Nemrég megjelent írásunkban általánosságban kerestük a választ arra, miként lehetséges, hogy az orosz rakéta- és dróntámadások legújabb, december 23-án kezdődött hulláma látszólag jóval nagyobb sikereket ér el, mint tavaly tél óta bármikor. A következőkben néhány további kérdésre keressük a választ a támadások legújabb hullámával kapcsolatban.
Mire céloznak az oroszok?
Ahogy annyi más kérdéssel kapcsolatban e háborúban, azzal kapcsolatban is egymásnak néha homlokegyenest ellentmondó válaszokat kaphatunk, hogy mire is lőnek tulajdonképpen az oroszok. Ha az ukránokat kérdezzük, akkor nagyjából az a válasz, hogy a támadásoknak nincs különösebb célja a civil lakosság terrorizálásán, esetleg az ukrán légvédelem lekötésén kívül. Ha az orosz forrásoknak hiszünk, akkor minden egyes drón és rakéta szigorúan gondosan azonosított katonai célpontokra lett kilőve, és azokat meg is semmisítette.
Jó példa a zűrzavarra a december 30-án a harkivi Palace Hotelbe csapódott rakéta esete. Az ukrán értelmezés szerint az oroszok a belvárosban, sűrűn lakott környéken álló, külföldi újságírók által előszeretettel használt szálloda épületére a Belgorod elleni ukrán támadásra válaszul, a bosszúszomjas, ám értelmetlen pusztítás szándékával lőttek ki rakétát, megsebesítve legalább 28 embert.
Az orosz védelmi minisztérium tájékoztatása szerint az ukrán hírszerzés és haderő „a belgorodi terrorista támadás tervezésében és végrehajtásában közvetlen szerepet játszó tagjait” semmisítette meg a hotelre mért „precíziós” csapás.
Ébreszthet némi kétséget az orosz magyarázattal kapcsolatban, hogy a belgorodi események után alig néhány óra telt csak el a harkivi támadásig – ha ilyen jól tudták, kik és hol készítenek elő csapást Belgorod ellen, miért nem az előtt léptek, hogy orosz polgárok haltak volna meg? De biztosak lehetünk benne, hogy ukrán hírszerzők, kémek és katonatisztek nem használtak egy központi, gyakorlatilag üresen álló (a hírek szerint hivatalosan 15 szobának volt lakója, tízben újságírók laktak), köztudottan külföldiek által is látogatott (tehát elvben talán védettebb, információszerzésre is alkalmas) ötcsillagos szállodát találkozóhelynek? Hát nem.
Akkor jogos volt a támadás? Hány hírszerzőnek kell tartózkodnia egy belvárosi épületben, hogy nagy rombolóerejű rakétákat legyen szabad kilőni rá? És mi van, ha az egyik rakéta célt téveszt és egy lakóházba csapódik? És mi van, ha a hírszerzők épp elhagyták az épületet, és csak civilek tartózkodnak benne? És mi van, ha egy harkivi orosz ügynök jópontokat akar szerezni azzal, hogy lejelenti, gyanús mozgások vannak a szállodában, de valójában csak a külföldi újságírók katonai kísérőit, kapcsolatait látják ki-be járkálni?
Nehéz megítélni
Talán nem kell tovább magyarázni, hogy a fekete és a fehér között itt egy jókora szürke zóna található, amiben jogi és morális értelemben is nagyon tág mezsgyén elhelyezhető egy ilyen támadás. Szögezzük azért gyorsan le: az oroszok követtek és követnek el Ukrajnában teljesen egyértelműen csak a polgári lakosság ellen irányuló támadásokat, a frontvonalak környéki ukrán településeket – például az elvileg Oroszországhoz csatolt Herszon nagyvárosát, vagy éppen Harkivot is, amikor még hatótávolságon belül volt – rendszeresen lövik vagy lőtték csöves, illetve rakétatüzérségi eszközökkel is, ezek nyilvánvalóan nem célzott, és nem precíziós csapások.
De akármilyen gonoszságot és hozzá nem értést is feltételezünk az orosz katonai és politikai vezetésről, azért sokmillió dolláros, szűkös gyártási kapacitásokkal rendelkező cirkálórakétákkal, ballisztikus rakétákkal, de még föld-föld üzemmódra átalakított S-300-as rakétákkal sem igazán állnának neki véletlenszerűen kiválasztott lakóházakat bombázni – erre ott vannak akár a Sahed iráni drónok is.
