Giorgia Meloni olasz miniszterelnök január 5-n találkozott Manfred Weberrel, az Európai Néppárt vezetőjével Rómában. A találkozó az „Európai Néppárt” és Meloni pártcsaládja („Európai Konzervatívok és Reformerek”) közötti lehetséges szövetség megvizsgálásáról szólt a 2024-es európai parlamenti választások előtt, ahol a konzervatívok célja a szocialisták kiszorítása.
A konzervatívoknak áll a zászló
Mindez egyre sürgetőbbé vált, mivel a Néppárt 2024-ben az EU legnagyobb politikai erejeként igyekszik megszilárdítani pozícióját a „Katargate” botrány nyomán, amely a rivális „Szocialisták és Demokraták” csoportját sújtja törvényhozóinak részvétele miatt.
Egy néppárti forrás szerint Meloni és Weber találkozója a februári migrációs csúcstalálkozó előtti álláspontok összehangolását is napirendre vette. A tagállamok állam- és kormányfői „mélyreható” vitát fognak folytatni a migrációról az ezen a héten csütörtökön és pénteken esedékes rendkívüli európai csúcstalálkozón, hogy politikai iránymutatást adjanak az európai jogalkotónak.
Meloni pártcsaládja teljes vértezetben várja az eseményt. Ahogyan előzetes állásfoglalásukban írják: „A bevándorlást végre úgy kell ellenőrizni, hogy a legális menedékkérőket meg lehessen különböztetni a gazdasági migránsoktól, akiknek ki kell használniuk a szabályos migrációs csatornákat és eljárásokat. Ez megköveteli, hogy az EU megerősítse határait hatékonyabb ellenőrzések elfogadásával, valamint a Frontex, az EU határvédelmi ügynökségének megerősítésével. Meg kell állítani az embercsempészeket. Az illegális migránsokat és az elutasított menedékkérőket, de különösen a veszélyes személyeket ki kell toloncolni. Az embereket Európa partjaira szállító civil szervezetekre elismert magatartási kódexnek kell vonatkozniuk. A migránsok számára gyakran halálos mediterrán útvonalat is le kell zárni. Más kérdés, hogy a migráció okozta állandó nyomást egyáltalán kezelni lehet-e határkerítések nélkül. Éppen ezért az EU-nak meg kell fontolnia az ilyen lehetőségek finanszírozását is.”
Hollandia betelt
A holland menekültügyi hatóságok már megkongatták a vészharangot. A holland sajtóba kiszivárgott belső dokumentumok szerint az ország egy olyan válság felé tart, amely "destabilizálja a társadalmat".
A tisztviselők úgy vélik, hogy néhány héten belül menedékkérők ezrei kerülnek majd az utcára. A rendszeres menedékkérők otthonában évek óta nincs férőhely. Ugyanakkor az utolsó ideiglenes sürgősségi menedékhelyek közül többet is be kell zárni.
Ez azzal függ össze, hogy lejárnak azok a szerződések, amelyeket az állam tavaly nyáron sietve kötött magáncégekkel. Például egy szervezővel, aki a jövőben menekültek helyett fesztivállátogatókat szeretne fogadni telephelyén.
A holland Igazságügyi és Biztonsági Minisztérium számításai szerint idén 45 ezerrel több menekült és migráns érkezik az országba – jó 10 ezerrel több, mint 2022-ben. Tavaly „menedékkérő káoszról” és „görög viszonyokról” esett szó, amikor több százan táboroztak le a menedékkérők központi befogadóközpontja előtt.
Bécs és Hága egy hullámhosszon
Másfél hete Mark Rutte, a jobboldali liberális kormányfő Bécsbe repült, hogy Karl Nehammer osztrák kancellárral egyeztessen. Mindkét politikus azt szeretné, ha végre komoly változások történnének a holtpontra jutott uniós migrációs politikában. A migrációs nyomás megállítása érdekében azt követelik, hogy Brüsszel szorgalmazza a külső határok „erőteljesebb” védelmét és az elutasított menedékkérők gyorsabb hazaszállítását.
Nehammer számára megoldást jelentene a határkerítés felépítése a bolgár külső határon, amelyet az EU-nak kellene finanszíroznia. Bécs jelentése szerint tavaly 110 ezer illegális migráns kért menedékjogot Ausztriában, akiknek körülbelül 40 százaléka Bulgárián keresztül érkezett az országba. Emiatt az osztrák kormány eddig elutasította a schengeni övezet Bulgáriára és Romániára való kiterjesztését.
Nehammer és Rutte arra panaszkodik, hogy a schengeni és a dublini rendszer már nem működik. A szabályok szerint a migránsok csak abban az országban folyamodhatnak tartózkodási jogért, ahová először beléptek. Ha tovább utaznak, és újra jelentkeznek egy másik országban, visszaküldhetik őket az első fogadó országba.
Ez azonban csak elméletben van így. A terhek megosztásának hiányában az első befogadó országok gyakran csak átcsempészik a menedékkérőket – ez a magyarázata annak, hogy az EU tavaly 330 ezer szabálytalan határátlépést regisztrált a külső határokon, miközben a menedékkérelmek száma ennek csaknem háromszorosa, 924 ezer.
Nyomás a származási országokra
Bár Ylva Johansson menekültügyi uniós biztos szerint a kérelmezők bő 60 százalékának nincs joga védelemhez, a visszatérések száma továbbra is alacsony. 2019-ben az EU-t elhagyni kényszerültek mindössze 29 százaléka hagyta el az EU-t, két évvel később pedig – valószínűleg a járvány miatt – már csak 21 százaléka.
A Bizottság új stratégiai terve most nagyobb nyomást ír elő a származási országokra. A cél az, hogy megnehezítsék a vízumfeltételeket azon országok számára, amelyek nem állnak készen állampolgáraik visszavételére. Johansson szerint a kereskedelmi kapcsolatok és a fejlesztési segélyek is befolyással bírnak.
A Bizottság konkrétan már javasolta „vízumáttétel” alkalmazását Banglades, Irak, Gambia és Szenegál esetében, bár az uniós államok eddig csak Gambiára vonatkozó javaslatot fogadták el. Brüsszel szerint a fenyegetés önmagában már javította az együttműködést Bangladessel.
Ami a migránsok elosztását vagy a befogadás költségeit illeti, a tagállamoknak évek óta nézeteltérései vannak. Itt viszont a menekültpolitika „külső” dimenziója további előrelépést ígér.
Németország azonban meglehetősen óvatosan reagált és nem tartja sokra a nyomásgyakorlást – mondta Nancy Faeser német belügyminiszter. Berlin szerint jobbak az érintett államokkal kötött migrációs megállapodások, amelyekben nem csak a menedékkérők visszatéréséről, hanem a legális migráció módjairól is tárgyalnak.
A trend mögötti okok egyértelműek. 
