Őrült ötlettel állt elő a véres kezű diktátor

Rodrigo Duterte fülöp-szigeteki elnök – akinek a nagyapja kínai volt –, hétfőn közölte egy kínai üzeletemberekből álló delegációval, hogy „ha akarjátok, tegyetek bennünket egyik tartományotokká”, hozzátéve, hogy a kínai bázisok a Dél-kínai-tengeren csak Amerikát fenyegetik. A hágai Állandó Választottbíróság 2016 júliusban mondta ki – éppen a Fülöp-szigetek előző vezetésének beadványa alapján! – az ítéletében, hogy Kínának nincs történelmi joga a dél-kínai-tengeri területekhez, és így ahhoz sem, hogy igényt tartson az ott található nyersanyagok kitermelésére. Kína erre hanyagul közölte, hogy nem fogadja el az ítéletet és a mai napig folytatja hadieszközök telepítését a térségbe.

Nagy pofon Amerikának

Duterte kijelentése megrázta Dél-Kelet-Ázsiát, a fülöp-szigeteki közélet és szociális média pedig szinte felrobbant.  Ez nem véletlen, hiszen egy 2015-ös Pew Research Center felmérés szerint a filippínó lakosság 92 százalékának van pozitív véleménye az Egyesült Államokról. Halkan jegyezzük meg, hogy ez magasabb arány, mint az amerikai lakosság körében, ahol az állampolgároknak csupán 82 százaléka vélekedik pozitívan a saját országáról. Ráadásul Duterte kormányában számos miniszter egyértelműen Amerika-párti, így a belügy-, a környezetvédelmi-, a védelmi- és a nemzetbiztonsági miniszter.

Duterte nyílt odafordulása Kínához a legkomolyabb csapás az amerikai pozícióra Dél-Kelet-Ázsiában Saigon 1975-ös eleste óta.  Az Egyesült Államok öt katonai támaszpontot üzemeltetet a Fülöp-szigeteken és 1951 óta kétoldalú védelmi szerződés köti össze Washingtont és Manilát. A korábbi elnök, Benigno Aquino még 2014-ben írt alá egy kibővített védelmi megállapodást Washingtonnal, hogy ellenálljanak Peking expanzív törekvéseinek a Dél-kínai-tengeren. Az Egyesült Államok egyébként 1898-tól uralta a Fülöp-szigeteket, miután a spanyol-amerikai háborúban megszerezte Spanyolországtól 20 millió dollárért. Washington csupán 1946-ban ismerte el az ország függetlenségét.

Gyülekeznek a nehéz fellegek

Duterte a tűzzel játszik, hiszen Harry Harris admirális, az amerikai csendes-óceáni parancsnokság (PACOM) kőkemény vezetője éppen múlt csürtörtökön és pénteken fejtette ki véleményét a kongresszus katonai bizottsága előtt. Harris és parancsnoksága egy 20 500 szavas jelentést raktak le a bizottság elé, és az admirális több, mint két óra hosszan válaszolt a bizottság kérdéseire. Az admirális felszólította az amerikai döntéshozókat, hogy készüljenek föl egy lehetséges háborúra Kínával.

Harris szerint Washingtonnak nem szabad elfogadnia Peking lépéseit a Dél-kínai-tenger militarizációjával kapcsolatban, amely során a korallszigeteket „előretolt katonai bázisokká” alakítja. Az admirális a térségben Japánt, Indiát, Ausztráliát, Új-Zélandot, Indonéziát, Malajziát, Szingapúrt, Srí Lankát és Mongóliát nevezte meg az „amerikai tábor” résztvevőiként.

Érdekességként még megjegyezhetjük, hogy Duterte kormánya a jelenlegi magyar politikai kurzust példaképének tekinti. A kormányhoz rendkívül közel álló Manila Times tavaly májusban áradozott a Budapesten megrendezett családi világkongresszusról. A lap kiemelte, hogy Európa és a világ többi országának is ezt a példát kellene követnie, amit a magyar kormányfő diktál.

Káncz Csaba jegyzete