Ariha, Idlib tartományban fekvő város egy légitámadás után 2015 augusztusában. Kép forrása: EPA

Az ország az első világháborús győztesek ügyetlen kreálmánya, igen sokszínű népességgel. A legnagyobb csoport a szunnita arabok, de mellettük ott vannak a síita alaviták, keresztények, kurdok és drúz arabok. Ez kapásból 5 nagy csoport, ami óhatatlanul számos konfliktus lehetőségét hordozza magában. A függetlenségét 1946-ban elnyert ország a 60-as években süllyedt egypárti diktatúrába, melyet 1970-től a jelenlegi elnök apja Háfez el-Aszad vezetett. Halála után fia, Bassár lett a diktátor. Az arab tavasz idején tehát már több mint 40 éve uralkodott a diktátor család, észak-korai módra.

Volt mi ellen lázadni

A rendszer elleni felkelés 2011-ben logikus volt, hisz a többi arab diktatúrát is sikerült megdönteni. Itt azonban a helyzet nehezebb lett: egyrészt Aszad mellé álltak az alaviták és a keresztények, így elég nagy bázisa volt, másrészt a nagyhatalmak elbizonytalanodtak a forradalom támogatását illetően, látván, hogy a többi felszabadult ország közül többnél az anarchia jelei mutatkoznak.

Így aztán a felkelés teljes erővel folyó polgárháborúba torkollott. A fő ellenzéki erő a szunnita arabok által támogatott Szabad Szíriai Hadsereg lett. A háború hamar a jugoszláviaihoz hasonlóvá vált: nemcsak hogy egymást gyilkolták kíméletlenül a szemben álló felek, de a polgári lakosság elleni atrocitások is egyre gyakoribbak lettek.

Kegyetlen felek

Eleinte a kormányerők voltak különösen kegyetlenek: több alkalommal mészároltak le nagy számban civileket, köztük nőket és gyerekeket is, ráadásul a későbbi iszlám állam módszereivel: nyakukat elvágva esetenként élve megégetve. Később a felkelők is bedurvultak: az alavita és a keresztény lakosság köreiben követtek el mészárlásokat.

Az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelő Központja (OSDH) nevű londoni szervezet becslése szerint az idei év elejéig 210 ezer halott volt, ebből 65 ezer civil, ezen belül 10 ezer gyerek. Ez már önmagában is indokolja, hogy a polgári lakosság menekülni kezd, pláne, hogy az egész háború 4 és fél éve tart, és nem látszik a vége.

Hab a tortán: az iszlám állam

De ha mindez nem lenne elég, tavaly megjelent a szélsőséges terrorszervezet, az iszlám állam. Ők pedig közismerten senkit nem kímélnek, aki nem tetszik nekik, lefejezik, a nőket rabszolgaként tartják. Senkinek egy szava nem lehet, ha az általuk elfoglalt igen kiterjedt területen senki nem mer ott maradni.

Eddig a menekülők egyrészt Szírián belül bolyongtak, másrészt a szomszédos országokba: Törökországba, Libanonba és Jordániába menekültek. Irak nem jöhetett szóba, hisz ott is az iszlám állam terjeszkedik a Szíriával határos részeken.

10-20 millió ember

A helyzet pedig egyre csak romlott az elmúlt egy évben, hisz az iszlám állam az ország több mint felét uralma alá hajtotta, így egyre nagyobb civil tömegeknek kellett menekülni. Azt lehet mondani, hogy Szíria 22 milliós lakosságából alig valakinek van nyugta, ami azt jelenti, hogy 10 milliónál is több ember menekülhet az országból teljes joggal.

Ennek a tömegnek egy része csak most kezdett Európába áramlani, tulajdonképpen mindegy, hogy kinek a meghívására vagy biztatására, vagy hogy milyen egyéb okból. 4 és fél év után ha másért nem, ezért észre kell vennie a világnak, hogy nem fordíthatja el tovább a fejét, és be kell avatkozni Szíriában. 16 éve a két millió koszovói üldöztetése idején a NATO rögtön nekiesett Szerbiának, és térdre kényszerítette. Most 20 millió emberről van szó, ideje lenne intézkedni.