Petro Porosenko. (MTI Fotó: Nemes János)

Nyugati álom, keleti háború

2013-ban, amikor Ukrajna társulási szerződést akart aláírni az EU-val (majd ezt az oroszok megtorpedózták), Porosenko azt jósolta, hogy a szerződéstől felpörög az ukrán-EU kereskedelem, és ő is tovább gyarapszik majd, miután gyára eláraszthatja termékeivel a nyugati piacot. Most másfél év után nemhogy nem gyarapodott a vagyonka, hanem elveszett a harmada.

Persze akkor még nem sejthette Porosenko, hogy egy nyugatbarát fordulat után ő lesz az elnök, azt meg végképp nem, hogy nyugati felvirágzás helyett reménytelen háborúba és az ezzel járó gazdasági háborúba ragad országa.

Országának élne

A cégnél az értékesítés 3 év alatt a negyedével csökkent, de ez nem a belföldi vagy a nyugati fogyasztás visszaesésének eredménye. Az oroszokkal való konfrontáció következményeként Oroszország kitiltotta a cég termékeit, pedig az volt a cég legnagyobb exportpiaca, ráadásul ottani gyárát le is foglalták az oroszok. Így a nehézségek egyértelműen abból adódnak, hogy Porosenko vállalta az elnökséget, hisz az orosz szankciók elsősorban rá zúdulnak.

Amikor az elnök hivatalba lépett, azt ígérte, eladja a céget, hogy csak országának élhessen. Erre azóta sem került sor, indoklása szerint azért, mert nincs vevő. Kétségkívül, az elnök kissé magasra tartja a vételárat: 3 milliárd dollárt szándékozik kapni érte. Hát így érthető, hogy nincs vevő. Az egyetlen komoly érdeklődő állítólag a Nestlé, aki 1 milliárd dollárt adna a cégért. A Reuters szerint a Nestlé nem kommentálta az értesülést.

Más is bukik

Nem Porosenko az egyetlen milliárdos, akinek vagyonát elolvasztja a háborús helyzet. Ukrajna leggazdagabb emberének, Rinat Ahmetovnak az elszakadt Donyec-medencében vannak acélgyárai és szénbányái, melyeknek értékét így roppant nehéz felmérni. Két éve 22 milliárd körüli volt a vagyona, most 7,6 lehet a Bloomberg Billionaires szerint. Persze nem az oligarchák a nagy vesztesek: nekik azért marad mit a tejbe aprítani. Az ukránok 10 milliói vannak igazán bajban: nekik eleve szerény életkörülményeik romlottak sokat az elmúlt másfél évben.

A gazdaság megmentése érdekében egyébként az elnöknek olyan intézkedéseket kellett tennie, melyek a saját cégét is sújtják (ezért is gondolják sokan, hogy jobb, ha az elnök nem nagyiparos is egyben): 10 százalékos importvámot vetett ki az élelmiszer behozatalra, és ez érthetően gyárának is komoly teher, miután főbb alapanyagai, különösen a kakaó, külföldről jönnek. Emellett a jegybank rendeletet adott ki, mely szerint az exportőröknek a valutabevételük 75 százalékot hrivnyára kell váltani, a nemzeti valuta értékvesztését megfékezendő.

Posztszovjet vállalkozó

Porosenko egyébként egy klasszikus posztszovjet vállalkozó, aki nemzetközi kapcsolatokat tanult a Szovjetunióban, majd a kommunizmus összeomlása és Ukrajna függetlenedése után azonnal meglátta a vadkapitalizmus kínálta lehetőségeket. Sok mindenbe belekezdett, ma van bankja, biztosítója, TV társasága, hajógyára és mezőgazdasági vállalkozásai. A koronaékszer persze a Roshen, melyet 1996-ban alapított, és nálunk is van gyára.

Az a bizonyos EU társulási szerződés azóta egyébként meglett, de az ország és a Roshen gyár fellendülése még várat magára.