A Davosi Világgazdasági Fórum (WEF) általában a pénzügyekről, a kereskedelemről és az energiáról szól. Tegnap viszont Davos legelső ülésén az ukrajnai háborúval összefüggő szankciók voltak terítéken. Ez bizony sok mindent elmond mai világunkról.
Az energetikai szankciók
Az EU vonakodása az Oroszországgal szembeni energetikai szankciók kiszabásától disszonáns hang az EU szövetségesei által jól megtervezett szankciópolitikában. Míg az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság már célba vette az orosz kőolajat és kőolajtermékeket, az EU – érthető módon – nehezen követi a példát.
Márpedig az energiatermékek létfontosságú mentőövet jelentenek az orosz gazdaság számára, tompítják a gazdasági szankciók hatását és finanszírozzák az ukrajnai háborút. Így, bár az Oroszországgal szemben érvényben lévő szankciók már most is kiterjedtek, csak az olaj és a gáz célbavétele fogja visszatartani Oroszországot attól, hogy fokozza katonai erőfeszítéseit Ukrajnában.
Miközben azonban a hatodik szankciócsomagról tárgyalnak, a tagállamok nem az orosz olajra és gázra vonatkozó azonnali embargóról, hanem az olaj év végéig történő „rendezett fokozatos kivonását” vitatják meg. Magyarország és Szlovákia ugyanis még hosszabb átmeneti időszakot igényel.
A szankciók korlátai
2021-ben az EU-ba szánt földgáz mintegy 40 százaléka és az összes kőolaj negyede Oroszországból származott. Az ezektől az áruktól függő tagállamoknak nehézségekbe ütközik az alternatíva megtalálása. Az olajellátás diverzifikálásának egyszerűbbnek kell lennie, mint a földgázé, amely korlátozott számú vezetékre támaszkodik, és hosszú távú infrastrukturális beruházásokat igényel. Magyarország és Szlovákia azonban továbbra is erősen függ az orosz olajtól (az a behozataluk 58, illetve 95 százaléka).
A szankciók elfogadásához az Európai Tanács egyhangú szavazata szükséges (az EUSz 31. cikke és az EUMSz 215. cikke), és mindkét ország azzal fenyegetőzött, hogy megvétózza az EU legújabb szankciócsomagját, hacsak nem kapnak hosszabb átmeneti időszakot. Ha azonban megadnak egy ilyen kivételt, más tagállamok, például a Cseh Köztársaság is követelnék annak alkalmazását rájuk. Az embargó lekerült a tárgyalóasztaról, így az orosz olaj és gáz az elkövetkező években is az EU-ba áramlik.
A vámtarifák értelme
Az elhúzódó átmeneti időszak jelentős hátrányokkal jár. Míg az uniós tagállamok küzdenek azért, hogy más forrásokból szerezzenek olajat, az emelkedő árak kompenzálhatják Oroszországot a kereskedelmi volumen elvesztése miatt, és finanszírozhatják a más exportpiacokra való áttérését. Minél hosszabb a fokozatos megszüntetés időszaka, annál kevésbé lennének hatékonyak az EU energetikai szankciói. Az EU a szankciók mellett olyan vámokat is alkalmazhat, amelyek hatékonyan csökkentenék azt a váratlan bevételt, amelyet Oroszország a magas energiaárak miatt élvez.
Az olaj árrugalmassága nem azonos a gázéval. Az olaj iránti kereslet viszonylag rugalmas, mivel a tagállamok a helyettesítő anyagokat a globális piacról szerezhetik be. Ugyanakkor az orosz beszállítók nehezen tudnák máshová szállítani az EU-nak szánt hatalmas mennyiséget, és kénytelenek kedvezményesen eladni.
A gázpiac ezzel szemben lokalizált, és Oroszország kvázi monopóliummal rendelkezik az EU importjával kapcsolatban. A korlátozott infrastruktúra és kapacitás miatt rövid távon az orosz földgáznak csak egy töredéke helyettesíthető más országokból származó szállítással vagy LNG-vel. Az orosz gáz iránti kereslet ezért valószínűleg nem fog változni, ha a gáz ára emelkedik.
