Oroszországban a kormányzatnak már az ötödik embere lett tegnap koronavírusos, miközben a járvány elérte az ország három „nukleáris városát” is – beleértve azt a szigorúan titkos kutatóintézetet is, ahol kifejlesztették a szovjet atombombát. Csoda-e hát, hogy az alacsony olajárak miatt amúgy is beszorult Putyin elnök azt szeretné, hogy szíriai védence, Bassár el-Aszad elnök kössön kompromisszumot az ellenségeivel, fogadjon el egy új alkotmányt és kezdjen hozzá az ország újjáépítéséhez?
Cherchez la femme
A jelek szerint viszont Aszadnak esze ágában sincsen kiegyezni, miközben a szír gazdaság egyre mélyebbre süllyed a korrupció mocsarába, a nemzeti deviza pedig szabadesésben van. Aszad egyelőre csak jelképes lépésekre hajlandó, mint legutóbb, amikor súlyos csapást mért saját unokaöccsére, a bizalmas iráni kapcsolatokkal rendelkező Rami Makluf-ra, aki nem mellékesen az ország vagyonának felét tulajdonolja. Eddig a rokonok együttműködtek, de orosz nyomásra most az elnök célkeresztbe vette korrupt unokaöccsöt. Makluf a döbbenettől levegőért kapkodott, amikor cégét, az ország első számú mobilszolgáltatójának számító Syriatel mobil távközlési céget váratlanul mintegy 130 milliárd szíriai font (nagyjából 82 milliárd forint) adótartozás rendezésére kötelezték.
Belső megfigyelők szerint a Kreml el akarja halászni Makluf orra elől a Syriatel-t, hogy kompenzálja magát azon milliárdokért, amit beleölt a szír proxi háborúba. Putyint az is rendkívül zavarta, hogy Makluf finanszírozott számos, ellenőrizhetetlen milíciát (Al-Bustan Charitable Society, Tiger Forces és a National Shield Brigade). Végül, de nem utolsósorban Makluf számára az is végzetesnek bizonyult, hogy Aszad felesége, Aszma is kinézett magának számos érdekeltséget a rokon vagyonában.
Moszkva az elmúlt időszakban próbálta megtámogatni a szír közemberek életkörülményeit. Egyik ilyen lépés volt, hogy megfinanszírozta Damaszkusz áramellátó rendszerének helyrehozatalát. De Aszad az újonnan előállt kapacitás jó részét eladta Libanonnak – így a szírek, beleértve az elnök régi támogatóit, naponta csak pár órára jutnak áramhoz.
Hosszú távú játszma
Damaszkuszban pontosan érzékelik, hogyan fogy el a Kreml türelme, hiszen az orosz média egyre leplezetlenebbül kritizálja Aszad működését. Valóban, az orosz diplomaták szövetségének helyettes vezetője, Alexander Akszenjonok szerint „egyre világosabbá válik, hogy az Aszad-rezsim képtelen egy olyan kormányzati rendszert felállítani, amely csökkentené a korrupciót és a bűnözést.”
De Moszkva nem akar elhamarkodott és durva lépést tenni, hiszen a fő kérdés számára az orosz katonai jelenlét hosszú távú biztosítása Szíriában és a Kreml stabil pozícióinak konszolidálása a koronavírus járvány lecsengése utáni Közel-Keleten. Szíria, Líbia és Jemen esetében akár ezen országok felosztására is sor kerülhet, hiszen a harcoló felek kimerültek, a tárgyalásos békefolyamat pedig eleddig nem hozott kézzelfogható eredményt. Az esetleges felosztások töredezett és sérülékeny államocskákat eredményeznének, viszont Moszkva a Mediterráneumban több fontos katonai bázist is létrehozhat.
Újabb szankciók jönnek. 
