Orbán, Trump, Erdogan és Zuma: milyen történelmi erők (de)formálják őket?

Orbán Viktor miniszterelnök és Recep Tayyip Erdogan török elnök 2016. július 9-én. MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Botár Gergely

A 2008-as pénzügyi válság előbb gazdasági, majd szociális és napjainkra politikai megrendülést eredményezett a világban. Az út szélén hagyott milliók radikális politikai változásokat akarnak látni, az eddig jól működő bal-jobboldali felosztású pártrendszer látványosan fejre állt. A megrendült nemzetközi rendszer hasadékain brutális erővel tér vissza a történelem a maga démonaival.

Ebben a jegyzetben Magyarország, az Egyesült Államok, Törökország és a Dél-Afrikai Köztársaság első emberének sokszor dermesztően hasonlatos hatalmi mozgásait vesszük szemügyre. Napjainkra mind a négy vezető túszul ejtette kormányzó pártját. Bár harsányan hirdetik, hogy kormányzásuk kizárólagos célja a nemzeti érdek mindenek fölé helyezése, ennek ellenére ezekben az országokban végzetesen meghasadt a társadalom, Törökország és Dél-Afrika pedig egyenesen a polgárháború szélén tántorog.

Ezen vezetők politikai vonalvezetésében egyöntetűen megtalálható a markáns értelmiségellenesség, a felvilágosodás eredményeinek megkérdőjelezése, a független média elleni hadjárat és hazájuk diplomáciájának szétzilálása.

Értelmiség-ellenesség

A négy vezető elutasítja a nagyvárosi elitek "ármánykodásait". Politikai hatalmukat főként a mérsékelt nemzetközi kitekintéssel rendelkező, többnyire vallásos vidéki népesség támogatására építik.

Média

A négy vezető állítja, hogy a belföldi és a nemzetközi liberális média teljesen félreismeri hatalmának természetét, sőt uralmának megdöntésére tör. Trump elnök számára a Fox News csatornán kívül nem létezik hiteles média, a többivel permanens háborúskodásban áll. Orbán közmédiája évi 80 milliárdos költségvetésből lett egy kézi-vezérelt, az 1960-es évekre emlékeztető állami médiaszörny. Eközben Erdogán börtöneiben 150 újságíró sínylődik, Zuma pedig számos alkalommal adott hangot média-ellenességének.

Családi dinasztiák

Ivanka Trump mára a Fehér Ház tanácsadója, férje Jared Kushner az elnök első számú külpolitikai főtanácsadója (bár nem ért a diplomáciához, de ez nem szempont). Orbán Ráhel férje egyszer milliárdokat akaszt le közbeszerzéseken, máskor közösen lobbiznak állami ügyekben az Arab-öbölben. A családhoz erősen kötődő Mészáros Lőrinc vagyona az elmúlt egy év alatt 23-ról 120 milliárd forintra nőtt - ilyen mértékű vagyonnövekedést Magyarországon az uralkodó család esetében a középkor hűbéri rendszere óta nem jegyeztek föl a krónikások.

Kevésbé közismert Bilal Erdogan története, akit az elnök fiaként az olasz hatóságok neveztek meg milliárdos pénzmosóként. A dél-afrikai elnök gyermekei is milliárdosok lettek napjainkra, a politikai hűbéri lánc célzottan feltőkésítette őket.

A külügy szétverése

Káncz Csaba

A minisztériumok élére a vezetőhöz hű, laikus minisztert neveznek ki, ahogyan ezt Budapesten és Washingtonban is látjuk - ez pedig egyenesen vezet az ország nemzetközi reputációjának további megrendüléséhez. Trump és Orbán leépítik országuk diplomáciai védvonalait, hogy egyszemélyes külpolitikai döntéshozatal alakuljon ki, intézményi szűrés és ellensúly nélkül.

Míg hazánkban 2014 óta 400 diplomatát távolítottak el a Külügyminisztériumból, az amerikai külügyminiszter a múlt héten jelentette be, hogy 2300 alkalmazottól válnak meg, miközben az intézmény költségvetését több, mint negyedével vágják meg. Mindeközben az elmúlt hónapokban török diplomaták százai kértek menedékjogot Németországban és Svájcban, hogy despota elnökük bosszújától megmeneküljenek.

Káncz Csaba jegyzete