Erdogan török elnök először találkozott Putyinnal azóta, hogy múlt novemberben a törökök lelőttek egy orosz harci repülőgépet, amely épp csak, hogy érintette a török légteret. Az oroszok ezt provokációnak értékelték akkor és nagyon megharagudtak Törökországra, pláne, hogy az bocsánatot sem akart kérni az incidensért, amely még a NATO szerint sem volt indokolt.
Van mit rendbe hozni
A nyár elején azonban, amikor Törökország kapcsolatai saját szövetségeseivel is megromlottak, a török elnök váratlanul bocsánatot kért orosz kollégájától, és jelezte, hogy békülni szeretne. A folyamat meg is indult, majd múlt hónap közepén sor került a török elnök elleni puccskísérletre. Közvetlenül a puccskísérlet után Putyin felhívta a török elnököt, és támogatásáról biztosította. A BBC szerint Erdogan ezt most megköszönte Putyinnak, egyúttal közölte, hogy barátjának tekinti az orosz elnököt, és új lapot kíván nyitni az orosz-török kapcsolatokban.
Volt mit rendbehozni: Oroszország a novemberi incidens után gazdasági szankciókat léptetett életbe Törökországgal szemben, és korlátozta az országba irányuló tömeges turizmust, többek között a charterjáratok leállításával. A károk gyorsan jelentkeztek: az első félévben 60 százalékkal esett vissza az Oroszországba irányuló török export, emellett egy közös gázvezeték-, és atomerőmű építés is félbeszakadt. Múlt hónapban megkezdődött kármentés: az orosz menetrend szerinti járatok már repülhetnek Törökországba, és ígéretek szerint rövidesen a charterek is megindulhatnak.
Nézeteltérések
A két fél között még Szíria tekintetében vannak nézeteltérések. Törökország nagyon nem örült, hogy az oroszok masszívan Aszad mögé álltak (ez motiválhatta a géplelövést is, kérdés, mit reméltek tőle). Oroszország ugyanakkor bírálta a törököket, hogy terrorista Aszad-ellenes csoportokat támogatnak, köztük olyanokat is, akiket oroszországi merényletekkel is vádolnak. Most Putyin azt mondta, hogy az újrainduló együttműködés a gazdasági kapcsolatokon túl a terrorellenes harcra kiterjed, kérdés, a felek félre tudják-e tenni korábbi ellentéteiket.
Tarkón legyintés
Mindeközben Törökország kirohanásokat intéz NATO szövetségesei ellen. Európa alapvetően azért kap a fejére, mert bírálja Törökországot a puccsot követő aránytalannak tartott tisztogatásokért és megtorlásért, persze felmerül ehhez kapcsolódóan a vízummentesség és a török EU-tagság csúszása, esetleg ellehetetlenülése is. Amerika viszont azért is kap, mert nem adja ki komoly bizonyítékok hiányában az ott élő Gulent, akit a törökök a puccs főszervezőjének tartanak.
Az istenadta nép
A török igazságügy-miniszter azzal a meglehetősen rosszul hangzó, népre hivatkozó demagógiával fenyegette Amerikát, hogy rajta múlik, ellene fordul-e a török nép haragja. Kérdés, megijed-e Amerika a „nép”, a valóságban a török vezetők haragjától. Jelenleg Törökország NATO-tag, így szövetséges, és Törökországban van egy katonai bázis, amely lényeges az Iszlám Állam elleni amerikai hadműveletekhez Szíriában és Irakban.
A török szövetséges teljes elvesztése így komoly károkat okozna, ugyanakkor Amerika nem engedheti zsarolni magát, hisz a példa ragadós lehet. A Reuters szerint az amerikai külügy szóvivője közölte, hogy mindenesetre vizsgálják a Gulenről nemrég kapott török dokumentumokat.
Erre már érdemes felfigyelni. 
