Putyin villámgyors volt – ezt nagyon benézte Amerika

Orosz katona egy Pansyr-S1 légvédelmi rendszer előtt idén áprilisban egy orosz katonai bázison a Kotelny-szigeten, amely az Új-szibériai-szigetek tagja. EPA/VADIM SAVITSKY/RUSSIAN DEFENCE MINISTRY

Rendkívül mozgalmasak voltak az elmúlt napjai Mike Pompeo amerikai külügyminiszternek, hiszen dörgedelmes katonai fenyegetéseket intézett Venezuelától kezdve Iránon és a Dél-kínai-tengeren keresztül egészen az arktikus térségig.  A hét elején Finnországban mindjárt sikerült megfúrnia az arktikus országok találkozóját.  23 év után először nem született zárónyilatkozat, ugyanis az amerikai delegáció megakadályozta a „klímaváltozás” szónak még az említését is, de kihúzta az utalást a Párizsi Klímamegállapodásra is.

Nixon forog a sírjában

Ezt a skandináv országok felháborodással fogadták, hiszen az arktikus térségben kétszer olyan gyors a felmelegedés, mint a Föld többi részein. Miközben Pompeo és pártja tagadja a globális klímaváltozás és ökológiai válság tényét, előadásában azon nagyszerű kereskedelmi potenciált ecsetelte, amelyet a rohamosan leolvadó jég tár fel a térségben. Trump és Pompeo ezzel a skizofrén állásponttal szégyent hoz az egykori republikánus pártra, hiszen még Richard Nixon republikánus elnök hozta létre az amerikai Környezetvédelmi Ügynökséget (EPA) 1970-ben, és egyben erősen támogatott minden olyan törvénytervezet, amely megteremtette az ország környezetvédelmi jogrendszerét.

Tavaly ősszel ezeken a hasábokon már kétrészes írásban foglalkoztunk a leolvadó arktikus térség geopolitikájával és a robbanásszerűen élénkülő kereskedelmi aktivitással. Beszámoltunk arról, hogy Kína a színfalak mögött valójában Izlandot használja fel strómannak regionális érdekei érvényesítésére.

Valóban, Pompeo a finnországi találkozón élesen bírálta Kína „agresszív” arktikus törekvéseit, hiszen az ország legészakibb pontja 1450 kilométerre fekszik az arktikus térségtől, olyan kategória pedig nincsen, hogy „arktikus-közeli ország”. Pompeo feltette a kérdést: „Azt akarjuk, hogy az arktikus térség egy újabb Dél-kínai-tengerré váljon, megterhelve militarizációval és versengő területi követelésekkel?”

Jó reggelt, Washington!

Káncz Csaba

Pompeo frusztrált és teátrális alakítása annak köszönhető, hogy Washington egészen egyszerűen későn ébredt rá, milyen ütemben alakul át az arktikus térség és az milyen potenciált hordoz magában. Miközben Moszkva már 2014-ben létrehozta az Arktikus Parancsnokságot, Washingtonban a Határőrség alig pár hete hozta nyilvánosságra arktikus stratégiáját, élesen kritizálva Moszkvát és Pekinget.  A Pentagon friss jelentésében is csak most csodálkozik el azon, hogy erősödik a kínai tengeralattjárók aktivitása az arktikus térségben.  Szégyenszemre Kanadának is eddig jóformán csupán egy friss stratégiára futotta és egy kétségbeesett figyelemfelhívásra az ottawai parlament védelmi bizottsága részéről.

Az USA és Kanada ébredéséhez mindenesetre hozzájárulhatott az a múlt havi orosz törvénytervezet, amely a norvég partoktól a Bering-szorosig orosz szuverenitás alá helyezi az északi-tengeri útvonalat (NSR), és megköveteli minden külföldi hadihajótól, hogy az áthaladás előtt legalább 45 nappal kérjék ehhez Moszkva engedélyét.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)