Kétarcú volt 2020 a zenei jogdíjak szempontjából - derült ki az Artisjus tavalyi évéről szóló online sajtótájékoztatón. Csúcsot döntöttek a kifizetések, cserébe óriásit zuhantak a beszedések. Azt Tóth Péter Benjamin, a szerzői jogvédő iroda egyesület üzleti-transzformációs igazgatója rögtön az elején leszögezte, hogy ebben a szegmensben a koronavírus negatív hatásait az alkotók nem tavaly érezték meg, a kieső jogdíjak majd idén ütnek újabb lyukat a pénztárcájukon, hiszen az Artisjus adott évben mindig a megelőző év zenelejátszásai és koncertjei után fizet. Vagyis a 2020-as év náluk még a 2019-es kifizetésével telt, ami pedig pandémia híján bezuhanás helyett még erősödést hozott.
"Ebben a nagyon nehéz évben talán jobban járt az az zenész, aki szerző is egyben", magyarázta Tóth, hiszen koncerteket nem nagyon lehetett tartani tavaly, és bár a vendéglátóhelyeken való zeneszám-lejátszások is kiestek, azért a rádiók még pörgethették a magyar számokat is. Az Artisjus egyébként is a zeneszerzői és szövegírói tevékenység után fizeti a jogdíjakat, az előadói, hangmérnöki tevékenység után nem, szóval a prezentáció az előző kettőről mesélt. Tóth azt is kiemelte, hogy valóban a fellépti díjak jelentik a zenészek bevételének több mint felét, de a jövedelmük második legfontosabb pillérét már a jogdíjak adják ki.
Rekordév a kifizetéseknél
A 2019-es 9282 millió után tavaly
az Artisjus 9373 millió forintot fizetett ki jogdíjként, ami azt jelenti, hogy 2020 náluk ebből a szempontból rekordév volt.
A kifizetett összeg 51 százaléka ment magyar alkotókhoz, 49 külföldiekhez, ami a szokásos rendnek mondható. Az élőzenére eső kifizetések 80 százalékát vitték a hazai előadók - hiszen itthon többségében az itthoniak koncerteztek 2019-ben is - a rádiós lejátszások után járó pénzekben ez az arány 35 százalék. Az idei kifizetéseknél - melyek tehát a tavalyi, koronaév után járnak - azonban az élőzenei jogdíjak is el fognak billeni a koncertlehetőségek megszűnése miatt.
A kifizetett jogdíjak fele, 4,74 milliárd forint jutott hazai dalok, zeneművek alkotóinak. 2020-ban 15 468 magyar zenei szerző részesült jogdíjban.
A megelőző évben 13 819 magyar szerző kapott jogdíjat. A tavalyi növekményt jellemzően a kevés lejátszású rétegzenék adják: fiatal, pályakezdő alkotók, néhány dallal.
A magyar alkotók tavalyi évének jogdíjpiramisa a következőképpen fest:
A top keresők mezőnye alapvetően nem nagyon szokott bővülni - mondta Tóth. 2018-ban 40, '19-ben 47 alkotó tartozott ebbe a kiemelt körbe, ami egyébként nincs teljesen bebetonozva, valamekkora cserélődés van a tagok között. Hogy valaki ide betörjön, ahhoz viszont bizonyos életmű kell - magyarázta Tóth - ez nem a huszonévesek köre. Viszont, aki ide tartozik, az több előadónak is írhat dalokat, illetve tévés, rádiós, "funkcionális" zenei alkotásokból is összetevődhet ez a kiemelkedő jogdíjkereset.
Egy lépcsőt átugorva a következő két sávot egybe vette Tóth: a havi bruttó 50 ezertől havi bruttó 500 ezer forintos jogdíjig tartó kategória szerinte a magyar zenei élet derékhadának tekinthető. Őket azért emelte ki, mert ők azok, akiknek különösen fontos kiegészítő jövedelem a jogdíj, átlagosan a bevételük 20 százaléka innen származik. Akik a piramisban az alsóbb lépcsőfokokon tanyáznak, másból élnek meg: a ProArt tavaly decemberben megjelent zeneipari jelentése szerint a magyar zenészek több mint fele más, zenéhez nem köthető foglalkozást is folytat.
