Donald Trump amerikai elnök mutatja az aláírásával ellátott rendeletet az Irán elleni szankciók visszaállításáról a washingtoni Fehér Házban 2018. május 8-án, miután bejelentette, hogy az Egyesült Államok kilép az iráni atomprogramról 2015-ben aláírt többhatalmi szerződésből. Forrás: MTI/AP/Evan Vucci

Trump elnök a Fox televíziónak adott múlt pénteki telefoninterjújában Iránt okolta az Ománi-öbölben csütörtökön történt incidensért, de az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt bemutatott amerikai informális jelentés már nem nevezte meg konkrét felelősként a perzsa államot. London és Rijád csatlakozott Trumphoz Teherán elítélésében. Berlin ugyanakkor leszögezte, hogy az amerikai hadsereg által nyilvánosságra hozott videó nem elégséges bizonyíték Teherán felelősségének magállapításához.

Ellentétes az amerikai érdekekkel

A rejtélyes szabotázsakció idején járt Iránban 41 év után a japán kormányfő, ezért is meglehetősen hihetetlen, hogy Teherán pont akkor támadna meg egy japán tartályhajót. Maga a japán hajó kapitánya is cáfolta az amerikai verziót. Irán egyébként is rendkívüli visszafogottsággal kezelte az utóbbi időszakban a Fehér Ház újabb és újabb szankcióit, miközben mindent megtett a nukleáris alku megmentéséért Európával.

Eközben kiderült, hogy egy amerikai adófizetői pénzből finanszírozott trollkampány már egy ideje folyamatosan támadja azokat a polgárokat, akik kritikusak a kormányzat keményvonalas Irán-politikájával kapcsolatban. Márpedig kritikusok vannak bőven, hiszen ahogyan fehér nacionalisták egyik főideológusa megállapítja, egy Irán elleni háború ugyan lehet Benjamin Netanjahu és John Bolton neokonzervatív nemzetbiztonsági tanácsadó érdeke, de az akkor is ellentétes az amerikai nemzeti érdekekkel. Buchanan leszögezi, hogy míg Amerika háborúja a Közel-Keleten az elmúlt 20 évben irdatlan emberi és pénzügyi veszteségekkel és felfordulással járt, addig Kína konzekvensen ki tudta terjeszteni befolyását Ázsiában, Afrikában és Európában.

Bolton és köre

Az amerikai konzervatív sajtó is mély elégedetlenséggel elemzi azoknak a folyamatosan háborút követelő neokonzervatívoknak a tevékenységét, akik a sorozatos felsülések után is a hatalom közelében tudtak maradni Washingtonban. Az amerikai nemzetbiztonsági döntéshozatalba még John Bolton helyetteseként is az év elején bekerült egy olyan, a katonai beszerzésekkel szorosan összenőtt személy, aki a főnökével együtt mindent megtesz a katonai konfliktus kirobbantásáért Iránnal.

Káncz Csaba

Márpedig egy amerikai-iráni háború esetén az iráni ellenállást támogatni fogja Moszkva és Peking. Ez a konfliktus a várakozások szerint jóval nagyobb katasztrófa lenne, mint a 2003-as iraki beavatkozás. Bár Washingtonnak akkor sem volt ENSZ felhatalmazása a háborúra, de legalább London, Varsó, Koppenhága és Szöul szövetségesként támogatta. A nyugati világban egy Irán elleni hadjáratot már csak a geopolitikailag elszigetelődött London támogatna.

Vietnám kísértete

Irán mintegy háromszor akkora területű ország, mint Irak, lakosainak száma pedig több, mint kétszerese, 81 millió fő. Az iráni hadsereg nem egy papírtigris, hiszen az elmúlt években sok harci tapasztalatot gyűjtött Szíriában és Jemenben. Ráadásul szoros szövetségese, a libanoni Hezbollah nemcsak a Közel-Keleten, hanem a világ más részein is képes terrorcselekmények elkövetésére.

Az iraki káosz megfékezéséhez David Petraeus tábornoknak több, mint 100 000 katonára volt szüksége – hát akkor hány katonára lenne szükség Irán pacifikálásához? Trump elnök jobban teszi, hogy még időben elkezdi lapozgatni a vietnámi háború történetét és megpróbálja levonni a következtetéseket. Ott ugyanis 58 000 amerikai katona vesztette életét.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)