Noha India növekedése jóval lassabb volt Kínáénál az elmúlt 25 évben, a fejlett országokéhoz mért lemaradása csökkent. 1990-ben India nemzeti összterméke mindössze 4 százaléka volt az amerikainak, 2014-ben már 11 százaléka. Kína az amerikai GDP 9 százalékáról indult és a 60 százalékára jutott ugyanez idő alatt. Kínával szemben azonban India gazdasága nem vált export-vezéreltté, ez egyrészt magyarázza a lassabb növekedést az adott időszakban, másrészt viszont most lehetővé teszi a kiegyensúlyozott fejlődést.
Eddig Kína húzott
Tény viszont, hogy Kína összességében sokkal jobban teljesített, és ennek okait érdemes megvizsgálni. Indiában erős a bürokrácia, viszonylag fejletlen az infrastruktúra, és a korrupció sem elhanyagolható. A cégek általában kicsik, és sok embert feketén foglalkoztatnak. Kínában ilyen problémák nincsenek, hisz a nagy növekedésbe egy kommunista rendszerű ország vágott bele, ahol az állam nagy rendet tartott, nem volt se munkanélküliség, se fekete foglalkoztatás, viszont az országot tudatosan vonzóvá tették a gyártók számára, hagyták kibontakozni a magántulajdont, így a fél világ ipara odatelepült.
Indiának ugyanakkor vannak erősségei, amiket a jövőben jobban kiaknázhat. Az ország a világ legnagyobb demokráciája, ahol stabilan működik a parlamentáris rendszer. Az emberek mozgása szabad, míg Kínában korlátozzák a további munkaerő áramlást a mezőgazdasági területekről a városokba. A brit gyarmatosítóknak köszönhetően Indiában ott maradt az angol nyelv, amit lényegében mindenki beszél, valamint megmaradt a sajtószabadság és a brit jogi rendszer.
Szovjet minta, nagy lemaradás
A fejlődést sokáig gátolta, hogy a függetlenség megszerzését követő bő 40 évben az ország bizonyos mértékben szovjet típusú gazdaságpolitikát folytatott. 1950-ben államosították a bányákat, az acélipart, az áramszolgáltatókat és a telekommunikációt. 1951-ben elfogadtak egy, a fejlődést meglehetősen hátráltató törvényt, mely szerint minden vállalkozásnak engedélyt kellett kérni a kormánytól, ha új terméket akart gyártani, esetleg módosítani vagy bővíteni szerette volna a termelést.
A kormány erős importvámokat alkalmazott a hazai ipar támogatása érdekében, a belföldi cégek nem nyithattak külföldi leányvállalatokat, a külső befektetők pedig elkerülték Indiát a riasztó szabályozás miatt. Így gyakorlatilag évtizedeken át gazdasági értelemben a szocializmus valósult meg, ezzel elveszett a Kínához képesti lehetséges előny. A gazdaság 1950 és 73 között évi 3,7 százalékkal növekedett, az erős népességnövekedés miatt ez egy főre vetítve csak 1,6 százalékot jelentett. Eközben az igazi kapitalista gazdaságok dübörögtek: Japán 10-szer, Dél-Korea 5-ször nagy ütemben növekedett, és még a kommunista Kína is hozta az éves 8 százalékot.
A fejlődés és a tennivalók
Mindez csak akkor kezdett változni, amikor 1991-ben az India a normál kapitalizmus felé fordult. Leginkább a gyógyszeripar és az IT szektor vált húzóerővé, de óriási lökést adott, amikor sok amerikai és európai cég Indiába telepített komplett back office és jogi részlegeket, nem beszélve a telefonos ügyfélszolgálatokról. Ez az angolul beszélő, képzett munkaerőre alapozó iparág évi 95 milliárd dollárt hoz az országnak, ami nagyjából az export ötödének felel meg.
Sok még a tennivaló, hogy az indiai gazdaság nyitottabbá, és a fejlődésre stabilabban alkalmassá váljon. Modi miniszterelnök kormánya lépéseket tesz a bürokrácia csökkentésére és a kenőpénz rendszerének kiiktatása felé, de nehéz a berögzült szokásokat megváltoztatni. Indiában még mindig bonyolult egy vállalkozást elindítani: a Világbank szerint 189 ország között India a 173. helyen áll e tekintetben. Az oktatásban is súlyos gondok vannak még: a gyerekek 90 százaléka elkezdi az iskolát, de felük kihullik a rendszerből még érettségi előtt. A Bloomberg szerint a dolgozatoknál, vizsgáknál sok a csalás, és gyakran lefizetik a tanárokat, hogy továbbjussanak egy-egy osztállyal vagy fokozattal.
A jövő
A változás lassú, részben a hindu filozófia miatt, ami azt hirdeti, hogy semmi sem sürgős, nem kell kapkodni. Modi miniszterelnök ezt a mentalitást szeretné legyőzni, amikor a gyorsabb változásokat sürgeti, hogy országa versenyképesebb lehessen. Mindazonáltal néhány előny már mutatkozik Kínához képest. Míg a jüan egy erősen kötött valuta, az indiai rúpia szabadon mozog, és a központi bank viszonylag független a kormánytól.
Indiában a belső fogyasztás a GDP 59 százalékát adja, Kínában ez csak 36 százalék. Emellett Indiában az export adja a GDP 23 százalékát, és ez a válság alatt sem esett vissza. Kínában ugyanekkora az export aránya, de 2006-ban még 35 százalék volt. Így a gazdaság szerkezete alapján van rá esély, hogy India gyorsabb növekedése tartós legyen, és ezzel csökkenthesse lemaradását Kínához képest.
Döntött az alkotmánybíróság. 
Mi az a megatrend, és miért hagy ki egy jó lehetőséget az, aki nem tudja?
