|
| Orbán Viktor miniszterelnök érkezik az EU állam- és kormányfői csúcstalálkozójának második napi ülésére Brüsszelben 2018. március 23-án. (Fotó: MTI Fotó, Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsődi Balázs) |
A hazai kormányzó párt európai politikája rendült meg azzal az elmúlt napokban, hogy Manfred Weber bajor politikus, az Európai Néppárt frakcióvezetője ultimátumot adott. “Ha Orbán nem tiszteli az értékeinket, nincs helye köztünk” – mondja a De Volkskrant interjújában Weber, aki az elmúlt években állhatatosan védte a Fideszt a nyugat-európai konzervatív támadásoktól. Márpedig, ha a Néppárt kifarol a Fidesz mögül, az befolyásolni fogja a hazánk elleni EU-s eljárásokat is, éppen ebben az érzékeny időszakban, amikor az Európai Parlament (EP) állampolgári jogi, bel- és igazságügyi bizottsága (LIBE) Magyarországról szóló jelentésében a 7-es cikk élesítését javasolta.
A bajor művelet
Vízválasztónak számít Weber utolsó figyelmeztetése, hiszen a bajor konzervatívok 2015 óta tűzön-vízen keresztül kiálltak a magyar kormánypárt mellett, még ha ennek a színfalak mögött súlyos ára is volt. 2013 tavaszán a müncheni hivatalos látogatáson lévő házelnök, Kövér László találkozott volna Barbara Stamm-mal, a bajor parlament keresztény-szociális (CSU) elnökével, de Stamm egy nappal korábban lemondta a találkozót, az akkor frissen megszavazott alkotmánymódosításra és a magyar jogállamiság helyzetére hivatkozva.
De aztán jött a fordulat és a hazai adófizetők súlyos százmilliárdokat buktak 2014 decemberében azon, hogy a magyar állam átvette a bajor állami tulajdonú Bayern LB-től a csontvázakkal teletömött MKB Bankot. Ezért bontott pezsgőt Markus Söder akkori bajor CSU-s tartományi pénzügyminiszter – jelenlegi bajor miniszterelnök –, amikor sikerült mindössze 67 milliárd forintos ráfizetéssel megszabadulniuk az MKB-tól. Hiszen a bajor elemzők számításai szerint 160 milliárd forintot nyertek azzal, hogy ennyiért megszabadultak a legalább 220-250 milliárd forintért rendbe hozható banktól.
2020 után érzékeny veszteségek jönnek
A hazai EU-vízió címlapokra került az európai sajtóban, hiszen a múlt héten egy napon hangzott el Macron beszéde a Károly-díj átadásakor és Orbán beiktatási beszéde a parlamentben. Míg a francia elnök a mélyebb EU integráció jelentőségét hangsúlyozta, addig a magyar miniszterelnök ezt „rémálomnak” minősítette, hozzátéve, hogy szerinte a liberális demokrácia halott. Tekintve, hogy jövőre jönnek az EP választások és rövidesen megalakulhat Rómában egy markánsan eurószkeptikus kormányzat, a két narratíva közötti összecsapás elkerülhetetlennek látszik.
|
| Káncz Csaba |
A jelek szerint a magyar miniszterelnök lengyel és olasz segítséggel meggyengítené az EU-t, így az a bel- és igazságügy dolgaiban nem szólhatna bele a nemzeti politikákba. A magyar kormány egyre határozottabban ássa alá az EU külpolitikai törekvéseit is. Áprilisban Kína ügyében vétózott egyetlen tagállamként Budapest, amikor nem hagyta, hogy az EU országai egységesen figyelmeztessék Pekinget az emberi jogok betartására. Budapest ugyanakkor pártolja az EU egységes piacát, a külső határok megerősítését, a közös védelmi politikát és a további bővítést.
A hazai kormányzat különös időzítéssel eszkalálja a feszültséget Brüsszellel, hiszen ebben a hónapban indul az Unió 2020-2027-es költségvetésének a vitája, és nagy esély van arra, hogy ebből Magyarország nagyon hátrányosan jön ki. Magyarország a Bizottság terve értelmében 2020 után mintegy 23 százalékkal kevesebb EU-s forráshoz juthat. Az EU támogatások a 2014-2021-es időszakban a magyar GDP 1,9-4,4 százalékát teszik ki, és az állami beruházások több mint felét adják. A korrupció szintjét ugyanakkor mutatja, hogy az OLAF hétszer annyi uniós pénzt követel vissza a magyaroktól, mint a románoktól.
Káncz Csaba jegyzete
