Ha a foglalkoztatottsági statisztikákról beszélünk, mindennek az alapja, alfája és omegája nyilvánvalóan maga a munkanélküliségi és a foglalkoztatottsági ráta. Az az általunk az OECD adatai alapján készített grafikonon is jól látszik, hogy
a foglalkoztatottság terén Magyarország az uniós élvonalban helyezkedik el, olyan nyugati országok, mint Ausztria, Hollandia és Németország mögött, ráadásul a régióban kiemelkedően fontos Visegrádi Négyek közé tartozó országok közül is csak Csehországban áll jobb szinten a foglalkoztatottsági ráta.
Ami a munkanélküliséget illeti, nem véletlen, hogy a legmagasabban a ráta pont azokban az országokban jár, ahol a foglalkoztatottság alacsonyabb volt: Dél-Európa országai állnak a legrosszabb helyzetben ebből a szempontból, míg Magyarország más régiós országokhoz hasonlóan 3 százalék körüli munkanélküliségi rátát tudott felmutatni a negyedévben.
Javultak a munkanélküliek esélyei
Az éves munkanélküliségi ráta Magyarország 2021-ben valamivel magasabb volt, mint a 2022. második negyedévében mért 3,3 százalék, hiszen 4,05 százalék szerepel az adatközlésben. Az OECD legfrissebb hosszútávú munkanélküliséget mérő adatai pedig pont erre a 4,05 százaléknyi munkanélkülire vonatkoznak – a statisztika szerint közülük 31,2 százalék volt azok aránya, akik tartósan nem találtak munkát. Ez a szám 2016 és 2019 közt ütemesen csökkent, azonban azóta stagnál, ez feltételezhetően legalább részben a koronavírus-járvány miatt van így.
Mindezek ellenére, ha nemzetközi szinten nézzük a magyar munkanélküliek helyzetét, az látszik, hogy mind az uniós átlaghoz képest, mind a V4-ek több országához képest alacsonyabb a tartós munkanélküliségben ragadtak aránya – az OECD módszertana alapján mindez azt jelenti, hogy az érintettek több mint 12 hónap alatt nem találtak munkát. A régióban a legjobb a helyzet Lengyelországban volt, míg a szlovák munkanélküliek 56,6 százaléka küzdött 2021-ben ezzel a problémával.
Kinek, mennyit ér a munkája…
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet adatai segítségével összehasonlítottuk az egyes országok bérszintjét is. Az egyébként 38 tagú OECD 34 országból közölt friss béradatokat 2021-ből, az eredmény pedig enyhén szólva is elkeserítő. Az évben ugyanis mindössze három olyan ország létezett, ahol alacsonyabbak voltak a bérek, mint Magyarországon: Görögország, Szlovákia és Mexikó – ez persze azt is jelenti, hogy 30 OECD országban magasabb az éves átlagfizetés, mint a hazai 26 268 dollárra mért szint, amely az akkori dollárárfolyamon nagyjából 7,9 millió forint. A pontosság jegyében azt ugyanakkor fontos kiemelni, hogy az OECD módszertana szerint az átlagbéreket úgy számolták, hogy a nemzeti számlákon alapuló teljes bérköltséget elosztották a gazdaságban foglalkoztatottak átlagos létszámával, majd ezt megszorozták az egy teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra jutó átlagos heti munkaidő és az összes munkavállaló átlagos heti munkaidejének arányával.
A 10 évre visszatekintő grafikonunk arra is lehetőséget nyújt, hogy a bérek növekedésének ütemét kiszámoljuk. Táblázatunkban egyértelműen megjelenik, hogy
a 2011 és 2021 közti időszakban a hazai átlagbér, bár összességében az OECD-s átlag felett volt, a hazai életszínvonal összehasonlításához mérceként leggyakrabban használt, más V4-es országok átlagánál alacsonyabb, 17,9 százalékos mértékben emelkedett.
Összességében tehát úgy tűnik, hogy minden olyan jellegű kormányzati kijelentés, amely azt hangsúlyozza, hogy a hazai béremelkedés üteme kiemelkedő lenne, egészen egyszerűen téves, hiszen csak a régiós riválisok is legalább 5 százalékkal voltak a hazai fizetésemelkedések mértéke felett, míg a nagy jóbarát lengyelek fizetése közel kétszer olyan gyorsan emelkedett 10 év alatt, mint a magyaroké.
De ezzel csak a tüntetők egyik követelését teljesítette. 