Aki havi 5 ezer és 50 ezer forint közötti jogdíjat kap, annak ez éves szinten 60-600 ezer forintnyi „fizetést” jelent. Ő már részben tudja finanszírozni a zenélést a jogdíjból, hiszen a bevételt hangszer vagy hangtechnika vásárlására fordíthatja.
Házi karantén = izomból zenélés
Óriásit ugrott a tavalyi év során az Artisjusnál regisztrált új dalok száma. Míg 2019-ben 17 366-ot regisztráltak, addig tavaly 23 155-t. Tóth elmondta, hogy statisztikáik szerint ráadásul nem is arról van szó, hogy a négy fal közé kényszerült zenészek unalmukban áttúrták a mappáikat, majd a homlokukra csaptak, hogy az évekkel korábban elkészült számaikat nem jelentették be, és ezeket pótolták volna 2020-ban. Tóth szerint most valóban sok új szám született, a házi karantén elég sok zenésznek jelenetett lehetőséget az otthoni szerzés felpörgetésére. Mint mondta, számítottak ők is valamekkora regisztrációs megugrásra, de ekkorára azért nem.
A szerzők által megadott műfaji besorolások szerint az új szerzemények között az élen továbbra is a pop (19 százalék), a rock/metal (16) és az elektronikus zene (12) áll, de magas (12) a „klasszikus/instrumentális” kategóriába sorolt darabok száma is.
Az újonnan regisztrált szerzők száma is megnőtt, az előző évekhez képest így:
Ez Tóth szerint talán szintén a koncertek elmaradása miatt alakult így, a szerzők otthon maradtak, és jobban beleásták magukat a jogdíj-témába. Az új regisztrálók fele 30 évnél fiatalabb volt, a 20 év alattiak 11 százalékot adtak ki, és ezek a szerzők mind egyéni alkotók, nem egyesületi tagok. Az Artisjus ez alapján úgy látja, egyre jellemzőbb a tudatos szerzői viselkedés.
Világháborús állapotok a beszedési oldalon
Az Artisjus jogdíjbevételei 17,7 százalékkal zuhantak be a koronaévben, ami olyan drasztikus, hogy Tóth elmondása szerint
"a második világháború óta nem volt ilyen visszaesés."
A 2008-as válság sem közelítette ezt meg, akkor is inkább a stagnálás volt a jellemző. Tóth szerint csak azért nem 60 százalék körüli a bukás, mert a jogdíjak több lábon állnak - a rádiós lejátszások mentek tovább, mint fentebb írtuk. A nyilvános előadásoknál 32,4 százalékos volt a zuhanás, ezen belül az élőzenei jogdíjak 54,1 százalékkal, a gépzenei jogdíjak (például a plázákban játszott számok után beszedendő pénzek) 26,6 százalékkal csökkentek tavaly. Idén tehát ennyivel kevesebbet kapnak meg az alkotók.
Könnyűzene: eltűnt a fény az alagút végéről
A számok ismertetése után Czutor Zoltán vette át a szót. Czutor az Artisjus vezetőségi tagja, de a Belmondo frontembereként a zenészi oldalról is be tudott számolni a fejleményekről. Lesújtó képet festett a szakma helyzetéről: mint mondta, a könnyűzenészek jellemzően nem halmoznak fel tartalékokat, amikből most el tudnának éldegélni addig, míg újra be nem indul az élet. Amikor megy a szekér, akkor a fiatal zenészek elkezdenek költekezni, de nem "kokainra és kurvákra" megy el a pénz, hanem lakásra, jobb autóra, esetleg zenekari buszra - "megpróbálnak emberhez méltó életet élni." Nekik a Belmondoval öt hónapra, fél évre való tartalékuk volt, és bár ő el tudott menni egy tévés műsorba pénzt keresni, az ilyen nyilván "ezerből egy."
