Ennek köszönhetően egy különös új jelenség tűnt fel a kínai vállalatok életében: megjelentek az IOU-k. Az IOU az „I owe you” (tartozok neked) mondatra utal, vagyis arra, hogy a megrendelők egyre inkább olyan papírokkal, szerződésekkel fizetnek, amelyek azt igazolják, hogyha megoldódnak a likviditási gondjaik, akkor valóban pénzben teljesítik majd a kötelezettségeiket.
Zhang Zijang több mint 10 éve üzemelteti építőipari kivitelező cégét, és az egykor jól menő üzlet mára nagyon lelassult a gazdasági helyzet változása miatt. A New York Times kérdésére elmondta, hogy kliensei harmada már IOU-kkal fizet. Hozzátette:
„Régen nem történhetett volna hasonló. De ez is jobb, mint a semmi.”
Az amerikai-kínai kereskedelmi háború egyre inkább eszkalálódik, és a cégekre egyre nagyobb nyomás hárul. Egyes becslések szerint már összesen 200 milliárd dollárnyi értékben adtak ki olyan IOU-kat a cégek, mint amilyenekről az építész is beszélt.
Elfogyott a pénz Kínában?
Elsőre úgy tűnhet, de valójában egyáltalán nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy a bankok nagyon nehézkesen rávehetőek arra, hogy a nagy, állami tulajdonban lévő, biztosan likvid cégek mellett a magánszférának is hitelezzenek. Ráadásul azzal, hogy az elmúlt években a kormányzat tudatosan dolgozott a magánkölcsönök felszámolásán, újabb pénzforrás apadt el végleg.
|
| Egy IOU. (Forrás: New York Times) |
Így az IOU-k alkalmazására kényszerül egyre több vállalkozás, az ezekkel kifizetett szállítók pedig sokszor a saját beszállítóiknak is ezekkel fizetnek már. Sőt, a legelkeseredettebb, nehéz helyzetbe jutott cégek esetében előfordul az is, hogy a váltókat névértéknél olcsóbban eladják, csakhogy ténylegesen pénzhez jussanak.
A történelmi példa nem sok jót ígér
Két-három évtizeddel ezelőtt, mikor igazán beindult a kínai gazdasági növekedés, és a döntéshozók nem tudták tartani a lépést, már megjelentek az IOU-k – a legdurvább becslések szerint 86 milliárd dollárnyi váltó forgott a piacon. Ezek annyira felborították a pénzügyi egyensúlyt, hogy a kormányzatnak kellett beavatkoznia, és az adósság jelentős részét fedeznie. A chicagói Paulson Intézet kutatója, Dinny McMahon úgy fogalmazott:
„Szó szerint halmokban álltak a papírok a cégeknél. Az, hogy ez a jelenség ismételten feltűnt, ráadásul a kereskedelmi háború idején, csak azt igazolja, hogy milyen nagy bajban vannak a cégek.”
A váltók nem hivatalos pénzügyi eszközök, hanem sokkal inkább fizetséget ígérő papír fecnik. A legfrissebb, februári adatok szerint 211 milliárd dollárnyi IOU forog a cégek között, és az előző év végén felvett adatokhoz képest egyharmaddal nőtt az arányuk – tehát a jelenség csak egyre gyakoribbá válik.
A szemfülesek üzletet látnak
Ahogy azt korábban is említettük, egyre több cég kényszerül rá arra, hogy a kapott váltókat a névértéknél kevesebbért adja tovább – így komoly piacot biztosítva azoknak, akik az IOU-kereskedelemben utaznak. Itt két, egyébként ugyanakkora összegről szóló váltó messze nem ér ugyanannyit, komoly értékszorzónak számít az, hogy mekkora, és mennyire megbízható cég adta ki a papírt.
Azt egyelőre nem látni, hogy hová vezet majd az IOU-k újbóli megjelenése most Kínában. Egy biztos, a likviditási gondokkal leginkább küzdő, és a kínai gazdaság egyik mozgatórugójának számító ingatlanszektor már lényegében fizetőeszközként használja a váltókat. A lap által megkérdezett beszállítók arról beszéltek, hogy ugyan nagyon komoly fenntartásaik vannak ezzel a rendszerrel szemben, az alternatíva az lett volna, hogy semmit sem látnak a pénzükből, így kénytelenek voltak elfogadni a váltókat.
Kiterjesztenék a programot. 
