Ez a cikk a BALK és a Privátbankár.hu együttműködésében jelenik meg.  

Ha áram van, minden van

Az egyik leggyakoribb, a legnépszerűbb és valószínűleg a leginkább költséghatékony energiaforrás az elektromos áram. A villamosenergia-termelés iránti igény és annak alkalmazása az iparban már nem csak gazdasági, hanem az egyik legkomolyabb geopolitikai kérdés is.

A fejlett ipari országok, de olyan nagy multinacionális vállalatok is, mint például a világ legnagyobb elektromos autógyártójának számító Tesla, a legjelentősebb energiafogyasztók, tevékenységük ezért nagy mértékben az új energiaforrások biztosítására irányul a Földnek nevezett bolygón.

Az elektromos áram leghatékonyabb átvitele a modern eszközökre, egyelőre legalábbis, a lítium-ion (Li-on) akkumulátorok által valósul meg, amelyeket már az informatika, az autógyártás és más iparágak is használnak.

Emiatt az ásványi lítium felkerült a világ legkeresettebb nyersanyagainak a listájára.

A globális lítiumkészletet 15,5 millió tonnára becsülik, ami elsősorban Dél-Amerikában, Ausztráliában és Kínában található. Egy 16 évvel ezelőtti felfedezések azonban Szerbiát is a figyelem középpontjába állította azok esetében, akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak.

A jadarit

A nyugat-szerbiai Loznica közelében 2004-ben egy jelentős százalékban lítiumot és bórt tartalmazó ásványi anyagot fedeztek fel, amelyet jadaritnak neveztek el, a Jadar folyó után, amelynek völgyében találták.

A jadarit első feltárását a Rio Tinto multinacionális vállalat kezdte meg, amely hamarosan megalapította a Rio Sava Exploration elnevezésű leányvállalatát. A társaság szerint Szerbia ezen részén a jadarit teljes tartaléka mintegy 136 millió tonnát tesz ki, de optimista becslések szerint ez akár 200 millió tonna is lehet.

A Rio Tinto megkezdte az ún “Jadar projektet”, amelybe eddig mintegy 200 millió dollárt fektetett, de az ásatásokba és a bányák megnyitásába történő teljes beruházás értéke elérheti a 1,5 milliárd dollárt is.

Mind az érintett cég, mind a szerb állam képviselői jelezték, hogy a kitermelést legkésőbb 2025-ben meg kell kezdeni.

A félelmek

A szerb közvéleményt leginkább az aggasztja, hogy miként viszonyul egymáshoz a gazdasági megtérülés és az “ökológiai elem”, vagyis a környezetre gyakorolt hatás.

Nyilvánvaló, hogy a bánya a kiaknázás során szennyezi a környezetet, a kérdések ezért a szennyezés mértékére vonatkoznak, valamint a megelőző és védőintézkedések hatékonyságával kapcsolatosak, amelyeket a bánya tulajdonosának és vezetésének kellene szavatolnia.

A szennyezéssel kapcsolatban felmerülő kérdések arra késztették a Jadar folyó menti falvak lakóit, hogy tiltakozzanak a bánya megnyitása ellen.

Sokat nyomnak a latban azok a tapasztalatok, amelyek a szennyezettség szintjével kapcsolatosak azokban a városokban, ahol már léteznek bányák, például Lazarevacban vagy Borban.

Ezenkívül az erdőirtás, a víz, a föld és a levegő szennyezésének lehetősége, a környék földrajzi konfigurációjának megváltozása és az emberek más területekre történő áttelepítése különösen nagy félelmet és nyugtalanságot keltett.

Megfejik-e Szerbiát?

További problémát jelentenek a Rio Tinto és a szerb állam közötti pénzügyi és üzleti megállapodások.

A bánya megnyílása esetén a tulajdonos a Rio Tinto lenne, az államnak a teljes bevétel 4% -át engedné át bérleti díj formájában évi szinten kompenzálva.

Az alacsony bérleti díjat állítólag annak alapján állapították meg, hogy előnyöket nyújtson az orosz, valamint a kínai vállalkozóknak és befektetőknek is.

Ráadásul a mezőgazdasági földterületnek építési területté nyilvánítása az adóterhek növekedésével fenyeget a földtulajdonosok esetében, akiknek a véleményét senki sem kérte ki.

Aligha kétséges, hogy a többi külföldi befektetéshez hasonlóan, a szerb állam ezúttal is a határokon túlról érkező befektetőket részesíti előnyben, nagyon kedvező feltételeket biztosítva számukra, ami az adófizetők pénzének átláthatatlan elherdálását jelenti.

Az állam hozzáállása

Az állam hozzáállása ehhez a témához meglehetősen egyértelmű.

A legfelsőbb állami vezetés, kezdve a köztársasági elnöktől, a miniszterelnökön át egészen a miniszterekig, mindenki kedvezően viszonyult a projekthez, amelyről azt mondták, hogy nagy előnyöket jelent, és nagy hasznot hajt Szerbia számára.

A kormány bejelentette, hogy a Rio Tinto társasággal közösen stratégiai partnert keresnek az elektromos akkumulátorok gyártására, továbbá egy üzem megépítésére Loznicában, amely elektromos autókat gyártana.

A hasonló grandiózus bejelentésekkel kapcsolatos tapasztalatok azonban óvatosságra intenek, és arra utalnak, hogy elszakadhatunk a valóságtól.

Ennek ellenére Zorana Mihajlović, bányászati ​​és energiaügyi miniszter a Jadar projektet a szerb gazdaság stratégiai és kimondottan nagy jelentőségű projektjének nevezte, kijelentve, hogy két milliárd eurós befektetésről van szó, amely kétezer új munkahelyet jelent.

Mindehhez még tegyük hozzá, hogy megállapodás jött létre a szerbiai és koszovói kereskedelmi kamarák között a lítiumelemek tárolására vonatkozó közös beruházásokról, ami megerősíti korábbi feltételezéseinket, miszerint a szeptemberében létrejött washingtoni megállapodás megnyitotta a kapukat az amerikai befolyás előtt az energiapolitika terén a Balkánnak ezen a részén.

Mindennek alapján megjegyezhetjük, hogy a Jadar projekt sikere és hatékonysága egyenes arányban áll az amerikai befolyás és elkötelezettség mértékével, ami kihatással lesz a kecskék sorsára is a térségben.

Ez a cikk a BALK és a Privátbankár.hu együttműködésében jelenik meg. A cikket eredetileg itt publikálták.