Múlt pénteken az EU külügyminisztereinek rendkívüli tanácskozásán a Reuters háttérinformációi szerint Szijjártó Péter volt az, aki leginkább ellenezte a Lukasenka-rezsim elleni új szankciók bevezetését. Mára Magyarországon kívül a másik három visegrádi ország vezetése keményen elítélte a választási csalást és a rendőrterrort.
Szoros partnerség
A magyar miniszterelnök és hazai állami sajtó ezzel ellentétben zavart pávatáncba kezdett. Nem akárhonnan kellett visszajönni, hiszen június 5-i minszki látogatásán Orbán a még érvényben lévő megtorló intézkedések eltörlése mellett foglalt állást, beleértve a fegyverszállítási tilalmat. Válaszul Lukasenka kiemelte, hogy az EU-n belül Magyarországot tekinti legszorosabb partnerének.
Az EU Belarusz ügyében 170 ember és négy vállalat ellen először 2004-ben vezetett be korlátozó intézkedéseket két ellenzéki politikus, egy üzletember és egy újságíró eltűnése miatt. Később további korlátozó intézkedésekről döntött a nemzetközi választási normák és a nemzetközi emberi jogok megsértése, valamint a civil társadalom és a demokratikus ellenzék mozgásterének visszaszorítása miatt is. A szankciók listáját 2011-ben egészítették ki a fegyverembargóval. 2016 februárjában aztán az Unió úgy döntött, hogy megszünteti a korlátozó intézkedések jelentős részét, csak a fegyverembargót és négy ember elleni szankciókat tartja fent.
A geopolitika döntött
A hazai ellenzék és az értelmiség nagy része úgy gondolja, hogy a Lukasenka és Orbán közötti összejátszás a két politikai vezető tekintélyelvűségére vezethető vissza. Márpedig a fő ok geopolitikai jellegű, ahol a játszma lépéseit a Kreml-ben koordinálják. A hazai közvélemény számára nehezíti a megértést, hogy Orbán a mai napig nem nyilatkozott arról, hogy milyen geopolitikai játszmába vitte be Magyarországot 2014-ben.
Több jel szerint is Orbán abban az évben döntött úgy a színfalak mögött, hogy azontúl az eurázsiai tengelyt tekinti igazodási pontnak. A miniszterelnök a 2014-es választások utáni napon közölte Simicska Lajos akkori pénztárnokával, hogy orosz pénzből akarja felvásárolni az RTL Klubot, hogy aztán megszüntethesse a csatornát.
Értesüléseink szerint Orbán a 2014-es választások előtt pár héttel közölte két veterán külügyes államtitkárával, Németh Zsolttal és Bába Ivánnal, hogy a választások után már nem számít szolgálataikra a minisztériumban, „mert az országot a keleti vágányra állítja át”. Azon év nyarán a nyugati beállítottságú diplomaták százait seprűzték ki a külügyből, míg a szovjet diplomáciai akadémián (MGIMO) végzettek tucatjait soron kívül előléptették. Mára hazánknak kevés profi diplomatája maradt, a hírszerzése pedig félig lebénult, mivel a Nyugat szolgálatai gyakorlatilag befejezték az együttműködést.
A főpróba már megvolt
A színfalak mögött a magyar és a belarusz mélyállam már bebizonyította, hogy képes a jelenlegihez hasonló, rendkívüli helyzetek közös kezelésére. Ennek főpróbája megtörtént 2018-ban, amikor Belarusz is segített a jogerősen börtönbüntetésre ítélt volt macedón miniszterelnök, Nicola Gruevszki Budapestre menekítésében. Akkor a német állami Deutsche Welle a montenegrói rendőrség közlésére hivatkozva írta meg, hogy a bukott politikus 2018. november 11-én 19 óra 19 perckor ért a bozjei határátkelőhöz Montenegróban, ahonnan Szerbia felé távozott egy 55A05 rendszámú gépkocsival. Ennek kiosztása és országkódja szerint a Fehérorosz nagykövetség szerbiai járművével szöktethették meg, hogy aztán Budapesten menedékjogot kapjon.
Gruevszki kimenekítésekor a magyar hírszerzés élén frissen kinevezve Czukor József állt. Czukor csak tovább erősítette a szovjet korszakban gyökerező, ún. Láthatatlan Légió erejét hazánkban. Moszkva természetesen a mai napig őriz olyan dokumentumokat korábbi birodalmának embereiről, amelyeknek kompromittáló erejük van.
Czukor a hidegháború tetőpontján, Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár halálának évében, 1982-ben került a Belügyminisztérium állományába, és kapott hírszerzői kiképzést. Abban az évben állt a szovjet birodalom elnyomó gépezetének szolgálatába, amelyben a csehszlovák rendőrség letartóztatta Duray Miklós felvidéki írót, és Lengyelország betiltotta a Szolidaritás mozgalmat. Az 1980-as évek végén pedig már szorgalmasan kémkedett Bonnban a kapitalista NSzK ellen.
Összességében megállapítható, hogy akárcsak Gruevszki ügyében, úgy a jelenlegi belarusz fejleményekre adott zavaros magyar kormányzati válasz is orosz érdekeket tükröz, szembemegy nemzeti érdekeinkkel, és újonnan lejáratja hazánkat az euroatlanti szövetségesi rendszerben.
Az oroszok nem úgy tűnnek, mint akik békét szeretnének. 
