Euró-szobor Brüsszelben, az Európai Parlament épülete mellett.

Magyarország nem tagja az eurózónának, de egy nagy hozzájárulást máris tett hozzá Lámfalussy Sándor személyében – mondta az MNB által szervezett Lámfalussy konferencián Klaus Regling, az Európai Stabilizációs Mechanizmus ügyvezető igazgatója.

Európa az 1929-33-as óta a legsúlyosabb válságból jött ki, és az euró túlélte. Erre valószínűleg kevés más közös valuta-kísérlet lett volna képes - ezek után már nem lehet gond az, hogy az eurózónát megerősítsék és stabil legyen a zóna, véli a szakember.

A válság után évekig felelőtlenül költekeztek egyes országok, ezek után lényegében fizetésképtelenek lettek, ki kellett őket menteni. Ezek összességében jórészt sikerültek, és a válság és következményeinek kezelése azt mutatja, hogy végül is Európa meg tud birkózni a bajokkal  mondta Regling.

4 változás, plusz a végső menedék

Az igazgató elmondta: 5 területen történnek változások, hogy a jövőben elkerülhetők legyenek az ilyen esetek:

1. a kormányoknak fegyelmezetteknek kell lenniük fiskálisan, nem engedhetnek nagy deficiteket keletkezni. A deficiteknek szigorúan 3 százalék alatt kell maradni, sőt célszerű a 2 százalékos szintet megcélozni. Az országoknak figyelni kell a versenyképességükre, nem szabad hagyni, hogy a túlzott bérkövetelések felborítsák, és így a fizetési mérlegekben is deficitek keletkezzenek.
2. az országok közötti fiskális-monetáris együttműködést meg kell növelni
3. aktív monetáris politikát kell folytatni, az EKB is sokkal aktívabb, mint a válság előtt.
4. új felügyeleti intézményekre van szükség, melyek a bankokat, biztosítókat és a tőkepiacokat ellenőrzik uniós szinten.
5. létrejött maga az ESM (Európai Stabilitási Mechanizmus), megfelelő hitelezési kapacitással. Négy országon sikeresen segített: Spanyolországon, Portugálián, Írországon és Cipruson.

Az ESM a végső menedék egy-egy országra. Ezt a lehetőséget az EKB korábban nem nyújthatta, a válság előtt nem létezett. Most ez nyújtja a bajba jutott országoknak a túlélés lehetőségét - enélkül nemcsak Görögország, de lehet, hogy az említett négy ország is kiszorult volna az eurózónából Regling szerint.

Szorosabb integrációra van szükség

A válság egyértelműen megmutatta, hogy az eurózónában szorosabb integrációra van szükség, intézményi reformok kellenek, hogy ne fordulhassanak elő olyan problémák, mint a görög eset volt - vagy akár a többi olyan ország ügye, ahol mentőprogramra volt szükség, mondta a konferencián Jan Smets.

A belga jegybankelnök elmondta: egy kockázatmegosztó mechanizmusra van szükség, amely az egyes tagokat érő sokkokat segít közösen kezelni.

A belga példa jól működik

Érdemes lenne a nemzetek szintjén növelni a versenyképességet, ehhez akár nemzeti versenyképességi tanácsokat is célszerű lehet felállítani, melyek koordinálják például a szakszervezetek és más gazdasági résztvevők érdekeit. Belgiumban működik ilyen, és elég hatékony, általában a szereplők közti belső feszültségeket jól tudják kezelni – mondta Smets.

Belgiumban egy fiskális tanács is van, melynek célja, hogy a költségvetést sikerüljön egyensúlyban tartani, legyen egy kontrollja adott esetben a kormány költekezésének. A kormány mellett a régiók, önkormányzatok is részt vesznek a munkában és kompromisszumra törekednek, hogy ezeken a szinteken se keletkezzenek fiskális feszültségek, ne lépjenek fel váratlan hiányok.

Ez eurózónás szinten sem lenne rossz megoldás véleménye szerint, miután nem a kényszer a lényege, hanem egy folyamatos egyeztetés a résztvevők között azzal a céllal, hogy a különböző érdekeket összehangolják a közös érdekkel - persze ez minden résztvevőtől megfelelő önfegyelmet és kooperációs szándékot, kompromisszumkészséget feltételez.

Vannak a kicsik, meg akik még nem tudják, hogy kicsik

Európában kétféle állam van: a kicsik, és azok, akik még nem jöttek rá, hogy kicsik. Vagyis külön nem tudnak már boldogulni Európa országai, egymásra vagyunk utalva – mondta Jan Smets.