Emiatt az olaj és a gáz tarifáinak szintje, amely fenntartható anélkül, hogy az európai fogyasztókat terhelné, szintén eltérő lesz. Az optimális tarifa azt a helyet találná meg, ahol a tarifa előtti áru ára kisebb mértékben emelkedik, mint maga a tarifa. Helyes elosztás esetén az ilyen tarifából származó bevétel az EU számára ellensúlyozhatja a fogyasztói árak növekedését; ami megmarad, azt Ukrajna vagy az EU-ban tartózkodó ukrán menekültek támogatására lehetne alkalmazni.
A tarifák hatékony eszközt kínálnak az EU energiabiztonságának megoldására a fokozatos megszüntetés során, miközben csökkentik Oroszország olaj- és gázbevételeit. A tervezett fokozatos megszüntetést ezért ki kell egészíteni az olaj- és gáztarifákkal. Az EU már visszavonta Oroszország legnagyobb kedvezményes státuszát a WTO-ban, miközben az orosz olajra és gázra kivetett vám nem vetne fel kérdéseket a WTO-megfelelés tekintetében.
Egy előny: a minősített többség
Az orosz energiatermékekre vonatkozó vámok kivetését nehéz lenne összeegyeztetni az EUMSZ 194. cikkének céljaival – ez az EU egyetlen kifejezett energiapolitikai hatásköre. Ehelyett azt az EUMSZ 207. cikke – az EU közös kereskedelempolitikája – alapján lehetne elfogadni.
Ez az ötlet azonban némi kritikát váltott ki. Mivel a vámok elsődleges célja Oroszország szankcionálása, nem pedig a kereskedelmi kapcsolatok szabályozása, előfordulhat, hogy a közös kereskedelempolitika nem felel meg az Európai Unió Bírósága által meghatározott jogalap követelményeinek.
Az EUSZ 21. cikkének (1) bekezdése azonban előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az emberi jogok, valamint az ENSZ Alapokmánya és a nemzetközi jog elveinek tiszteletben tartásával kell végrehajtani. Figyelembe véve az Oroszország által Ukrajnában elkövetett atrocitásokat, nem is beszélve a szuverén állam elleni provokáció nélküli agresszióról, az EU-nak az Oroszországgal fennálló kereskedelmi kapcsolatait az EU-szerződésekhez kell igazítania. Az orosz energiatermékekre kivetett vámok tehát nem szankciók, hanem kereskedelmi intézkedések, amelyek célja, hogy megakadályozzák, hogy Oroszország az EU-val folytatott kereskedelemből származó bevételekből finanszírozza ukrajnai háborúját.
A legfontosabb intézkedésekhez csak minősített többség szükséges, és elkerülhető a vétójog. A hatékonyság garantálása érdekében egy ilyen tarifának dinamikusnak kell lennie. Ez aligha jellemző a rendes jogalkotási folyamatra. Az elsődleges jogalkotási aktusnak ezért a Bizottságra kell ruháznia a tarifa kiigazítására vonatkozó hatáskört.
Ideje cselekedni
Az EU felhasználhatná az EUMSz 207. cikkét, hogy kiegészítse szankciórendszerét az orosz olaj- és gázimportra vonatkozó vámok kivetésével. Ez csökkentené Oroszország energianyersanyagból származó bevételeit anélkül, hogy veszélyeztetné a tagállamok energiabiztonságát a fokozatos kivonás során. A tarifa ezeket a hatásokat az átmeneti időszakban is fenntartaná, a bevételt pedig az emelkedő energiaárak fogyasztókra gyakorolt hatásának enyhítésére, Ukrajna támogatására lehetne fordítani.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A magyar külgazdasági és külügyminiszter szerint nem Donald Trump a hibás, hanem Brüsszel. 