De akkor mire lövik ki ezeket a drága és nehezen pótolható eszközöket? A 2022-2023 telén indított orosz légicsapás-sorozat ebből a szempontból sokkal egyértelműbb volt: a cél az ukrán energiainfrastruktúra térdre kényszerítése volt, a célpontok pedig erőművek, transzformátorállomások, nagyfeszültségű vezetékek voltak – legalábbis túlnyomó többségben.
Új prioritások
A mostani körben viszont egyetlen esetben jelentettek hasonló károkat: a január 2-ai támadás során megsérült egy nagyfeszültségű vezeték Kijev környékén, egy időre egy városnegyednyi embert hagyva áram nélkül. Azonban az sem egyértelmű, hogy ez szándékos találat volt-e – egy lezuhanó roncsdarab is elvághatta teljesen véletlenül a vezetéket.
Ez is az egyik oka egyébként annak, hogy nehéz eldönteni, mi is az oroszok valódi célja most. A támadó eszközök nagyobb részét lelövik, de sokszor roncsaik is eltalálnak valamit, valamekkora részük csak egyszerűen célt téveszt, a maradék (néha egy sem, de átlagban is csak támadási hullámonként néhány lehet) az, ami eredeti célját éri el. De ha ez a cél mondjuk drónalkatrészeket gyártó műhely egy sűrűn lakott városi környezetben, vagy ugye egy hírszerzők által is találkozási pontként használt szálloda vagy kávézó, akkor nehéz kibogozni a szálakat.
Az ukránok nem fogják elárulni, hogy az adott rakéta valóban katonainak is értelmezhető célpontot talált el, az oroszok sem fogják részletesen, koordinátákkal együtt közzé tenni, hogy mit is szerettek volna eltalálni. Ugyan az orosz védelmi minisztérium rendszeresen kiad listákat arról, hogy milyen célpontokat „semmisítettek meg” Ukrajnában „parancsnoki központoktól” „dróngyártó létesítményeken” és „üzemanyagraktárakon” át „légibázisokig”, de ezek legalább annyira értelmezhetők az orosz hírszerzés és a légierő kívánságlistáinak, mint valós beszámolóknak az eseményekről. A helyzet az, hogy az orosz célpontokat csak a célkoordinátákat beprogramozó kezelők, illetve az ő parancsnokaik ismerhetik, az eltalált célpontokról, és azok valós rendeltetéséről pedig csak az ukrán haderő és titkosszolgálat rendelkezhet valamilyen összesítéssel.
Összességében azért az elmondható, hogy abból a kevés adatból, amivel rendelkezünk az a kép rajzolódik ki, hogy az idei rakéta- és dróntámadások elsősorban az ukrán hadiipar – gyakran nagyon kisüzemi, szétszórtan működő – létesítményeit, illetve az ukrán haderő irányítóközpontjait célozzák, és semmiképpen sem az energiainfrastruktúrát. Ez mindenesetre fontos fejlemény, mivel a „szezon” kezdete előtt sokan attól tartottak, hogy a tavaly meggyengített, és teljes mértékben pénz, alkatrész és erőforrás hiányában nem helyreállított rendszerek idén még nehezebben lesznek működőképes állapotban tarthatók, ha újabb orosz támadások érik őket. Azonban a tavalyi támadások szellemi atyjának tekintett Szergej Szurovikin az orosz légierő éléről – feltehetően a Wagner-lázadással összefüggésben történt – nyári eltávolítása után úgy tűnik, az oroszok feladták az ukrán lakosság térdre kényszerítésének ezt a módszerét.
Öreg rakéta nem vén rakéta
Érdekes kérdés az is, hogy mely orosz eszközök milyen hatékonysággal működnek, és melyek ellen milyen eredményeket hoznak a nyugati légvédelmi eszközök. Itt megint akad némi probléma az adatokkal és azok értelmezésével. Azt nagyjából elfogadhatjuk tényként, amit az ukrán források közzétesznek a kilőtt orosz eszközök számáról és típusáról, bár természetesen hibák itt is előfordulhatnak, de ezeket nagyrészt a nyugati megfigyelőeszközök is észlelik.
Bajosabb ellenőrizni azokat a számokat, amelyeket arról ad ki az ukrán légvédelem, hogy milyen eszközöket és milyen arányban sikerült lelőniük. Nyilván ezeket nem szabad készpénznek venni, azonban közelítő adatként, a tendenciák megfigyelésére azért alkalmasak, hiszen az ukránoknak sem érdekük teljesen fals számokat megadni – ha túl nagy sikerekről beszélnének, azzal a nyugati támogatást veszélyeztetnék, ha pedig eltúloznák a becsapódó orosz eszközök számát, azzal a hazai közvélemény előtt tűnnének fel rossz színben.
