Irak helyzete szinte az ország létrejötte óta meglehetősen zűrös volt: évtizedekig tartott Szaddam Husszein brutális diktatúrája, aki közben háborúzott Iránnal, majd lerohanta Kuvaitot, hogy bekebelezze. Ezt nem tűrhette a világ, amerikai vezetéssel felszabadító háború indult. Az idősebb Bush elnök akkor elkövette azt a hibát, hogy valamiféle megoldás keresése helyett meghagyta hatalmában a diktátort, miután katonailag legyőzte.
Mozaikország
Az ifjabb Bush elnök úgy döntött, kijavítja apja hibáját, és megdönti Husszein rendszerét 12 évvel később. Világos elképzelése azonban neki sem volt, mit lehetne kezdeni a nemzetiségi és vallási vonalak mentén széttöredezett országgal. Abban reménykedett, hogy az országot alkotó három fő csoport majd hirtelen megbékül egymással, demokráciában élnek, és minden szép és jó lesz. Ez azonban illúzió volt, hisz magát az országot úgy hozta létre 100 éve Franciaország és Nagy-Britannia, hogy meglegyenek a kibékíthetetlen konfliktusok, így örökre szükség legyen rájuk, mint rendet tartó gyarmati hatalmakra.
A gyarmati korszak azonban véget ért, a mozaikországok, mint Szíria és Irak megmaradtak, bennük kibékíthetetlenül összezsúfolva a síita és a szunnita arabok, valamint a kurdok. A jugoszláv válság után már lehetett annyi tapasztalata a nemzetközi közösségnek, hogy nem célszerű az ilyen mesterséges, gyűlölettől fűtött konglomerátumokat fenntartani, legalábbis eredeti formájukban, hanem meg kell teremteni a bennük élő, egymással összebékíthetetlen népek valamilyen szintű önállóságát.
A kihagyott lehetőség
Az amerikai külügyminisztérium egy volt tisztviselője a Reutersnek írt cikkében felfedi, hogy volt is egy terv 2006-ban, ami ezt a helyzetet hivatott volna kezelni. Akkor Joe Biden későbbi alelnök, akkori szenátor azt javasolta, hogy osszák Irakot három szövetségi államra, valahogy úgy, ahogy Boszniát is sikerült felosztani szerb, illetve horvát-bosnyák területekre, akik ügyeiket külön intézik, de mégis létezik az egységes ország. Lett volna egy nagy síita állam, egy kisebb a szunnita araboknak, és egy a kurdoknak, és egy szövetségi kormány, amely lényegében csak az olajbevételek elosztását intézte volna.
Illúziót kergettek
Egy ilyen rendszer biztonságos fenntartáshoz elég lett volna egy mérsékelt amerikai békefenntartó erő, amely egyrészt a terroristákat tartja távol, másrészt a három nép közti esetleges villongásokat kezeli. A szenátus (az amerikai parlament felsőháza) meg is szavazta ezt a megoldást, azonban Bush elnök kormánya elvetette, mondván, ott az iraki alkotmány, amely elég jogot biztosít mindenkinek. Ez azonban téves megközelítés volt, mivel Irakban nem létezik közös nemzeti identitás, ahogy nem volt szovjet vagy jugoszláv identitás sem.
Ilyen körülmények között az történt, hogy a síita többség kisajátította az országot, uralkodni kezdtek a szunnitákon, elnyomták őket. A kurdoknak sikerült megszerezni a teljes autonómiát, minden ügyüket maguk intézték, tulajdonképpen náluk megvalósult a terv, ha ez az egész országban összejött volna, akkor sosem nyer teret az Iszlám Állam és akkor a teljes kurd függetlenségre sem lett volna igény. Amit az amerikai hadsereg és diplomácia meg tudott tenni a volt Jugoszláviában, azt Irakban elmulasztotta.
Kisebb késés esetén jár a kártérítés.
