Ha van ember, akit a világ ebben a nem túl heroikus korban is egyértelműen hősnek tekint, akkor az a pilóták pilótája, a hanghatár áttörője, a 84 éves Chuck Yeager. Márványi Péter jegyzete Tegnap volt hatvan éve, hogy először rázta meg a levegőt valahol az atmoszférában hangrobbanás.
Akik hallották a földön, első pillanatban azt hitték, megint elpusztult egy kísérleti gép, de aztán megszólalt a rádióban egy higgadt hang, és közölte a földiekkel, hogy egyben van, sem a füle, sem semmi mása nem maradt le a nagy rohanásban. Ez a robbanás most a siker hangja volt, valaki megint betört egy addig ismeretlen világba. Félelmetes világba, tegyük hozzá.
A hanghatár szinte misztikus, rettegett valami volt a negyvenes években, mintha tényleg falba ütközött volna a gép, amely megpróbálta áttörni, sokan biztosra is vették, hogy fizikailag lehetetlen hangnál gyorsabban repülni, és valóban jó néhány pilóta vesztette életét, aki addig megpróbálkozott vele. Hogy 1947. október 14.-én a Muroc, mai nevén Edwards légibázis fölött mégis sikerült, az egyrészt köszönhető egy remek gépnek, amelyet a mozgatható vízszintes vezérsík nagyszerű, egyébként brit találmányával szereltek fel, ez pedig kulcsszerepet játszott abban, hogy a gép hangsebesség felett is irányítható maradt. Másrészt egy nagyszerű pilótának volt köszönhető a siker.
Chuck Yeager kapitányról eléggé egyértelműen ítéli meg az egykori és a mai repülőtársadalom is, nemcsak ama 14 perces útja, hanem más különleges és kalandos repülései nyomán, hogy a világ valaha volt egyik legjobb, ha nem a legjobb pilótája. Azt már sokan leírták, hogy a világháborús ász két nappal a nagy repülés előtt leesett a lováról és eltörte két bordáját, de ő inkább egy állatorvoshoz ment kezeltetni magát, nehogy ne ő legyen aznap a kabinban. Apropó kabin, egy félbevágott seprűnyél is kellett a sikerhez, amelynek révén a sérülései ellenére kioldás előtt fél kézzel is magára tudta zárni a kabintetőt.
Ezeknél a jópofa és romantikus részleteknél is többet mond Yeager kapitány egyoldalas gépírásos jelentése a történelmi repülésről, amilyen higgadtan és szakszerűen, érzelemmentesen ír az irányítási nehézségekről, mikor működött, és amikor nem működött a magassági kormány, vagy hogy a műszerfal mutatói megbolondultak a vibrációtól. Ugyanez a higgadtság volt a kulcsa a megmenekülésének, amikor egy későbbi kísérleti repülésekor 16-17 ezer métert zuhant, míg vissza tudta nyerni az uralmat a gépe felett.
Volt háborús ász és vietnami hadipilóta, vezette a tesztrepülők iskoláját, brigádtábornokként ment nyugdíjba, rengeteg kitüntetéssel. A hatvanadik évfordulót is úgy ünnepelte, mint az ötvenediket és a negyvenediket, egy F-16-os harci géppel, igaz már kétüléses változattal, ismét szuperszonikus sebességgel repült, és persze megint az Edwards felett. Ha van ember, akit a világ ebben a nem túl heroikus korban is egyértelműen hősnek tekint, akkor az a pilóták pilótája, a hanghatár áttörője, a mindig derűs, most 84 éves Chuck Yeager.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Globális környezetvédelem - globális áron
Ahol egykor egy fényképért börtön járt
A globalizáció diadala
Turkálunk egymás zsebében: mennyit ér a politikus?
Akik hallották a földön, első pillanatban azt hitték, megint elpusztult egy kísérleti gép, de aztán megszólalt a rádióban egy higgadt hang, és közölte a földiekkel, hogy egyben van, sem a füle, sem semmi mása nem maradt le a nagy rohanásban. Ez a robbanás most a siker hangja volt, valaki megint betört egy addig ismeretlen világba. Félelmetes világba, tegyük hozzá.
A hanghatár szinte misztikus, rettegett valami volt a negyvenes években, mintha tényleg falba ütközött volna a gép, amely megpróbálta áttörni, sokan biztosra is vették, hogy fizikailag lehetetlen hangnál gyorsabban repülni, és valóban jó néhány pilóta vesztette életét, aki addig megpróbálkozott vele. Hogy 1947. október 14.-én a Muroc, mai nevén Edwards légibázis fölött mégis sikerült, az egyrészt köszönhető egy remek gépnek, amelyet a mozgatható vízszintes vezérsík nagyszerű, egyébként brit találmányával szereltek fel, ez pedig kulcsszerepet játszott abban, hogy a gép hangsebesség felett is irányítható maradt. Másrészt egy nagyszerű pilótának volt köszönhető a siker.
Chuck Yeager kapitányról eléggé egyértelműen ítéli meg az egykori és a mai repülőtársadalom is, nemcsak ama 14 perces útja, hanem más különleges és kalandos repülései nyomán, hogy a világ valaha volt egyik legjobb, ha nem a legjobb pilótája. Azt már sokan leírták, hogy a világháborús ász két nappal a nagy repülés előtt leesett a lováról és eltörte két bordáját, de ő inkább egy állatorvoshoz ment kezeltetni magát, nehogy ne ő legyen aznap a kabinban. Apropó kabin, egy félbevágott seprűnyél is kellett a sikerhez, amelynek révén a sérülései ellenére kioldás előtt fél kézzel is magára tudta zárni a kabintetőt.
Ezeknél a jópofa és romantikus részleteknél is többet mond Yeager kapitány egyoldalas gépírásos jelentése a történelmi repülésről, amilyen higgadtan és szakszerűen, érzelemmentesen ír az irányítási nehézségekről, mikor működött, és amikor nem működött a magassági kormány, vagy hogy a műszerfal mutatói megbolondultak a vibrációtól. Ugyanez a higgadtság volt a kulcsa a megmenekülésének, amikor egy későbbi kísérleti repülésekor 16-17 ezer métert zuhant, míg vissza tudta nyerni az uralmat a gépe felett.
Volt háborús ász és vietnami hadipilóta, vezette a tesztrepülők iskoláját, brigádtábornokként ment nyugdíjba, rengeteg kitüntetéssel. A hatvanadik évfordulót is úgy ünnepelte, mint az ötvenediket és a negyvenediket, egy F-16-os harci géppel, igaz már kétüléses változattal, ismét szuperszonikus sebességgel repült, és persze megint az Edwards felett. Ha van ember, akit a világ ebben a nem túl heroikus korban is egyértelműen hősnek tekint, akkor az a pilóták pilótája, a hanghatár áttörője, a mindig derűs, most 84 éves Chuck Yeager.
Márványi Péter jegyzete
Korábbi jegyzetek:
Globális környezetvédelem - globális áron
Ahol egykor egy fényképért börtön járt
A globalizáció diadala
Turkálunk egymás zsebében: mennyit ér a politikus?
Oroszország dróntüzet indított Harkiv ellen, 46 ember megsebesült. 
