Az Európai Bizottság március 20-án különösebb hűhó nélkül, az EU-csúcs előtt tette közzé elképzeléseit arról, hogy milyen reformokat kellene végrehajtani az újabb tagok felvétele előtt – kezdi cikkét a Szabad Európa, hozzátéve, hogy a 22 oldalas javaslat messze van attól, hogy mindenre megoldást találjon.
Lesz-e módosítás?
A cikk szerint évek óta tart a vita arról, hogy kell-e módosítani az EU-s alapszerződést a tagok számának növelése esetén, vagy sem – ez utóbbi úgy tűnik, nagyobb támogatottságot élvez. íA dokumentum szerint bár a bizottság jelezte, hogy támogatná a szerződésmódosítást (amennyiben szükséges), úgy vélik, a közös kormányzás rövid idő alatt jobbá tehető, ha teljes mértékben kihasználják a jelenlegi szerződésben rejlő lehetőségeket. Ezt a nézetet vallja a legtöbb EU-tagállam is.
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Fő az egyhangúság
A Szabad Európa szerint a fő kérdés, mint mindig, amikor az EU működtetéséről van szó, az egyhangúság, mivel bár a legtöbb döntést minősített többséggel hozzák meg (a tagállamok 55 százaléka képviseli az EU teljes lakosságának 65 százalékát), továbbra is az egyhangúság az úr olyan kulcsfontosságú területeken, mint a külpolitika, az adózás, vagy a bővítési politika. Emiatt viszont fennáll annak veszélye, hogy újabb belépő tagországok mellett megnő annak esélye, hogy egyetlen tagállam blokkolja a döntéseket.
Megvétózhatják a vétő megszüntetését
A cikk szerint az EU-szerződés úgynevezett passarelle-klauzulái minden területen lehetővé tennék az áttérést az egyhangú szavazásról a minősített többségi szavazásra (QMV), viszont ehhez a változtatáshoz egyhangú szavazásra lenne szükség, vagyis vétó nélkül kéne dönteni a vétók megszüntetéséről.
Erre tehát rendkívül kicsi az esély, hiszen éppen a vétó az, ami a gyakorlatban a kisebb tagállamokat ugyanolyan relevánssá teszi, mint a nagyobbakat, és a vétófenyegetés komoly alkualap. A Szabad Európa szerint ennek tökéletes példája az, hogy Magyarország jogállamisági aggályok miatt visszatartott uniós pénzekhez próbál hozzájutni úgy, hogy más területeken akadályoz meg döntéseket. Miért mondana le akár a magyar kormány, akár más nemzet erről a lehetőségről?
Orbán Viktor lesz a minta?
A cikk szerint az uniós dokumentum a kérdésre nem ad egyértelmű választ, bár megpróbálkozik vele. Az egyik alternatíva a vétókérdésre a konstruktív tartózkodás alkalmazása, ez az, amikor egy ország nem mond aktívan nemet vagy igent, hanem hagyja, hogy a döntés átmenjen. A példa erre a magyar miniszterelnök, hiszen inkább kivonult a teremből, ezzel nem akadályozva annak megszavazását egy korábbi EU-csúcson, hogy megkezdjék a csatlakozási tárgyalásokat Ukrajnával. Létezik egy másik elképzelés, amely lehetőséget biztosítana egy vagy több tagállamnak arra, hogy kivételes nemzeti érdekekre hivatkozva folytassa a megbeszéléseket a kielégítő megoldás érdekében.
Az Európai Bizottság az egyhangúság megszüntetésére törekszik a fejezetek megnyitásakor, valamint az egyes fejezeteken belül, de továbbra is megtartaná a fejezetek lezárásánál és a végső döntésnél az új tagok tényleges csatlakozásáról.
Mindez a gyakorlatban azt jelentené, hogy kevesebb mint felére csökkentenék a vétólehetőségeket. Ennek eléréshez azonban egy vétő nélküli szavazásra lenne szükség – ez viszont aligha fog megtörténni.
