Vannak hazugságok, vannak átkozott hazugságok, és mindennek a csúcsán ott van George Santos önéletrajza. A 34 éves New York-i republikánus kongresszusi képviselőt azzal vádolják, hogy élete szinte minden aspektusát kitalálta. Választási kampánya során Santos azt állította, hogy „büszke amerikai zsidó”, akinek nagyszülei „túlélték a holokausztot”.
Miről nem hazudott?
Miután azonban ezt kétségbe vonták, Santos tisztázta, hogy katolikusnak nevelték, és azzal érvelt, hogy bár nem zsidó, de mindig is zsidónak „vallotta magát”. Miről hazudott még? Nos, a kérdés inkább az, hogy miről nem?
Képzettsége és munkássága kitaláltnak tűnik. Azt mondta, hogy édesanyja a World Trade Centerben dolgozott 2001 szeptember 11-én, de a feljegyzések szerint akkor éppen Brazíliában tartózkodott.
Azt állította, hogy „négy alkalmazottját veszítette el” a 2016-os floridai „Pulse” éjszakai klub lövöldözésben, de a New York Times nem tudta megerősíteni ezeket az állításokat. Azt is állította, hogy egyetemi röplabda sztár volt (nem valószínű) és producer a Pókemberben (nem igaz). Mindennek tetejébe senki sem tudja biztosan, mi Santos valódi neve.
Botrányok sora
Folytatni lehetne a hazugságok sorát, de inkább vegyük górcső alá a botrányait. Egykori brazíliai „drag queen” életével kapcsolatos botrány, amit eredetileg tagadott, majd úgy tűnik, hogy beismeri. Az egyértelműség kedvéért: az egyetlen felháborító dolog állítólagos drag-queen-múltjában, hogy jelenleg egy olyan pártban tevékenykedik, amely démonizálja és kriminalizálni akarja a drag queeneket egy tágabb LMBTQ-ellenes program részeként.
Aztán ott van az a 365 ezer dolláros kampányalap, amellyel nem tud elszámolni. És mindennek tetejébe ott vannak a kutyákkal kapcsolatos botrányok. A tekintélyes Politico ugyanis olyan állításokról számolt be, amelyek szerint Santos 2017-ben a pennsylvaniai Amish Country környékén cirkált, és kutyatenyésztőktől vett kiskutyákat, aztán pedig érvénytelen csekkel fizetett.
Valójában nem Santos az egyetlen mesemondó a republikánus pártban: a Washington Post arról számolt be, hogy Anna Paulina Luna képviselő, akit nemrégiben republikánus kongresszusi képviselővé választottak Floridában, a jelek szerint sok valótlanságot állított az életrajzában.
Ő is zsidó gyökereket vallott, de saját családja szerint nagyapja állítólag „a náci Németország fegyveres erőiben szolgált”. Ha igaz, ezek az állítások azt sugallják, hogy a republikánus párton belüli sikeres karrierhez csak az aktív képzelőerő és semmiféle erkölcsi iránytű nem szükséges.
Az amerikai álom és a nagy blöff
Lenyűgöző, hogy Santos ilyen sokáig megúszta a hazugságait. Könnyű lett volna ellenőrizni kitalált életrajzát. De láthatóan nem volt rá szükség. Káprázatosan hangzott, és az emberek el akarták hinni.
Ezen túlmenően, vannak-e olyan amerikai attitűdök, amelyek miatt a csalást, megcsalást és az olyan karaktereket kedvelik, mint Santos? Hiszen hamar eszünkbe jutnak hasonló történetek: Elizabeth Holmes, aki Theranos laboratóriumi cégével magát milliárdossá tette, de tavaly csalásért több év börtönbüntetésre ítélték. Vagy Anna Sorokin, aki német örökösnőnek adta ki magát, és négy évig magas röptű életet élt New Yorkban - mások rovására. A Netflix készített egy minisorozatot hihetetlen életéről "Inventing Anna" címmel.
Az olyan amerikai szlogenek, mint „Semmi sem lehetetlen”, azt sugallják, hogy nincsenek határok. Ettől az illúziótól csak egy kis lépés a blöff és a csalás. Nem véletlenül hangzik így egy másik népszerű mondás: „Fake it till you make it” (nagyjából: kamuzzál, amíg aztán végül sikerül). A szerénység nem feltétlenül erény az Egyesült Államokban: az emberek sokkal elnézőbbek valakivel szemben, amíg azt a benyomást kelti, hogy optimistán és lendületesen nyomul előre.
Trump, mint úttörő
A Santos által csodált Donald Trump ékes példája az ilyen "cselekvőnek", aki nem igazán precíz az igazsággal, de szórakoztató és lebilincselő. Fontos, hogy Trump folyamatosan Norman Vincent Peale-t emlegeti egyik tanáraként.
Peale lelkész volt és az 1952-es „The Power of Positive Thinking” bestseller szerzője. Az Egyesült Államok befolyásos „New Thought” mozgalmának tagja, amely nemcsak abban hisz, hogy mindenki a saját vagyonának építésze (és fordítva, minden sikeres megérdemli a sikert), hanem azt is, hogy spirituális erővel átalakíthatja a valóságot.
Lehetséges, hogy Trump hazugságai lejjebb tették a politikailag megengedett lécet. Ehhez jön még a reálpolitika: a republikánusok nem akarják leváltani Santost, mert a képviselőházban már így is szűk a többség, és New York-i választókerülete inkább a demokraták felé hajlik. A párt immár aránytalanul nagy hatalommal rendelkező jobbszárnyához is tartozik, amelytől a csak a 15. fordulóban megválasztott Kevin McCarthy házelnök pozíciója függ.
Mindenekelőtt azonban az az ősi amerikai keresztény elképzelés, hogy a hit hegyeket mozgat meg, manapság keveredik a valóság posztmodern relativizálásával. Ezzel összhangban még az ember biológiai neme is változékony lehet és választás kérdése.
Igazabb modern "amerikai álom" pedig aligha lehetséges.
