban belekezdett az addig mindenféle ürügyekkel húzott-halasztott kamatemelésbe.
A jelölt
Az új jelölt a Reuters szerint Gary Cohn, aki az amerikai Nemzeti gazdasági Tanács igazgatója jelenleg, a Goldman Sachs korábbi elnöke. Cohn nem vett részt Trump kampányában, korábban nem is ismerte, csak a novemberi elnökválasztás után találkozott vele, így politikai elfogultsággal nem vádolható. Pályáját a Goldmannál kezdte 1990-ben árutőzsdei kereskedőként. Egy, a Reuters szerint megszólaltatott szakértő szerint Kohn sokkal többet tud a piacokról, mint bármely korábbi Fed-elnök, viszont kevesebb az elméleti közgazdasági tudása.
Így akár gyakorlatiasabb is lehet elődeinél, viszont elemzők szerint nem valószínű, hogy jelentősen változtatna Yellen jelenlegi politikáján, melynek lényege a lassú, fokozatos kamatemelés, és a piacra bocsátott irdatlan összegű fedezetlen pénz egy részének lassú, óvatos visszavonása. Komoly kihívás elé akkor kerülhet az új elnök, ha a jelenlegihez képest valamilyen váratlan fordulat (infláció elszabadulása, kisebb recesszió, esetleg a kettő egyidejű változata, a stagfláció) következik, még mielőtt kellőképpen előrehaladna a monetáris szigorítási ciklus. Ez azonban még odébb van, előbb lássuk, tényleg ő kerül-e az elnöki székbe.
Elhúzódó gerillaharcokra számítanak. 
