Kiugrások
Januárban Magyarországon 14 ezer haláleset történt, míg ez a szám tavaly januárban közel 2300-al kevesebb volt. Ez akkor lenne riasztó, ha valamiféle trendszerűség lenne a folyamatban, de eddig ilyenről szó sincs. Egy-egy kiugró hónap máskor is előfordult (ahogy vannak kedvező hónapok is, szokatlanul alacsony halálozási adattal), de a tényleges helyzetet akkor látjuk, ha az éves számokat nézzük. Ez pedig az utóbbi években stabilan 130 ezer körül van, ami a 70-80 évvel ezelőtti születésszámokat és a kivándorlási adatokat figyelembe véve reálisnak mondható.
|
| Forrás: KSH |
Az év eleji megugrás, amint a statisztika is mutatja, máskor is előfordul, van, amikor januárban, van, amikor a tél vége felé. Logikus, hogy télen több halálozás történik, hisz ez az évszak jobban igénybe veszi különösen az idős emberek szervezetét, és az influenzajárvány, ami még az aktív korosztályoknak is keserves napokat tud okozni, érthetően megnöveli a halandóságot azok körében, akik már amúgy is életük vége felé járnak.
Természetes folyamatok
Az idei január szokatlanul hideg volt: ehhez hasonló 30 év, 1987-ben volt megfigyelhető. A legtöbb embert megviselte, érthető, hogy az idős, legyengült korosztályt fokozottan sújtotta. Ráadásul az idei influenzajárvány durvább volt, mint a szokásos, és még a védőoltással sem sikerült teljesen eltalálni az adott vírust, így sokan a beoltottak közül is elkapták a betegséget. A jelenség tehát önmagában megmagyarázható, ami lényeges, az egész éves adat lesz.
Az éves 130 ezres halálozási szám természetesnek mondható annak fényében, hogy 70-80 évvel ezelőtt évi 150 ezres, sőt némelyik évben ennél jóval nagyobb születésszámok voltak jellemzőek. Ha figyelembe vesszük az akkori csecsemőhalandóságot, a második világháború hatásait és a későbbi kivándorlást, az évi 130 ezres szám reális. Az adat a következő 1-2 évtizedben még vélhetően nem csökken, hisz az igen népes, most 60-63 éves Ratkó-korosztály bővíteni fogja az idősek táborát.
Születésszám
A születésszám ezzel szemben stabilnak tűnik, évi 90 ezer körül. A két adat eltérése évi 40 ezres természetes fogyást eredményez, ami vélhetően a következő 10-20 évben is jellemző lesz. A továbbiakat már az határozza meg, hogy fennmarad-e az igen alacsony, 1,4-es termékenységi mutató (egy nőre, avagy két emberre 1,4 gyermek jut, így egy nemzedék alatt 30 százalék a csökkenés), vagy növekszik valamelyest. Ha fennmarad, és az egyszerűség kedvéért 30 évnek tekintjük az átlagos gyermekvállalási kort, akkor 30 év múlva csak 63 ezer, 60 év múlva 44 ezer, 90 év múlva 31 ezer, 120 év múlva 22 ezer gyermek születne.
A távoli jövő
Ilyen hosszú távon persze felmérhetetlenek a népesedési folyamatok, de vélhető, hogy vagy megnövekszik időközben a gyermekvállalási kedv, vagy a nagy népességcsökkenés és az időközben Nyugat-Európához való gazdasági felzárkózás hatására megnő a bevándorlás, immár a leendő kormányok hathatós támogatásával, hisz a nagy népesség-, és főleg munkaerő csökkenést nyilván el akarják majd kerülni. Ez azonban még távoli probléma, egyelőre marad az évi 40 ezres fogyás.
A magyar külügy vezetője a hétfői ENSZ-közgyűlésre készülve mondta ezt el. 
