Káncz Csaba a Mindenki Magyarországa Mozgalom jelöltje az ellenzéki előválasztáson. A szerző nem tagja szerkesztőségünknek, külsősként publikál oldalainkon.
A gyarmattartó nagyhatalmak nemcsak történészeik tényfeltáró munkáin keresztül kénytelenek szembenézni múltjuk örökségével, hanem külvárosi gettóik egyre drámaibb konfliktusaiban is, ahol a gyarmati múlt a jelen konfliktusainak jelszavaivá válik. Az angolszász egyetemeken már évek óta folyik a múlt újraértelmezése, több helyen a kiváltságos pozíciót (például fehér bőrszín) olyan morális vétekként kezelik, amelyet az azzal bíróknak Oidipuszhoz méltó módon kell felismerniük és következésképp penitenciát gyakorolniuk.
A Pennsylvaniai Egyetem angol tanszéke egyenesen eltávolította Shakespeare képét a falról, mivel az szerintük hozzájárul a nagyobb diverzitáshoz. Az amerikai oktatási szférában az elmúlt időszakban már volt William Shakespeare helyett fekete arcok kiplakátolása az angol tanszéken, vagy a „Fehérség megértése a matematika oktatásban” című dolgozat.
Feltépődtek a sebek
A napokban pedig a Cambridge Egyetemen egy akadémiai panel vitatta meg a második világháborús brit miniszterelnök, Winston Churchill örökségét. A hangadók szerint Churchill egy „fehér felsőbbrendűséget hirdető személy” volt és úgy vezette a brit birodalmat, mint egy náci. Maga az a történelmi narratíva is, miszerint egy erkölcsös Nagy-Britannia legyőzte a népirtó hitleri rezsimet, „problematikus”. A szakértői gárda tagjai azt is fájlalták, hogy ilyen tényszerű megállapítások még mindig ellenállásba ütköznek történész körökben, akik sajnos hajlanak bizonyos „halott fehér emberek magasztalására”.
A szakértői csoport épp a Churchill College tagjaiból állt össze, amelyet a nagy államférfi segítségével 1958-ban alapítottak. Az viszont már kevésbé meglepő, hogy a csoport tagja volt az a Priyamvada Gopal, aki a „fehér életek nem számítanak” kijelentéséről híresült el, vagy az a Madhusree Mukerjee, aki a katonai emlékműveket távolíttatná el, mert szerinte ezek a brit militarizmus jelképei.
Tavaly már Churchill londoni szobrának talapzatára felfújták, hogy Európa bőszen szivarozó és viszkiző megmentője bizony rasszista volt, megrongálták a politikus budapesti szobrát is a Városligetben: graffitivel fújták rá a „nazi” és a „BLM” (Black Lives Matter) feliratokat.
Súlyos szavak
A történelmi hűség kedvéért le kell szögezni, hogy Churchill hitt a brit felsőbbrendűségben, a gyarmatosítást nem számította nemzete bűnei közé, és az ázsiaiakra, a feketékre, az indiaiakra, az indiánokra számos alkalommal mondott olyat, amibe ma egy politikus nyugaton perceken belül belebukna.
A feketékről több ízben kijelentette, hogy alsóbbrendűnek tekinti őket: „nem hiszem, hogy a fekete ugyanolyan ügyes vagy gyakorlatias tudna lenni, mint a fehér ember”. Az indiai emberek szerinte a legutálatosabb emberek voltak „a németek után”, a hinduizmust egyszerűen bestiális vallásnak tartotta. „Nem látom be, hogy rosszat tettek az amerikai vörös indiánokkal vagy az ausztrál bennszülöttekkel, egyszerűen egy erősebb rassz, egy magasabb rendű rassz foglalta el a helyüket” – jelentette ki 1937-ben.
1943-ban, amikor a bengáli éhség tombolt, Churchill inkább a britek számára raktároztatott élelmiszert, és Európába szállíttatta az Indiában megtermelt rizst. Amikor az indiai alkirály élelmiszert kért a brit anyaországtól, Churchill megtagadta a kérést, mondván, az éhség India hibája, ahol az emberek „úgy szaporodnak, mint a nyulak”. Hárommillióan haltak meg.
A gyarmatosító szuperpozíciója világlik ki Churchill az Egyesült Államok alelnökével, Henry Wallace-szal folytatott beszélgetéséből is. Az amerikai alelnök naplója szerint a brit kolléga, jelentős mennyiségű whiskey elfogyasztása után leszögezte: „miért kellene apologizálni az angolszász felsőbbrendűségért, hiszen felsőbbrendűek vagyunk, megvan a közös örökségünk, amely évszázadok óta működik, és az alkotmányunkban nyerte el tökéletes formáját.”
Biden vs Kennedy
Nos, ennek a vitának napjainkban már vastagon aktuálpolitikai jelentősége van, hiszen Joe Biden hivatalba lépésekor eltávolíttatta Churchill mellszobrát a Fehér Ház Ovális Irodájából. Meg kell hagyni, 12 éve Obama elnök ugyanezt tette. A mellszobrot még Tony Blair ajándékozta George W. Bush elnöknek a 2001 szeptember 11-i terrortámadás után és Bush büszkén helyezte el azt a hivatali szobájában.
A Churchill személye körüli republikánus-demokrata megosztottság csak az utóbbi évek (torz)szüleménye. Pár évtizeddel ezelőtt a demokrata párti elnökök még tisztelték a háborús brit miniszterelnököt. John F. Kennedy elnök 1963 áprilisában tiszteletbeli amerikai állampolgárságot adományozott Churchillnek, kiemelve beszédében, hogy korszakunk történelmének legtiszteletteljesebb emberét tiszteli meg a kitüntetéssel. De ugye az még egy más demokrata párt volt, egy másik világban.
Valóban, kialakulóban van egy globális tudat, amely túlmutat országhatárokon. Ez Churchill idejében még éppen csak pislákolt. De a brit politikus szobra és emléke elleni hadjárat azt feltételezi, hogy létezik egy morális és ideológiai mérce, ami alapján a történelmi korok visszamenőlegesen megítélhetők, és ami alapján a történelem állandóan újraírható. Márpedig ez egy erősen megkérdőjelezhető álláspont.
(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)
A Mol-csoport azerbajdzsáni földgázkészletek kitermelésére vonatkozó kereskedelmi megállapodásokat kötött vegyesvállalati partnereivel. 
