Az orosz-ukrán háború megdöbbentette a közép-ázsiai államokat. Különösen azokat, amelyek a volt szovjet tagállamok részvételével alakult nemzetközi katonai szövetség, a „Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének” (CSTO) tagjai a régióban, így Tádzsikisztánt, Kirgizisztánt és Kazahsztánt.
A CSTO tagjaként ugyanis Belarusz már aktívan segíti az orosz inváziót, felkínálva területét és laktanyáit. Lehetséges tehát, hogy a CSTO többi tagját is felkérheti Moszkva az invázió katonai támogatására – különösen, ha a harcok elhúzódnak. Mindenesetre a friss hírek szerint a Kreml gyorsított eljárásban ígér orosz állampolgárságot azon közép-ázsiai vendégmunkásoknak, akik hajlandók harcolni az ukrán fronton.
Bár Kazahsztán szolidaritását fejezte ki Oroszországgal, esze ágában sincsen katonákat küldeni Ukrajnába. Sőt, tegnap az „Air Astana” és a „Quazaq Air” is leállította oroszországi járatait, így a két ország között megszűnt a polgári légiközlekedés.
Megrendült térségbeli gazdaságok
Eközben Közép-Ázsia devizapiacai is forronganak a rubel értékének összeomlása miatt.
Egy kirgiz törvényhozó már úgy becsüli, hogy a rubel beomlása és az orosz gazdaság megrendülése miatt a kirgiz vendégmunkások 70 százaléka hazatérésre kényszerülhet. Márpedig ez alapjaiban rázhatja meg a kirgiz gazdaságot.
A Világbank becslése szerint a kirgiz vendégmunkások hazautalásainak 83 százaléka származott tavaly az év első háromnegyed évében Oroszországból. Tádzsikisztán esetében ez az arány 58 százalék. Amikor nyolc éve a Nyugat visszafogott szankciókat vetett ki Oroszországra a Krím-félsziget annexiója miatt, a tádzsik vendégmunkások hazautalásai megfeleződtek.
Elképesztő adat, hogy napjainkban a vendégmunkások hazautalásai teszik ki a kirgiz nemzeti össztermék 31,3 százalékát! Tádzsikisztán esetében ez az arány 26,7 százalék.
A térség legnépesebb államaként Üzbegisztán is több millió vendégmunkást küldött Oroszországba, de a nemzetgazdasága kevésbé kitett a hazautalásaiknak, amely 2020-ban a GDP 11,6 százalékát tette ki. A Világbank most a hazautalások 21 százalékos beomlásával számol. Az üzbegisztáni hazautalások mintegy 55 százaléka egyébként Oroszországból származik.
A kazah vendégmunkások hazautalásai Oroszországból a várakozások szerint a közeljövőben 17 százalékkal fognak esni. De ennek hatása az uránban és fosszilis energiahordozókban dúskáló ország számára szinte elhanyagolgató lesz, tekintve, hogy 2020-ben ez a GDP csupán 0,2 százalékát tette ki.
De ezzel Nur-Szultán még nem tudta kihúzni magát a bajból. A Moszkva vezette Eurázsiai Gazdasági Uniónak (EEU) Kazahsztán is tagja, és a két ország közötti kereskedelmi forgalom tavaly elérte a 21 milliárd dollárt.
Ráadásul több tízezer közép-ázsiai vendégmunkás dolgozott Ukrajnában is. A kijevi tádzsik nagykövetség információi szerint 4000 főt tett ki az országban dolgozó tádzsik állampolgárok száma. Becslések szerint ugyanilyen nagyságrendben dolgoztak üzbégek is a háború sújtotta országban.
A menekültek ügye
Közép-Ázsia egy rendkívül komplex régió, számos kockázati faktorral. Ide tartoznak: az Üzbegisztán, Kirgizisztán és Tádzsikisztán közötti megoldatlan határkérdések, a bonyolult etnikumközi kapcsolatok, a növekvő víz- és termőföld hiány, a vallási szélsőségek jelenléte, a kábítószer kereskedelem és a szociális ellátás rendkívül alacsony szintje. Nem véletlen, hogy Oroszország geopolitikailag a térséget saját „lágy altestének” tekinti.
Ráadásul a Talibán tavalyi hatalomátvétele miatt már több ezer menekült Tádzsikisztánba és Üzbegisztánba. Ez a tömeges exodus megterheli az egészségügyi és biztonsági személyzetet – különösen a COVID-járvány idején –, amely könnyen erőszakhoz vezethet egy olyan régióban, ahol egyébként is számos etnikum-közi és kulturális feszültséggócokat találunk. Komoly az aggodalom a régiós fővárosokban, hogy a Talibán militánsai menekültnek álcázva jutnak be Közép-Ázsiába és terjeszthetik a radikális ideológiát.
Oroszország pontosan ezzel az érveléssel határolódott el afgán menekültek fogadásától. Türkmenisztán pedig még a türkmén etnikumúakat sem fogadja Afganisztánból. Kazahsztán több tízezer menekültet akart fogadni, de akkora volt a közfelháborodás, hogy a kormány gyorsan kifarolt eredeti terveiből.
Az első Talibán kormány idején a mudzsahedin ideológiája gyorsan terjedt a térségben. 2001-es bukásuk után pedig az ujgur (East Turkestan Islamic Movement, ETIM), az üzbég (Islamic Movement of Uzbekistan, IMU) és a tádzsik (Islamic Movement of Tajikistan, IMT) iszlamisták a Talibánnal vállvetve harcoltak az NATO csapatok ellen. Többen szövetkeztek az iraki és szír radikálisokkal (Islamic State of Iraq and Syria, ISIS) és az Al-Kaidával is.
Egy szélsőbaloldali csoport vállalta a felelősséget. 
