Jean-Claude Juncker (Fotó: EPA/STEPHANIE LECOCQ) |
Meghökkentő jeleneteket rögzítettek a kamerák múlt hét szerdán Brüsszelben, a NATO-csúcstalálkozó gálavacsorája előtt. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke szemmel láthatólag nehezen tudta koordinálni mozgását: többször megtántorodott, és elvesztette egyensúlyát. A lépcsőn csak segítséggel tudott fel- és lemenni, de még "sík terepen" is több alkalommal meg kellett támasztani. Összességében – és már nem először – olyan ember benyomását keltette, mint aki részeg.
Juncker a vacsorára végül tolószékben érkezett meg. Margaritis Schinas, az Európai Bizottság szóvivője szerint „különösen fájdalmas isiász (ülőidegzsába) rohama volt, amit görcsök kísértek.”
De valóban alkoholproblémákkal küzd az Európai Unió első embere, vagy csupán egy kellemetlen betegségről van szó?
Már a mainstream is felkapta
A témán már korántsem csak bulvárlapok vagy alapból EU-ellenes médiumok csámcsognak, hanem érdemben foglalkozik vele az úgymond mainstream média is, a BBC-től kezdve a Guardianen át a Spiegelig. Felmerül ugyanis a kérdés, hogy vezetheti-e az Európai Unió döntéshozó-végrehajtó szervét egy olyan ember, aki egyes jelek szerint iszik, de legalábbis nem képes hitelt érdemlően eloszlatni ennek gyanúját? Lehet-e egy ilyen politikus az EU arca? És mit üzen mindez a világnak és persze nekünk, uniós polgároknak, akiket Juncker – elvileg – szolgál?
Bár a kérdések felettébb jogosnak tűnnek, Juncker és környezete nem szeret erről beszélni. Sőt, néha egyenesen bedurcizik, ha szóba kerül esetleges alkoholfüggősége. „Tényleg elképeszt, hogy néhány embert ennyire érdekel ez a még csak nem is marginális téma. Egy kis tiszteletet kérek” – mondta a napokban egy brüsszeli sajtótájékoztatón, miután egy újságíró konkrétan megkérdezte, hogy részeg volt-e múlt szerdán.
Brüsszel megsértődött
Mi az isiász? Az ülőideg, a nervus ischiadicus szervezetünk leghosszabb idege. A medencéből a csípő-fartájon át fut le a combokban. A térdhajlatban két ágra oszlik. Az ülőideg számos izmot mozgat, és gondoskodik a combok, alszárak és lábak érző beidegződéséről. Működési zavara sokszínű tünetegyüttest okozhat, az enyhe érzéskieséstől a teljes bénulásig. Az isiász nem önálló betegség, hanem számos egyéb betegség következménye. Az isiászos fájdalom többnyire spontán oldódik, mintegy hat hét alatt. Forrás: házipatika.com |
Még ingerültebben reagált Margaritis Schinas, az Európai Bizottság szóvivője. „Több mint ízléstelen, hogy néhány médium sértő címlapsztorikra próbálta felhasználni Juncker elnök fájdalmát. Nem hiszem, hogy ez elegáns. Nem hiszem, hogy ez fair” – mondta a szóvivő. Arra a kérdésre nem válaszolt, hogy fogyasztott-e alkoholt az Európai Bizottság elnöke a vacsora előtt.
Juncker azt nem tagadja, hogy szereti az alkoholt, de szerinte szó sincs függőségről, csupán hát- és lábfájással küszködik. „Van némi problémám a gyaloglással. Nem vagyok részeg. Isiászom van. Szívesebben lennék részeg” – mondta júniusban, amikor éppen az ír parlament lépcsőjén imbolygott.
A 63 éves politikusnak azonban nem csak a mozgása furcsa néha, hanem a viselkedése is. Nehéz eldönteni, hogy egy-egy emlékezetes ölelés, csók, pofon, simogatás csupán a közvetlenség spontán megnyilvánulása, vagy valami teljesen másé. Simán jófej akar lenni, vagy az alkohol beszél belőle?
Konyak reggelire
Brüsszelben hosszú évek óta keringenek olyan pletykák, miszerint Juncker iszik. Egy magasrangú diplomáciai forrás azt állította, hogy a luxemburgi politikus "konyakot reggelizik”. Italozási szokásait 2014-ben az EU legfelsőbb politikai szintjén is megvitatták. Jeroen Dijsselbloem volt holland pénzügyminiszter, az euróövezeti pénzügyminisztereket tömörítő Eurogroup egykori elnöke pedig azt mondta, hogy Juncker "megrögzött dohányos és alkoholista.”
Az Európai Bizottság elnöke 2016-ban egy francia lapnak tagadta, hogy részeges lenne. Majd interjú közben legurított négy pohár pezsgőt. Ez persze még nem bizonyítja, hogy iszik. De utalhat arra, hogy vannak problémái a dologgal. Még akkor is, ha feladatát a jelek szerint el tudja látni.
Rombolja a tekintélyt
Az tehát továbbra is kérdés, hogy Juncker alkoholista-e. Az viszont tény, hogy az ezzel kapcsolatos gyanút nem tudta eloszlatni. Azaz sok ember továbbra is azt hiszi, hogy az EU legfőbb döntéshozó-képviseleti szervét egy pityókás félnótás vezeti. Ez pedig súlyosan rombolja a közösség tekintélyét, és lovat ad az EU-ellenes mozgalmak alá.
Mindezt elhallgatni ugyanolyan káros, mint túllihegni. Nem kell minden megbotlás mögé odaképzelni három üveg konyakot. De az sem jó, ha fintorogva félrenézünk.
Juncker könnyen lezárhatná a kérdést. Mondjuk hozhatna egy papírt az isiászáról. Vagy olykor megfújhatna egy szondát. Kevésbé lenne ciki, mint a jelenlegi kínlódás.