A kommunizmus és a rút anyagiasság

A jó kommunistát nem a pénz, hanem az eszme érdekli, szóval az eszmének az eszme a fontos, legalábbis ezt állította maga az eszme, néha el is hitte magáról.

Azért persze ifjabb koromban is éreztem már, hogy ez nem ilyen egyszerű képlet. A kommunizmus ugyan mindvégig igyekezett elhatárolódni a rút anyagiasságtól, de a kommunizmus és a rút anyagiasság valami rejtélyes módon mégis  egész jól megfértek egy országon, sőt egy rendszeren belül is.

Hogy aztán nálunk hogyan változtak tovább a dolgok, azt nem érdemes részletezni, most azonban az a megdöbbentő élmény tárul elénk, ahogy az igazi kommunisták a lehető legrútabb anyagiasság jegyében az eszme védelmét adják el egy tál lencséért. Vagy inkább hagyjuk eme kommunizmustól távoli biblikus allegóriát, szóval Észak-Korea az eszme tűzön-vízen át és atomfegyverek révén történő védelmét eleinte 50 ezer tonna olajért, a későbbiekben egyenesen további 950 ezer tonnáért, összesen tehát egymillió tonna olajért adta fel és el.

Hogy netán a nukleáris arzenál kiépítése eleve azt szolgálta volna, hogy a világot mondjuk egy kis olajért és élelmiszerért meg lehessen zsarolni, azt tisztes kommunisták, az anyagiasságtól mentes eszméhez hű észak-koreai elvtársak esetében fel sem tételezhetjük ugyebár.

No mindegy, az a lényeg, hogy lám elég sok kőolajért az eszme legkonzekvensebb követőit is meg lehetett győzni, bár azért várjuk ki a végét, vajon valóban beengedi-e Phenjan a nemzetközi megfigyelőket az atomerőműbe, vajon tényleg felhagy-e a nukleáris programmal.

Visszatérve a kora ifjúság és a koreai helyzet összevetéséhez, a kételyt, ami akkori naiv világunkba is befészkelte magát, egyebek mellett egy kérdés-felelet játékban volt szerencsénk kifejezni, tehát: mi a kommunizmus? Válasz: az eszme diadala a józan ész felett. Amit most látunk, az pedig épp, mintha a józan ész diadala lenne. Kérdés persze, hogy kinek a józan eszéről van szó, a koreai kommunistákéról, akik mégis csak kipumpolták a világból a fennmaradásukhoz szükséges támogatást, vagy a világ józan eszéről, amely azt diktálta: inkább maradjon némi olaj árán a kommunista diktatúra továbbra is kommunista diktatúra, csak ne fenyegesse a földgolyót.

Egy biztosnak látszik, ahhoz képest, hogy – mint megállapítottuk - a kommunizmusban, a kommunizmus saját hite szerint, az eszmének csak az eszme fontos, Észak-Korea és a külvilág mostani meccsében a rút anyagiasság dominált, az eszme mindkét oldalon valahogy kiesett a játékból.

Márványi Péter jegyzete

Korábbi írások:

Zsarolja meg a gazdaság a politikát!
A cukkini, a tök és az elhagyott feleség története
Zsírleszívás, agyelszívás - hájas felfedezés
Magyar sztárok: bármit bármennyiért?