Több sebből vérzik a jövő évi büdzsé

A bizottsági ülésre gazdaságkutató intézetek szakembereit hívták meg, hogy mondják el a jövő évi költségvetési javaslatról alkotott véleményüket.

Kritikát fogalmazott meg:

• Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Intézet elnök-vezérigazgatója,
• Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet ügyvezetője,
• Ádám Zoltán, a Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet Zrt. ügyvezető igazgatója,
• Oblath Gábor, az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa
• és Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa.

Minden rendben van

Velük ellentétben György László, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. vezető közgazdásza  azt mondta: a költségvetési javaslat átlátható, pénzügyileg fenntartható és megfelel az uniós elvárásoknak.

A legfontosabb szerinte, hogy kormány az alapvető élelmiszerek áfáját 5 százalékra akarja levinni, ez a legalacsonyabb keresetű családoknál évi 10-15 ezer forinttal is csökkentené a kiadásaikat.

Fordulat

Petschnig Mária Zita szerint nem átlátható a törvényjavaslat, ráadásul a költségvetés a korábbi évekhez képest lazítást jelent, a 2017. évi, GDP-hez mért uniós módszertan szerinti (ESA) hiány emelkedik a 2016. évihez képest. A szakember szerint ez fordulatot jelent, a költségvetési lazítás, expanzió ugyan a beruházások növekedését eredményezi, de jelentős mértékben a nem termelő beruházásokét. 

Vértes András elmondta: "az abszolút pozitívnak mondható, hogy az unió költségvetési hiányra vonatkozó előírásait fegyelmezetten betartotta és betartja a kormány", azonban a gazdasági folyamatok uralják a költségvetést és nem fordítva; ezt mutatja az is, hogy az elmúlt években évközben is gyakran módosították a büdzsét. 

Ha a kormány meg akarja valósítani az általa felvázolt, uniós forrásból tervezett programokat, az a várható előfinanszírozás miatt már az idén a tervezettnél nagyobb pénzforgalmi hiányt idézhet elő.

Túl optimista

Oblath Gábor kifejtette: a jövő évi büdzsével párhuzamosan a Brüsszelnek beadott konvergenciaprogramban felvázolt makrogazdasági pálya túlzottan optimista. A 2014-15-ben megvalósult növekedés 40-50 százaléka kormányzati beruházásokból származott, a jövő évi büdzsében a beruházások 9 százalékosra becsült növekedése is túlzottnak mondható, és a jövő évre várt 3 százalék fölötti GDP-bővülést is túlbecsülték. 

Ádám Zoltán szerint is túl optimistának mondható a jövő évi költségvetésben felvázolt makrogazdasági pálya. Úgy vélte: a kormány feladta az eddigi időszakra jellemző, egyensúlyra törekvő gazdaságpolitikát, a jövő évre tervezett 2,4 százalékos hiány lazítás a korábbi évek folyamatos deficit-csökkentéséhez képest. Úgy vélte: nem veszélyezteti ugyan a költségvetés megvalósítását, de a későbbi költségvetéseket tekintve érdekes, hogy a kormány az országban tapasztalható bérfeszültségeken próbál enyhíteni.

A GKI prognózisa 2016-ra.

Romhányi Balázs elmondta: a költségvetés több tételének - elsősorban a társasági adónak és az általános forgalmi adónak - a megalapozottsága kérdéses, ezért nem tekinthető biztonságosnak a büdzsében kitűzött egyenlegcél megvalósulása. "Ahhoz, hogy a magyar gazdaság belső növekedési motorja beinduljon, nem arra van szükség, hogy a magánszektort még az eddigieknél is jobban +rászoktassuk+ az uniós forrásokra, amelyek mostanra a gazdasági növekedésünk gyakorlatilag egyetlen hajtóerejévé váltak" - mutatott rá a gazdaságkutató.

Nem szép, amit Matolcsyék művelnek

Az elemzők többsége bírálta a jegybank alapítványainak tevékenységét is.

Romhányi Balázs kiemelte: az MNB alapítványainak léte és tevékenysége "minden mozzanatában" elfogadhatatlan, kivéve azt az egyet, hogy állampapírt vásárolnak, mivel "jogi értelemben ezzel nem valósítanak meg tiltott monetáris finanszírozást".

Oblath Gábor szerint értelmezhetetlen egy jegybank esetében a "társadalmi felelősségvállalási program", amire az MNB az értékes műkincsek, festmények megvásárlása során hivatkozik, ilyen programokat a multicégek szoktak megvalósítani. Kiemelte: ha a kormány valóban komolyan vette volna az államadósság csökkentését, akkor a jegybanki alapítványoknál lévő pénzt az államadósság csökkentésére kellett volna fordítani, mert az a pénz árfolyamnyereségből származik.

György László viszont úgy érvelt: az európai jegybankok döntő többsége is működtet olyan programokat, amelyek a nemzeti tulajdonban lévő műkincsek bővítését szolgálják. Kiemelte: ha az alapítványok kurátorai az alapítványi vagyonokból államkötvények vétele mellett döntenek, az a felelős gazdálkodásukat bizonyítja.