|
| Steen Jakobsen |
Jakobsen kimondottan optimista a következő éveket illetően, úgy gondolja, hogy a világgazdaságban – a Trump jelentette látszat ellenére – befejeződik a mélyülő protekcionizmus, a világkereskedelem csökkenésének érája, nem erősödni, hanem gyengülni fog a politikai bezárkózás és a megannyi mélyülő szociális igazságtalanság. Megint a nyitás, a nyitottság, az esélyegyenlőség erősödése és az oktatásba, az emberi erőforrásokba való hatalmas beruházások kora köszönt ránk. Addig azonban Amerikában reálisan kell számolni a recesszió bekövetkeztével, a túl erős dollár okozta feltörekvő piaci visszaeséssel, egyúttal az olajárak emelkedésével, az arany és az ezüst újbóli megerősödésével.
A szakember elmondása szerint, amit Trump nevéhez kapcsolódóan egy új korszak kezdetének gondolnak oly sokan, az nem más, mint egy korszak lezáródása.
Az utóbbi évtizedek politikai, gazdasági, szociológiai, pénzügyi történetét két esemény határozta meg. Az egyik 1989, a Berlini Fal leomlása, a kommunista–szovjet rendszer felszámolódása. A másik 2001. szeptember 11-e. 1989 jelentette az azt megelőző két-három évtizedben kialakult piaci szabadság, a globalizálódás, a liberális demokrácia győzelmét, a tervgazdaság totális csődjét. Az az év szimbolizálta ama korszak abszolút csúcspontját. 1989-től aztán szép lassan megkezdődött a liberalizmus erodálódása, a társadalmi-, gazdasági- és pénzügyi igazságtalanságok mélyülése. Aztán jött 2001. szeptember 11-e, amely gyakorlatilag eltemette a szinte korlátlan liberalizmust, a nagy mozgási szabadságot.
Végjáték
Akkor egy olyan korszak köszöntött az emberiségre, amelyet – a terrorakció nyomán előbb biztonsági és politikai, majd a 2008/2009-es pénzügyi válság kitörése következtében gazdasági értelemben is – a bezárkózás, a felszín alatti protekcionizmus, a világkereskedelem lassulása jellemzett. Ma ott tartunk, hogy több a felülről irányított tervgazdaság a világunkban, mint 1989-ben volt. Az idei évben a Brexit és most Donald Trump megválasztása nem újdonságot hoz tehát a világra, hanem ennek a bezárkózási folyamatnak a végjátékát: Trump nem egy új korszak kezdetének, hanem egy letűnő, több mint másfél évtizede egyre protekcionistább korszak végének a szimbóluma.
Miből lesz baj?
Jakobsen szerint már a jövőre nagy valószínűséggel recesszióba fordul az amerikai gazdaság, s ennek következtében a tőzsdék minimálisan 25 százalékot fognak esni. Feltételezését a következőkkel indokolta: Trump ígéretei közül be kívánja tartani a kereskedelmi bezárkózási politika egy részét, s ez fel fogja nyomni az inflációt, tovább erősíti a dollár árfolyamát. Erre a Fednek egyre komolyabb szigorításokkal kell reagálnia, mely a dollárt még inkább erősíti. A túl erős dollár pedig gyilkolja a világkereskedelmet, mindenekelőtt a feltörekvő piacokat. Amíg Trump politikája csak a fiskális gazdasági élénkítésre fókuszál, addig nincs baj, az nagyon is üdvözlendő, csakhogy ezt a jótékony élénkítést az új fehér házi csapat nagyfokú eladósodással és plusz protekcionizmussal, a nagy kereskedelmi megállapodások felmondásával fogja kiegészíteni.
Elmarad az orosz barátkozás?
A dollár, részvények, nemesfémek és a geopolitika alakulásáról is nyilatkozott a Saxo egyik vezére, véleménye szerint Trump nem fog az oroszok nyakába ugrani, de e tekintetben még mindig jobb lesz, mint amit Hillary Clinton csinált volna, ő ugyanis durván elmérgesítette volna a viszonyt Moszkvával és ezáltal geopolitikai dráma alakulhatott volna ki. A dollárt illetően azt nyilatkozta a szakember, hogy meglátása szerint Trump beiktatásáig, azaz januárig érdemes tartani a pozíciókat, meglátása szerint az ennyire bikaerős dollár nem tartható sem Amerika, sem a világ gazdasága szempontjából.
A dollár helyzetének komoly várható változása, a részvénypiac nézetem szerint jelentős esése ismét ralit fog indukálni a nemesfémek piacán: tehát tartom az aranyat és az ezüstöt, de sokkal többet fogok hamarosan vásárolni - véli Jakobsen.
Maga a NATO-főtitkár tart ettől. 