Czutor szerint nem csak a mostani, égető anyagi helyzet okoz nagy problémát a zenészeknek, szerinte ennek a korszaknak hosszan elhúzódó, súlyos pszichés következményei lesznek zenész körökben: egy csomó ember erre tette fel az életét, és ez most egyszeriben eltűnt.
Czutor szerint az, hogy látványosan megugrott a bejelentett új dalok száma, nem azt jelenti, hogy mindegyik szám valóban új. Személyes tapasztalata az, hogy ez nagyon sok esetben egy korábban félbehagyott mű befejezése. Ezen túl viszont sok zenésztársa arról panaszkodik, hogy eltűnt az életükből minden inspiráció, nem tüzeli már őket az, hogy az adott dalt egy hét, két hét múlva be lehet mutatni élő közönség előtt.
"Ha ez a fény hiányzik az alagút végéről, akkor nagyon nehéz miből inspirációt meríteni"
- mondta. A zenészek társadalmi megítélése is óriásit romlott tavaly, folytatta. Az "el lehet menni dolgozni" szólamok szerinte "nyomorult és kegyetlen" dolgok, jól mutatják, hogy a "híresen gyenge" magyar szolidaritás tovább romlott. És különösen nyomasztó tudniuk, hogy zenészként ők lesznek az utolsók, akik "újrakezdhetik az életüket."
Komolyzene: az inspiráció a munka
A sajótájékoztatót Hodován Milán folytatta, egy fiatal zenei producer, komolyzenei zeneszerző, a Dalszerzők Napja 2020 közönségszavazás komolyzenei győztese. Neki nem volt ilyen durva élmény a tavalyi év, sőt, elmondása szerint egyik legjobb félévét élte januártól májusig. Ő csak attól fogva kezdte érezni a pandémia hatását, mert májusban lett volna a BA diplomakoncertje a Zeneakadémián, ami nem valósulhatott meg.
Viszont tudja, hogy ez semmi a zenészkörök tapasztalataihoz képest. A klasszikuszenei szerzők másként működnek, magyarázta, ők ugyanazt csinálták, mint eddig: otthon ültek a zongoránál és a számítógépnél, és szereztek, írták a darabjaikat. Az inspirációról pedig azt mondta, mindig úgy állt hozzá, hogy nagyon jó, ha van, de neki ez nem létszükséglet az alkotáshoz. Azt mondta, neki az a mentalitása, hogy nem vár az ihletre, reggel elkezd dolgozni akkor is, ha nincs benne semmi, aztán "valami lesz." És lehet, hogy amit az ilyen reggeleken az elején szerez, az nem lesz jó, de menet közben általában kialakul valami, a korábbi részeket pedig át lehet dolgozni.
Az Artisjus mentőövei
Végül Tóth vette vissza a szót, aki összegezte, milyen lépésekkel igyekezett támogatni az Artisjus a bajba jutott zenészeket tavaly. Három fordulóban igyekeztek mentőövet dobni az Előadóművészi Jogvédő Iroda Egyesülettel: tavasszal gyorssegélyt adtak 389 szerzőnek, összesen 62 millió forint értékben. Ez pályázati alapú támogatás volt, 680 indulóval. A nyertesek egységesen 160 ezer forintot kaptak.
Minden ősszel folyósítanak szociális támogatást rászorultsági alapon, tavaly 107 milliós keretösszegből osztogathattak, ebből 426 szerzőnek segítettek. A rendes, éves Dalszerzők napjára tavaly videópályázatot hirdettek, a nevezők rövid videókban mutathattak be egy szeletet a szerzői énjükből. 16 millió forintot osztottak szét 75 nyertes pályázó között.
Összesen közel ezer szerző kapott tavaly valamilyen artisjusos támogatást. Ezek nem közpénzből mentek - hívta fel még a figyelmet Czutor -, hanem az Artisjus saját szociális alapítványából, melybe az egyesületi tagok, vagyis az alkotók fizetnek be, hogy ha valaki a közösségből bajba kerül, akkor ehhez a pénzhez lehessen nyúlni, ebből lehessen segíteni.
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
