Kiszivárgás
A Reuters szerint mindez egy belső dokumentumból szivárgott ki, melyet több tucat amerikai diplomata írt alá, és az elnök Szíria-politikáját kritizálják benne. A Fehér Ház mindenesetre óvatos marad a kérdésben, különös tekintettel arra, hogy egész más a helyzet most, amikor az Iszlám Állam elleni harc javában folyik, és ebben, ha kényszerűen is, de egy oldalon állnak az amerikaiak által támogatott mérsékelt ellenzéki erők és az oroszok által támogatott Aszad-erők. Persze ha a harc véget ér és meglesz a teljes győzelem, próbálkozhatnak, de miután a két világhatalom fog farkasszemet nézni egymással, szóba sem kerülhet erőszakos megoldás.
Obama és a diktátorok
Obama Szíria-politikáját kezdettől, az arab tavasz kirobbanása óta bírálják. Ez akkor érthető is volt, hisz elég nyilvánvalónak tűnt, hogy egy véreskezű diktátort segíteni kell megbuktatni, ha népe fellázad ellene, de önerőből nem tudja elmozdítani. Csakhogy miután hasonló történt Afganisztánban, Irakban majd Líbiában, és mindhárom helyen káosz következett, Obama érthető módon elbizonytalanodott. Arra gondolt, ha megdöntik Aszadot, jön ott is a káosz. És igaza is lett, mert még Aszad visszaszorulásával is jött, és ezt kihasználva szerveződött az Iszlám Állam rémuralma.
Obamát különösen a líbiai eset viselte meg, nemrég be is ismerte, hogy ha tudta volna, mi következik, nem csap oda, hogy segítsen megdönteni Kadhafit. Persze ez sem megoldás, és nem is igazán elfogadható hozzáállás, hisz ma már a világ nem nézheti végig tétlenül, hogy egy ellenzékét gyilkoló, népe lányait tetszés szerint erőszakoló, emberi mivoltából teljesen kivetkőzött, bő 40 éve uralkodó zsarnok brutálisan elnyomja az ellene indult felkelést.
Hozzá kell tenni, hogy ennek nem szabadna egyedül az amerikai elnök döntésétől függeni, hanem a nemzetek közösségének, nemzetközi szervezeteknek, de legalább a nagyhatalmak egy csoportjának kellett volna arról dönteni, mi történjen, és hogy kezeljék a diktátorok után maradt űrben kibontakozó hatalmi vákumot.
Elkéstek
A dokumentum, melyet 51 politikus írt alá, célzott támadásokat javasol Aszad erői ellen, arra hivatkozva, hogy azok gyakran megsértik a mérsékelt ellenzékkel kötött tűzszünetet. Önmagában ugyan valóban méltatlan, hogy a sok bűnt elkövetett Aszad hatalmon maradhat, de ebben az esetben a szuperhatalmi politikai realitásokat is figyelembe kell venni. Aszad mögé felsorakoztak az oroszok, és nem azért, mert annyira szeretik, hanem mert egyszerűen nem találtak más helyi erőt, aki a támogatásukkal hatékonyan felvehetné a harcot az Iszlám Állammal szemben.
Innentől kezdve viszont nincs választási lehetőség, mivel ha Aszadot vagy erőit támadnák, óhatatlanul összeütközésbe kerülnének az oroszokkal, ami a lehető legveszélyesebb és legértelmetlenebb dolog. Obama elnök ezzel pontosan tisztában is van, és esze ágában sincs az oroszokat provokálni. Innentől kezdve bármilyen megoldás születik, elkerülhetetlen a velük való tárgyalás. Aszad sorsa pedig most már tőlük függ, abba külső erő már nem tud beavatkozni. Volt rá mindenkinek közel négy éve, aki akarta, megdönthette volna, vagy rábeszélhette volna időben az elnököt, hogy döntse meg. Ez a hajó már elment.
És ha már ott van, hivatalos találkozója is lesz Rómában. 
