Putyin aggódva figyel: Törökország és Irán behatol Közép-Ázsiába

Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.

Élesedik a gopolitikai versengés Közép-Ázsiában, ahol az utóbbi évek két hagyományos játékosa – Oroszország és Kína – most két behatoló középhatalommal néz farkasszemet, Törökországgal és Iránnal.  Közép-Ázsia esetében nem akármilyen geopolitikai fekvésű térségről beszélünk, hiszen a stratégiai keresztútján fekszik Afganisztánnak, Kínának, Iránnak és Oroszországnak.  Nem érdektelen, hogy a térség országainak többsége türk gyökerű, kivétel Tádzsikisztán, amely perzsa hagyományú és nyelvű.

Oroszország aggodalma

Moszkva hagyományosan a régió egykori szovjet tagköztársaságait (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán) saját érdekszférájának tekintette, de az elmúlt időszakban idegesen konstatálja, hogy Peking villámgyors gazdasági benyomulása újraírta a politikai dinamikát. Mi több, ez a penetráció már biztonságpolitikai színezetet is vett, amikor kiderült, hogy Tádzsikisztán (amelynek 1360 kilométeres határszakasza van Afganisztánnal és 480 kilométeres Kínával) engedélyezte Pekingnek egy katonai bázis felállítását a területén, sőt 2019 nyarán közös hadgyakorlatot is tartottak.

A kínai állami Eximbank mind Tádzsikisztán, mind Kirgizisztán legnagyobb hitelezője, az előbbi államadósságának 49 százalékát, az utóbbinak 36 százalékát ellenőrizve.  Kína kétoldalú kereskedelme a térséggel a 2000-es évi 1,8 milliárdról 2018-ra 50 milliárd dollár fölé nőtt.  

Az Egyesült Államok játszmája

Washington számára napjainkban Kína a fő ellenség, ezért meg kell törnie Peking „Új Selyemút” (BRI) nevű eurázsiai projektjét, amely összekötné Kínát Európával.  
Mike Pompeo volt amerikai külügyminiszter tavaly februári posztszovjet körútjának is az volt a fő célja, hogy megerősítse a térségben Washington befolyását, éket verjen Oroszország és a szomszédjai közé, valamint ellenálljon a régióban egyre látványosabb kínai nyomulásnak.

Az USA és Kanada az ujgurok elnyomásában kiváló lehetőséget lát a stratégiai ellenfél destabilizálásához és ENSZ vizsgálatokkal helyezi nyomás alá Pekinget. A politikai feszültség növelése Hszincsiang-ban kívánatos, hiszen ott lépnek be Közép-Ázsiából a gázvezetékek, egyben indulnak ki a kínai vasúti összeköttetések Európa felé. Washington mereven ellenzi az Új Selyemút projektet, amely közelebb hozza európai szövetségeseit Kínához.

Törökország visszatér

Ankara az elmúlt időszakban Közép-Ázsia két legnagyobb államával, Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal is katonai együttműködési szerződést kötött, ami nyílt kihívás a Kreml számára.  Kazahsztán esetében a szerződés magában foglalja a hadiipar együttműködését, hírszerzési információk cseréjét és közös hadgyakorlatokat.  Üzbegisztán hasonló megállapodást kötött tavaly ősszel a török védelmi miniszter látogatása alkalmával.  Árulkodó, hogy a látogatás alatt megvitatásra került egy „Turáni Hadsereg” esetleges megalapítása a türk országok - Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország és Üzbegisztán - által.

Moszkvát az is aggasztja, hogy Ankara a térségen keresztül közelebb kerülhet Pekinghez, közösen terveket szőhetnek egy kelet-nyugati tranzit megállapodásra vonatkozóan és ezzel kihúzhatják a szőnyeget a Kreml észak-déli tranzit tervei alól.  Törökországot a térség energia-gazdagsága is mágnesként vonzza, ezért február végén az azeri és a türkmén külügyminiszterrel Ankarában háromoldalú találkozóra került sor.  

Március 6-9 között Cavusoglu külügyminiszter látogatást tett 3 térségbeli országban.  A körút után bejelentette, hogy Üzbegisztán komoly érdeklődést mutatott török katonai eszközök iránt – amely minden bizonnyal a rendkívül ütőképes és sikeres harci drónra (Bayraktar TB-2) vonatkozik. 

Irán behatolása

Irán és a perzsa nyelvű Tádzsikisztán április 8-án jelentette be, hogy közös katonai bizottságot hoznak létre.  A tavaly őszi török-azeri győzelem Karabahban Iránt saját geopolitikai pozíciójának újraértékelésére késztette.  Ezért kötött meg a minap hosszú távú stratégiai megállapodást Kínával és ezért hatol most be Közép-Ázsiába.   

Tádzsikisztán örül az iráni tengely megkötésének: egyrészt ellensúlyozhatja Kína egyre növekvő súlyát, másrészt mindeddig képtelen volt a határkérdésben megállapodni Kirgizisztánnal – sőt az utóbbi időszakban megkezdte az kirgiz etnikumúakat kiszorítani az országból.   Mind Irán, mind Tádzsikisztán aggódva figyeli az afgán biztonságpolitikai helyzet alakulását, ahonnan ráadásul az USA hamarosan kivonja csapatait. Ez egy olyan veszély, amely szintén összehozta Teheránt és Dusanbét.