December óta, amikor Theresa May brit kormányfő elhalasztotta az Európai Unióval kötött megállapodásáról szóló parlamenti szavazást, lehetett tudni, hogy hiába volt a sok kemény tárgyalás, hiába volt a nagy öröm, amikor végre megszületett a megállapodás: nem volt meg a parlament támogatása. Ezt tegnap sem sikerült megszerezni, így jött az elkerülhetetlen bukás, ami azonban elképesztően nagyarányú volt.

Pletykára adtak, hírre vettek

Még ennél is elképesztőbb jelenség következett: az angol font, amely a parlamenti vita órái alatt fokozatosan lefelé csúszott, a szavazás után egy méreteset ugrott. Ez azonban nem is annyira meglepő, mint elsőnek tűnik: miután a pesszimizmus már elhatalmasodott, sokan vélhetően shortolni kezdték az angol fontot, arra spekulálva, hogy a parlamenti bukás után árfolyama összeomlik.

A piacokon azonban régi aranyszabály az, hogy jó hírnél pletykára venni, hírre adni (buy on rumor, sell on news), avagy széles körben várt rossz hír esetén előre esik az ár, mert a többség elad, a rossz hír kijövetelekor pedig emelkedés következik, hisz nem maradt már eladó. Nos, most is ez történt, sőt kisebb mértékben már az előző napokban is zajlott: 1,10-ről közel 1,13-ig erősödött a font az euróhoz képest, látványos a szavazás utáni méretes ugrás.

Angol font/euró, a szavazás napján

Ez azonban csak technikai jellegű mozgás, ha nem sikerül gyorsan megoldást találni a kialakult válságos helyzetre (a parlamenti képviselők láthatóan még mindig nem látták drámainak a helyzetet, kivéve a skótokat), akkor aztán a font is fog még kapni, de nem is ez lesz a legnagyobb baj. A cégek és a magánemberek között felbukkanhat a félelem, ahogy zajlik a visszaszámlálás március 29-ig, és nem alap nélkül.

Összeomló termelés, áruhiány

A cégek elkezdhetnek felkészülni az importból származó alkatrészellátás akadozására, és persze exportra szánt késztermékeik sorsa is bizonytalanná válik, így esetleg a termelés korlátozására kényszerülhetnek, akár már előre, biztonsági okokból. A rémült lakosság esetleg felvásárlásba kezd, bár élelmiszerhiánnyal utoljára a második világháború alatt és után találkoztak (akkor egész sokáig, az 50-es évek elejéig), de ez már nagyon régen volt, az egyetlen áruhiány, amire még érdemben emlékezhet valaki, az a benzin kifogyása 1974-ben, akkor is csak rövid időre.

A fokozott vásárlás persze stimulálhatná is a gazdaságot, az áruhiány azonban roppant különösen mutatna egy ilyen fejlett országban, és ha ténylegesen bekövetkezik a megállapodás nélküli kilépés, akkor a hiány pótlása költség-, és időigényes lenne, részben a vámkezelések, részben az új piacokról történő szállítások (USA, Brazília stb.) miatt. Ugyancsak zűrzavar alakulhat ki, ha a Nagy-Britanniában dolgozó polgárok egy része kint reked, esetleg hazamenekül, pláne, ha átmenetileg még a vízummentesség is megszűnne: a britek be lennének zárva szigetükre (a volt gyarmatokra persze lehetne utazni), mi meg ki lennénk zárva onnan.

70 nap maradt

De ne gondoljunk a legrosszabb forgatókönyvre, éppen elég, ha mostantól kezdve fogyni kezd a 70 nap, és közben nem alakul ki a megoldás. Minden egyes nap fájdalmas lesz, kérdés, hogy ezt felismeri-e Theresa May, és lerövidíti-e a bizonytalanságot akár egy népszavazás kiírásával, akár a kilépés elhalasztására irányuló tárgyalásokkal az EU-val. Nem valószínű, hogy a 27 tagállam bármelyike ellenezné ezt, egy gyors szavazás, és már odébb is lenne rúgva a konzervesdoboz, probléma elhalasztva.

Nem zárhatjuk ki persze, hogy ekkora vereség után lemondatják a kormányfőt: a probléma csak az, hogy nemigen találnak mást a helyére. Az ellenzéknek nincs annyi parlamenti képviselője, hogy elérje a többséget, az északír DUP pedig, amely most a kormánypártot támogatja, feltehetően nem állna szóba velük.

Végveszély

Így legfeljebb a konzervatív párt találhatna új jelöltet, de annak már nem sok opciója lenne: új szerződést már nem tárgyal le vele az EU, így legfeljebb May helyett kiírhatja az újabb népszavazást, lefújhatja a kilépést, vagy halasztást kér az EU-tól. Persze azt is megteheti, hogy a megállapodás nélküli kilépés mellett dönt, de ekkor már a parlamenti harag is elsodorhatja, a skótok pedig akár azonnal kiválhatnak.

A helyzet drámai, ha nem történik gyors lépés, az ország a vesztébe rohan, amit március 29-e előtt még akár az utolsó nap is elkerülhet, de addigra már súlyos károkat szenvedne a gazdaság, nem is beszélve az ország presztízséről, amely már így is megtépázódott. Kiírtak két és fél éve egy meggondolatlan népszavazást, az eredményt azóta se lenyelni, se kiköpni nem tudják.