Az Izvesztyija orosz napilap úgy értesült, hogy az orosz kormány az úgynevezett párhuzamos import betiltására készül – vette át az értesülést a Moscow Times. Ez a szovjet időkből ismert szabály azt jelenti, hogy tilos a hivatalos csatornák megkerülésével importálni az országba olyan termékeket, amelyek márkájának tulajdonosa nem járult ehhez hozzá.
Klasszikus importhelyettesítési szándékról van szó. A külföldi áruk megjelenésének korlátozásával a hazai márkák termékeinek fogyasztását akarják segíteni. A hivatalos indoklás persze az lesz, hogy az ország ezetősége meg akarja védeni a lakosságot a rossz minőségű külföldi termékektől. A szovjet időkben is volt példa hasonló intézkedésre. Első látásra úgy tűnhet: ezzel a módszerrel akarják rávenni a külföldi cégeket, hogy hivatalosan térjenek vissza Oroszországba, miután az Ukrajna ellen indított háború kezdte után kivonultak az országból. Ez azonban téves feltételezés lenne. Amennyit a dologról tudni lehet, abból az derül ki, hogy a helyi vállalatok nagyon ellenzik a külföldiek visszatérését. Azzal lobbiznak, hogy meg kell bűnhődniük, amiért hátat fordítottak Oroszországnak.
A végső szót a helyi eladók mondják ki a visszavásárlási ügyekben
Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke utasította a kormányt, hogy május közepéig dolgozza ki a feltételeit annak, ahogy az országból távozott külföldi cégek visszavásárolhatják az orosz piacon hagyott vagyonukat. Ezek egy része az elmúlt években orosz üzletemberek kezébe került. Az Izvesztyijához eljutott papír szerint készül egy lista a „szökevényekről”.
Fotó: MTI/EPA/Orosz elnöki hivatal/Szputnyik pool/Grigorij Sziszojev
Ezek úgy szerezhetik vissza korábbi eszközeiket, hogy figyelembe kell venni azoknak az orosz cégeknek az érdekeit, amelyek a kivonulásuk után foglalkoztak a vagyonukkal. Vélhetően ez a kikötés azt jelenti, hogy olyan elvárásokat fogalmaznak meg, amilyeneket akarnak, így a volt tulajdon visszaszerzése a lehetetlennel lesz határos. Ezt támasztja alá, hogy a dokumentumok szerint a helyi gyártóknak nem kell előállítaniuk semmit. Csak jelezniük kell a szándékukat arra, hogy a kezükben lévő eszközökkel olyasmit készülnek gyártani, ami éppen olyan jó vagy jobb annál a terméknél, amit az üzemekben eredetileg a külföldi tulajdonos gyártott.
De facto a kínaiak veszik át a nyugatiak helyét
Jól jellemzi azt, ami történni fog, ami már megtörtént a gyógyszerpiacon. A fogyasztók sokat panaszkodtak az orosz készítmények rossz minőségére, mellékhatásaira és hatástalanságára. Erre megfelelő választ kapnak az orosz „gyógyszergyártóktól”.
Ezek üzleti modellje egyszerű: generikus készítményeket vásárolnak Indiából, és átmaszkírozzák azokat valamilyen orosz gyógyszermárkává. A szovjet időkben bármit megkaphatott a vevő orosz gyártótól a kazettás magnótól kezdve a tévékészüléken át a háztartási gépekig, sőt a sportcipókig és farmernadrágokig. Csak néhány márka létezett, és ezek ugyanolyan minőségű árukat gyártottak. Az elit a GUM áruházban és a dollárért értékesítő boltokban vásárolta meg, vagy külföldről vitte haza a valódi márkás cuccokat. Nem fognak persze gyártani Oroszországban iPhone-t és más elektronikai cikkeket, mert ezeket nem lehet úgy lekoppintani, mint egy színestévét, de felújították például a Moszkvics autók gyártását és ezt megtehetik ruházati termékkel és cipőkkel is. Más kérdés, hogy ezek valójában kínai vagy akár vietnámi, bangladesi termékek lesznek, amelyeket előállításának végső szakaszát fogják végezni az orosz üzemekben.
Meg kell fizetni az importhelyettesítés árát, ami mindig ugyanaz
A Moszkvicsok például egy az egyben kínai típusok, amiket alkatrészeikből Moszkvában szerelnek össze. A hazai gyártást az is nehezíti, hogy senki sem akar napi tíz órát dolgozni olyan bérekért, amilyeneket Ázsiában fizetnek az embereknek. Ugyanakkor az e-kereskedelemben egyelőre beszerezhetők a fogyasztási cikkek Oroszországban.
Végül bizonyára lesznek olyan erős befolyással rendelkező nagyvállalatok, amelyek kivételt kapnak az importkorlátozás alól. A végeredmény persze összességében az lesz, ami az importhelyettesítésre mindig jellemző: magasabb árak. A drágább helyi termelés és a bonyolultabbá váló import költségét meg kell fizetni. Erős patrióta érzelmek kellenek majd ahhoz, hogy valaki ezt elfogadható áldozatnak tartsa a hazai feldolgozóipar támogatásáért cserébe.
A szakmai döntéseket nem ő fogja meghozni. 
