Putyin szaporodó felsülései - a Cár meztelen

A ma kezdődő és szeptember 5-ig tartó”Vostok-22” stratégiai parancsnoki gyakorlatok politikai és katonai szempontból is súlyos üzenetet küldenek a Nyugatnak. A Kelet-Oroszországban zajló hadgyakorlat lesz az első olyan orosz hadijáték, amelyben a kínai néphadsereg (PLA) mindhárom ága (hadserege, légiereje és haditengerészete) egyszerre részt vesz.

India, Mongólia, Tádzsikisztán és Fehéroroszország csapatai is ott vannak a gyakorlaton, amelyet a Kreml kétségtelenül felhasznál majd annak demonstrálására, hogy a nyugati állítások megalapozatlanok Oroszország elszigeteltségével kapcsolatban.

Putyin be nem jelentett háborúi

A hadgyakorlat azonban nem fedheti el azt a tényt, hogy a hetedik hónapba lépő Ukrajna elleni háború kevés jelét mutatja a megoldásnak (noha éppen tegnap egy ukrán ellentámadás indult a déli Herszon járásban). A beásott erők között komor területi harc alakult ki mára, amely a múlt századi konfliktusokhoz hasonlít - a rejtett hadműveletek és a hibrid hadviselés bonyolult egyvelege helyett, amely jellemző a kortárs „szürke zónás” konfliktusokra.

Mindkét fél a maga erejére játszik: Oroszország a tűzerő dominanciájára, Ukrajna pedig arra, hogy képes legyengíteni a betolakodót az utánpótlási vonalak megcélzásával. Ez azonban csak egy része a képnek. Putyin valójában három, be nem jelentett háborút vív: egyszerre igyekszik ellenőrizni Ukrajnát, uralni Oroszország szomszédjait, és siettetni a Nyugat bukását. Most meg ráadásul még egy belső harc is megjelent a láthatáron?

Az orosz terjeszkedés

Putyin „különleges katonai hadművelete” a birodalmi terjeszkedés be nem jelentett háborúja, amelynek célja az orosz területek kibővítése azzal, hogy – ahogyan Putyin fogalmazott – visszavesszük „földjeinket”.

De Putyin ehelyett megtizedelte Oroszország hagyományos haderejét az elmúlt fél évben, és ország-világ számára felfedte, hogy fegyveres erői korruptak, rosszul irányítottak, valamint súlyos hiányosságok uralkodnak a doktrína, a fegyelem és a képességek terén.

Küzdelem a regionális elsőbbségért

Putyin második be nem jelentett háborúja a Közép-Ázsiától Közép-Európáig terjedő befolyási szféra feletti ellenőrzés megszilárdítását célozza.

Putyin azonban vesztésre áll a regionális elsőbbségért folytatott küzdelmében. Oroszország Kínához viszonyított csökkenő befolyása – különösen Közép-Ázsiában – már régóta tény. Az Ukrajna elleni háború azonban jól mutatja, hogy a Kreml befolyása mennyire hanyatlik.

Kazahsztán háborúnak nevezte az orosz inváziót, és segélyt küldött Ukrajnának. Moldova pedig aktívan igyekszik csatlakozni az EU-hoz.

Putyin kinyilvánított vágya, hogy megakadályozza Ukrajna „oroszellenessé” válását, végképp kudarcot vallott. Még Alekszandr Lukasenka fehérorosz elnök is, aki Putyinnak köszönheti politikai túlélését, ellenállt azoknak a kísérleteknek, amelyek közvetlenül a konfliktusba akarták őt csábítani. Finnország és Svédország NATO-csatlakozási döntése pedig közelebb hozta a katonai szövetséget Oroszországhoz, mintegy 1300 kilométerrel meghosszabbítva határát a szövetséggel.

Fehéroroszország kivételével az egykor a Szovjetunióhoz tartozó államok mindegyike megszavazta, vagy tartózkodott az ENSZ-közgyűlés azon határozatától, amely elítéli Oroszország invázióját, és felszólítja, hogy vonja ki haderejét Ukrajnából.

Háború a Nyugattal

Putyin harmadik be nem jelentett háborúja a legködösebb. Ez a Nyugat elleni globális harc formáját ölti, Európa stratégiai térképének átalakítását szem előtt tartva.

Ennek eszköze a politikai hadviselés, amelynek célja az európai és észak-amerikai társadalmak belső bomlasztása. A fenyegető kemény tél sok európait emlékeztet arra, hogy az elrettentésnek költségei is vannak. Az erőforrás-óriástól való túlzott függés miatt Moszkva képes az energiát stratégiai befolyás céljából fegyverként használni.

A Nyugatnak azt is fel kell ismernie, hogy az Oroszországot globális páriaként megfogalmazott kényelmes retorikája sérülékeny: rengeteg nemzet – különösen a Globális Délen - szimpatizál a Kreml narratívájával a NATO történelmi bűnösségéről az ukrajnai események miatt.

Vajon egy újabb be nem jelentett háború várható?

Darja Dugina, Alekszandr Dugin orosz radikális nacionalista filozófus lánya autóbomba-gyilkossága feltüzelte az orosz szélsőjobboldalt.

Bár a Kreml most már két ukrán állampolgárt is vádol, a szakemberek ezt komolytalannak tartják. Ha a gyilkosságot maga a belbiztonsági szolgálat, az FSZB hajtotta végre, az az orosz elit mély belső szakadására utal. De vajon egy Putyin-ellenes frakció lépett, vagy éppen Putyin parancsára cselekedtek, hogy felkorbácsolják a háború támogatását?

Akárhogy is nézzük, Darja Dugina meggyilkolása megkérdőjelezi Putyin vezetését. Ő az irányítás megszállottja, egy hatalmas propagandagépezet támogatását élvezi, amely mindig másokat hibáztat a saját hibáiért.

Összességében a többfrontos háborújának gyarapodó felsülései egy nap végül felfedhetik az orosz nép előtt is, hogy a Cár meztelen.