Robert Habeck szövetségi alkancellár, német zöldpárti politikus úgy véli, hogy hamarosan minden németnek legalább tíz százalékkal csökkentenie kell energiafogyasztását. A siker érdekében Klaus Müller, az ország infrastrukturális hatóságának vezetője most radikális intézkedéseket javasol.
Lassan köztudottá válik, hogy a németek egyre komolyabb energiaproblémával néznek szembe. Az olaj és a gáz kezd drágulni, no meg, egyre szűkösebbé válni, ezért szigorú energiafogyasztási korlátozásokat javasolnak honfitársaiknak.
Robert Habeck a közelmúltban több helyütt beszélt arról, hogy minden németnek legalább tíz százalékkal csökkentenie kell az áramfogyasztását – írja az Expressen.se svéd online lap.
Klaus Müller, az ország infrastrukturális foglalkozó hivatalának vezetője szaunázási tilalmat javasol az országban, mivel szerinte a szaunák túl sok energiát fogyasztanak. (Kérdés, mit szól ehhez a rendkívül virágzó szaunakellékeket gyártó ipar?) Még meglepőbb, hogy külön megszorításokat kívánnak bevezetni az egyedülállók számára – ez az ő háztartásaik egyes helyiségeinek fűtésének korlátozásával járna.
Az is szóba került, hogy a lakások belső hőmérsékleteként 19 fokos plafont kell beállítani, ami nem vonatkozna a gyerekszobákra és a betegek otthonaira. Végül azt is kijelentette, hogy németek millióinak kell változtatniuk zuhanyozási szokásaikon. Müller hisz abban, hogy nem kell minden nap zuhanyozni. Mondani sem kell, hogy a pénzügyminiszter és a szakhatóság javaslatait kemény kritika fogadta. Főleg azért, mert ez diszkriminálná az egyedül élőket.
"Nem az állam feladata házasságra vagy közös lakhatásra kényszeríteni az embereket az árammegtakarítás érdekében" – jelentette ki az FDP liberális párt gazdaságpolitikai szakértője.
A kereszténydemokraták is úgy vélik, hogy minden állampolgárnak meg kell engedni, hogy maga döntsön energiafogyasztása mértékéről.
"Az embereknek azt megszabni, hogy milyen melegnek kell lennie a hálószobában, már-már kétségbeesett lépésnek tűnik" - mondta Fabian Gramling, a párt energiapolitikai szóvivője.
Az energiatakarékossági intézkedések sok németben is megdöbbenést keltettek, hiszen ki az, aki kételkedne abban, hogy a világ egyik leggazdagabb országában mondjuk 2050-ben lesz-e elegendő forrása a létünk alapját képező villamosenergia-termelésnek? Képesek lesznek-e a rendkívül nagy ütemben épülő-bővülő, megújuló energiahordozókkal működő, klímabarátnak tartott erőművek a növekvő igényeket folyamatosan és megbízhatóan kielégíteni?
Németországban – mint bárhol másutt - ez nemcsak környezetvédelmi vagy népjóléti kérdés, hanem politikai is, hiszen befolyásolhatja a pártok népszerűségét és a választásokat.
Bár nem köztudomású, de itt is léteznek kényes, vitatott kérdései az energiagazdálkodásnak. Már többször, többen felvetették, hogy hiba volt-e az atomenergiának búcsút mondani. (Januárban állították le a hat atomerőmű felét.) Ez most azzal jár együtt, hogy az orosz energiahordozókra jobban rá lesznek utalva.
Tíz évvel ezelőtt ugyanis a politikai előnyszerzés érdekében az akkori német kormány lényegében nemet mondott a nukleárisenergia-termelésre, a megújuló források javára.
Ha gond van az ellátással, akkor szóba kerül persze az import, de kérdés milyen áron. No meg az is elgondolkodtató, hogy ez a behozatal jelentős részben atomerőműveket üzemeltető európai országokból származik, ami egyfajta kétarcúságra utalhat.