Az is egyértelmű, hogy a lelövési arányok nagyon függnek attól, hova és milyen formációkban lövik ki az oroszok az eszközeiket – Kijev légvédelme továbbra is elég erősnek, ha nem is áthatolhatatlannak tűnik, de mondjuk a fronthoz és az orosz határokhoz is kényelmetlen közelségben fekvő Harkiv, valamint az ország nagy területei esetében ez nem mondható el.
Az mindenesetre tényként kezelhető, hogy az Ukrajna birtokában lévő légvédelmi eszközök egy része (elsősorban a Patriot-rendszerek) képes még a hangsebesség többszörösével érkező orosz ballisztikus rakétákat, azaz az Iszkandereket és ezek repülőről indított változatát, a Kindzsalokat is lelőni. Csakhogy Patriotok nincsenek nemhogy minden ukrán bokorban, de még minden ukrán nagyváros környezetében sem.
Ehhez képest meglepő lehet, hogy az ezeknél jóval lassabb X-22-es, X-32-es, X-55-ös, valamint X-101-es cirkálórakéták ennél nagyobb százalékban jutnak át az ukrán légvédelmen – sőt az X-22-est úgy is emlegetik, mint „a rakétát, amelyet képtelen lelőni az ukrán légvédelem”.
Ez már csak azért is furcsa, mert az X-22-es az 1960-as években (!) állították szolgálatba, tehát meglehetősen elavult darabnak számít. Sikere mögött az állhat, hogy egyrészt kevésbé védett célpontokra lövik ki, másrészt a Kinzsalokkal és Iszkanderekkel ellentétben nem kiszámítható, teljesen ballisztikus pályán érkezik, hanem előre programozott irányváltásokra is képesen emelkedik szuperszonikus sebességgel nagy magasságba, hogy onnan aztán meredek szögben, még nagyobb sebességgel zuhanjon a célpontra – vagyis inkább annak néhány kilométeres környezetére, pontossága ugyanis nem éppen kiemelkedő erénye.
Folytatódik a versenyfutás
Közös tulajdonsága az orosz rakétáknak, hogy nagy méretekkel és rombolóerővel rendelkeznek, ez pedig a védekezést is megnehezíti ellenük. Hiába képes egy Patriot találatot elérni egy Iszkander vagy Kinzsal rakétán, ezek is nagy magasságból zuhannak rá a célra, ezért a légvédelmi rakéták csak a pálya utolsó szakaszában képes eltalálni őket. Azonban egy hiperszonikus sebességgel zuhanó, többtonnás, 5-700 kilós robbanófejjel rendelkező eszközt hiába lő darabokra egy légvédelmi rakéta, a lezuhanó darabok így is borzalmas pusztításra képesek, ha eltalálnak valamit. (Az alábbi képeken egy Kinzsal felrobbanás nélkül becsapódott robbanófejét ássák ki a földből ukrán tűzszerészek.)
In #Kyiv, the Ukrainian State Emergency Service sappers have deactivated an unexploded Russian missile named #Kinzhal.
— KyivPost (@KyivPost) January 5, 2024
: SES pic.twitter.com/jeGVRQeFPk
Az oroszok ráadásul nemcsak új taktikákkal kísérleteznek fegyvereik bevetésénél, hanem magukat a fegyvereket is fejlesztgetik. Egy – feltehetően – X-101-es rakétáról például előkerült egy olyan felvétel, amelyen a cél felé közeledve a légvédelmi rakéták megtévesztésére szolgáló fémdarabokat lő ki magából. Ez az első alkalom, hogy egy ilyen rakétánál ilyesmit megfigyeltek, a hatékonyságáról pedig egyelőre nem tudunk semmit, de ez is mutatja, hogy a fegyverkezési verseny nem ért véget, és az oroszok is képesek a már meglévő eszközeiket is továbbfejleszteni.
Very curious video of what appears to be a Russian Kh-101 cruise missile deploying flares/decoys during the flight.https://t.co/sfZlsnqf3c pic.twitter.com/VZtXJsM8E9
— Status-6 (Military & Conflict News) (@Archer83Able) December 29, 2023
Az orosz légitámadások legújabb hulláma tehát vegyes eredményeket hozott eddig, de annyit mindenképpen elért, hogy a nyugati államokban újra téma lett Ukrajna légvédelmének további megerősítése. Kérdés, hogy a nagy felbuzdulásban felajánlott fegyverek most odaérnek-e időben, vagy majd megint csak tavasszal-nyáron vethetik be ezeket az ukránok.
(via Tom Cooper)
