Az utóbbi hetek és hónapok válsága az ukrán határon már Moszkva azon szándékát mutatja, hogy a volt szovjet területeken meg kívánja erősíteni befolyását. A Kreml fenyegetései és lehetséges katonai műveletei már árnyként vetülnek azon szomszédokra, amelyek eltérnek Moszkva geopolitikai agendájától.
Ez kimondottan érvényes a világ kilencedik legnagyobb területű országára, Kazahsztánra, ahol a lakosság ötöde orosz etnikumú, amellyel 7644 kilométeres közös határa van, és ahol orosz űrközpont, valamint rakétakísérleti telep üzemel. No, és amelynek politikai mozgása már régen csípi Moszkva szemét.
Ennek kapcsán először is érdemes emlékeztetni: Putyin elnök 2014-ben – alig pár hónappal a Krím elfoglalása után – emelte ki, hogy az első kazah elnök, Nurszultan Nazarbajev „létrehozott egy államot egy olyan területen, ahol soha nem létezett állam”. 2020 decemberében aztán két moszkvai törvényhozó is megkérdőjelezte Kazahsztán területi épségét.
Nazarbajev kihúzza a gyufát
Európában és az Egyesült Államokban nem igazán figyeltek föl a kazah vezetés azon lépéseire az utóbbi időszakban, amelyeket Moszkvában nyílt provokációnak fogtak föl. Tavaly tavasszal a kormány úgy döntött, hogy az ország 2023-ig visszatér a latin írásmódhoz, elvetve a cirill ábécét. Az idősebb kazah korosztály azonban a latin írásmódot nem tudja elolvasni.
Tavaly ősszel aztán Kazahsztán megváltoztatta a nemzetközi telefonos hívószámát, amely addig közös volt Oroszországgal.
A folyamatos Oroszország-ellenes propaganda odáig fajult, hogy a kazah nacionalisták „nyelvi őrjáratokkal” ellenőrizték, hogy az orosz kisebbség kazahul beszél-e. Mindennek eredményeképpen orosz kommentátorok már fél éve azt követelték, hogy Ukrajnához hasonlóan Moszkva avatkozzon be Kazahsztánba az oroszok és oroszul beszélők védelmében.
|
Ahol Orbán Viktor is otthon érzi magát Kazahsztán és Magyarország kapcsolatát kormányzati szinten egyre erősebbre igyekeztek fűzni az elmúlt években. Magas rangú delegációk jöttek-mentek, szívélyes felszólalásokban méltatták a magyar politikai elit képviselői Kazahsztánt és annak vezetőit. Az Országgyűlésben még egy Magyar-Kazah Baráti Társaság is működik. Orbán Viktor miniszterelnök egy alkalommal "a kipcsakok nagy barátjának" nevezte Nazarbajev korábbi elnököt és úgy nyilatkozott: "Nazarbajev elnök úr a mindenkori elnöke a magyar kipcsak törzseknek". 2015-ben pedig úgy nyilatkozott: "Nekünk nagyszerű érzés Kazahsztánba jönni. Bennünket az Európai Unióban ugyan politikailag egyenrangú félnek tekintenek, de származás szempontjából idegenek vagyunk. Ha Brüsszelbe megyünk, nekünk ott egy rokonunk sincs; kiderült Kazahsztánban, itt meg rokonaink vannak. Furcsa érzés, hogy az embernek keletre kell mennie ahhoz, hogy otthon érezhesse magát." |
Gázáremelés, mint provokatív művelet
A tüntetések közvetlen kiváltó oka a gázárak hirtelen emelése volt január másodikán. Holott minden autokrata vezető tudja, hogy a nélkülözhetetlen nyersanyagok drasztikus emelése azonnali társadalmi robbanással jár az alsóbb néprétegeknél.
Bizony nem elképzelhetetlen, hogy Moszkva a színfalak mögött előzetesen kiegyezett a Nazarbajev-ellenes erőkkel és azok társadalmi robbanást idéztek elő – megnyitva az utat az orosz fegyveres intervenció előtt. Az áremelés kiváltotta elégedetlenség azután utat nyitott a korrupció, a politikai opció hiánya és a Nazarbajev-família látható-láthatatlan uralma miatti nyílt lázadáshoz. A kazah politikai belharcra utalhat az is, hogy helyi újságírók szerint a titkosszolgálat szervezetten szállított embereket Almatiba és más városokba, akik aztán erőszakos útra vitték az addig békés tüntetéseket.
A Moszkva által vezetett Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (CSTO) 30 éves alapítása óta először küldött „békefenntartókat” tehát egyik tagállamába, jelen esetben Kazahsztánba – holott a szervezetet a külső ellenség visszaverésére alapították. Az előre eldöntött forgatókönyvre utalhat, hogy a CSTO kevesebb, mint 30 perc tanácskozás után döntött a beavatkozásról.
Holott ezt nem tette 2005-ben, 2010-ben és 2020-ban Kirgizisztán esetében, ahogy nem tette 2020 őszen sem az Azerbajdzsán és Örményország közötti 2. Karabahi Háború során. Eközben az EBESz életképtelenségét mutatja, hogy még rendkívüli ülést sem hívott össze a válság megtárgyalására, holott Kazahsztán tagja a szervezetnek.
A Nazarbajev klán bukása
Az elmúlt órákban aztán szisztematikusan megkezdődött a Nazarbajev klán felszámolása. Ennek legutóbbi kézzelfogható jele volt Karim Maszimov, Nazarbajev bizalmasának tegnapi őrizetbevétele „hazaárulás” vádjával. Maszimov január 5-ig a kazah állambiztonság nagyhatalmú vezetője volt.
Eközben orosz források szerint a 81 éves Nurszultan Nazarbajev („a kazahok atyja” és „a kipcsakok törzsfőnöke”) orvosi kezelésre utazott külföldre. Kiszivárgott hírek szerint szintén elhagyta magángépen az országot Nazarbajev lánya (Dinara) és annak oligarcha férje, Timur Kulibajev – aki egyben a Gazprom felügyelőbizottsági tagja.
Tokajev elnök jövője
A kazah elnök már konzultált telefonon Lukasenka belorusz diktátorral – aki szintén küldött 500 katonát a kazah rezsim védelmében. Tokajevre jó eséllyel ugyanolyan jövő várhat, mint a minszki zsarnokra: a Kreml katonai és politikai támogatásával tud hatalmon maradni.
Szergej Mironov orosz törvényhozó már azt követeli, hogy az CSTO (értsd: Moszkva) hozzon létre katonai bázist Kazahsztánban „a szélsőségesek elleni harcra és az oroszul beszélők védelmére”. Minden bizonnyal a jövőben az orosz második hivatalos nyelve lesz Kazahsztánnak – akárcsak Kirgizisztánban. No és Belaruszhoz hasonlóan Kazahsztán is hamarosan elismerheti a Krím-félszigetet Oroszország részének.
Ukrajna megpróbálja „újraaktiválni” a diplomáciai folyamatot az Oroszországgal. 
