Oroszország brutális inváziója Ukrajnában, amely arra késztette a Nyugatot, hogy egyre szigorodó gazdasági szankciókat fogadjon el az agresszorral szemben, a közép-ázsiai országokat arra kényszeríti, hogy megküzdjenek a saját gazdaságukra átterjedő negatív következményekkel. A hagyományos logisztikai ellátási útvonalak fennakadása, a fenyegető élelmiszerválság, az árfolyam-ingadozások, a magas infláció és a migráns munkavállalók tömeges visszatérése Oroszországból hazájukba csak néhány a legszembetűnőbb példa e káros tendenciák közül.
A kazah dezertőr
Miközben az ukrajnai háború feltárta Oroszország politikai és katonai gyengeségeit, az egykor a Kreml pályáján szilárdan álló országok a geopolitikai szövetségek villámgyors átalakítását végzik. A Kazahsztán és Törökország közötti virágzó kapcsolat erre az egyik legprominensebb példa.
Kazahsztánt, amely régóta orosz szövetségese a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO), és tagja a Moszkva vezette Eurázsiai Uniónak, török befektetések és katonai hardverek nyűgözik le. Noha Kazahsztán gazdasága – legalábbis rövid távon – erősen kötődik Oroszországhoz, Ankara gyors ütemben alakít ki szoros kapcsolatokat Nur-Szultannal, hogy megerősítse saját pozícióját a régióban.
Február 24. mindent megváltoztatott
Alig pár hónappal ezelőtt még biztosnak tűnt Oroszország tartása Kazahsztánban. A Kazahsztánt január elején megbénító tömeges erőszakos tiltakozások után Oroszország és más CSTO-országok mintegy 2000 katonát telepítettek a volt szovjet köztársaságba, állítólag azért, hogy stabilizálják a helyzetet az energiában gazdag nemzetben. Ennek eredményeként Kasszim-Jomart Tokajev kazah elnök megszilárdította hatalmát, míg Oroszország a megmentő szerepét töltötte be.
Ám Oroszország pozicionális előnye átmeneti volt, és az ukrajnai invázió feszültté tette a viszonyt Moszkva és Nur-Szultan vezetői között.
Kazahsztán nem támogatta a Kreml katonai tevékenységét, sőt megkezdte a humanitárius segélyek küldését Ukrajnának. Tokajev elnök egyúttal úgy döntött, hogy május 9-én nem tart hagyományos Győzelem Napi felvonulást a fővárosban, szimbolikus üzenetet küldve a Kremlnek, hogy Kazahsztán ki akar maradni Oroszország befolyási szférájából.
Ennél is fontosabb, hogy Kazahsztán megtagadta az oroszok által támogatott Donyecki- és Luhanszki Népköztársaság elismerését, valamint a Krím-félsziget Kreml általi annektálását. És mivel Moszkva nem szorgalmazta Nur-Szultan támogatását, Kazahsztán továbbra is folytatja saját „többvektoros” külpolitikáját, amelyet eredetileg az ország korábbi elnöke, Nurszultan Nazarbajev alakított ki.
Ankara belép a színpadra
A Törökországgal való szorosabb katonai kapcsolat e többvektoros megközelítés egyik eleme. Két nappal azután, hogy Oroszország februárban megtámadta Ukrajnát, Olzsasz Kuszainov, a kazah védelmi minisztérium Nemzetközi Együttműködési Osztályának vezetője találkozott Fatih Pala-val, a török katonai attaséval Nur-Szultanban.
Van mire építkezni, hiszen Ankara Kazahsztánnal már két éve katonai együttműködési szerződést kötött, ami nyílt kihívás a Kreml számára. A szerződés magában foglalja a hadiipar együttműködését, hírszerzési információk cseréjét és közös hadgyakorlatokat.
Május elején aztán Tokajev elnök meglátogatta török kollégáját, Erdogant Ankarában, ahol a két nemzet megállapodott a török „Anka” drón koprodukciójában. A napokban Törökország ad otthont az „Efes 2022” hadgyakorlatnak az égei-tengeri Izmir város közelében. A rendezvényen Törökország szoros szövetségese, Azerbajdzsán mellett két közép-ázsiai ország is részt vesz: Kazahsztán és Kirgizisztán.
Kazahsztán katonai költségvetésének jelentős emelését is tervezi, és egyes szakértők Oroszország ukrajnai invázióját jelzik ösztönzőként. Többek között attól tartanak, hogy Moszkvának területi követelései lehetnek Észak-Kazahsztánnal szemben, ahol az oroszok alkotják a lakosság többségét.
Bár jelenleg irreálisnak tűnik Kazahsztán egyes részeinek annektálási kísérlete - tekintettel Oroszország gyenge szereplésére Ukrajnában -, Kazahsztán továbbra is erősíti a katonai kapcsolatokat olyan regionális szövetségeseivel, mint Törökország, hogy fedezetet nyújtson a további orosz terjeszkedés ellen.
A gazdasági vetület
Ankara és Nur-Szultan állítólag még szállítási kapcsolatokat is fejleszt Oroszország megkerülésére a Kaszpi-tengeren átívelő nemzetközi szállítási útvonalon, amely Kínán, Kazahsztánon, a Kaszpi-tengeren, Azerbajdzsánon, Grúzián, Törökországon keresztül vezet Európába.
Eközben a Törökország és Kazahsztán közötti teljes kereskedelmi forgalom már meghaladja az évi 5,3 milliárd dollárt, Erdogan pedig ígéretet tett arra, hogy ezt 10 milliárd dollárra emeli. Noha ez még mindig kevesebb, mint fele annak a 25,5 milliárd dolláros kereskedelemnek, amelyet Kazahsztán Oroszországgal folytat, a Törökországgal folytatott kereskedelem potenciálja exponenciálisnak tűnik.
Kazahsztán egyben a világ bizonyított kőolajkészletének mintegy 3 százalékával rendelkezik. Emellett a világ egyik legnagyobb urántermelője, valamint a 10 legnagyobb szén-, vas- és aranytermelő között van. Így Ankarának a Moszkvától való energiafüggőségének csökkentése érdekében nemigen maradhat más választása, mint hogy növelje kazahsztáni befolyását.
A Fehér Házban tartott tanácskozáson többek között a Boeing, a Northrop Grumman, a Raytheon és a Lockheed Martin. 
