Akár még polgármestere is lehet a Jobbiknak

A Political Capital elemzése szerint a Fidesz várhatóan nagyarányú győzelmet arat az önkormányzati választásokon, Budapesten Tarlós István győzelme egyértelműnek tűnik. Az MSZP legfeljebb támogatottsága szinten tartásában bízhat. A Jobbik akár polgármesteri címeket is szerezhet, az LMP legfőbb célja pedig, hogy megakadályozza a Fidesz fővárosi közgyűlési többségét

A Political Capital elemzése szerint a Fidesz várhatóan nagyarányú győzelmet arat az önkormányzati választásokon is. Budapesten Tarlós István győzelme egyértelműnek tűnik, a kérdés inkább az, hogy a Fidesz-KDNP megszerzi-e a többséget a Fővárosi Közgyűlésben. Erre jó esélye van, abban az esetben pedig biztosra vehető, ha a kormánypártok az áprilisi szavazóikat riválisaiknál csak kevéssel jobban mozgósítják.

Az MSZP legfeljebb támogatottsága szinten tartásában bízhat. Mindenekelőtt a XIII. kerületi, esetleg a szegedi polgármesteri cím megtartására lehet esélyük. Ezeken felül még néhány megyei jogú város vagy budapesti kerület polgármesteri címének megszerzése már sikert jelentene a szocialisták számára.

Észak-Magyarországon a Jobbik veszélyezteti az MSZP legnagyobb ellenzéki párti pozícióját, a jelöltállításban már felül is múlta a szocialistákat. A tavaszi eredményekből kiindulva a Jobbik akár polgármesteri címeket is szerezhet – ha megyei jogú városban nem is valószínű, de néhány 10 ezer főnél nagyobb településen igen –, és több városi önkormányzatban, vagy akár egy-egy megyei közgyűlésben a mérleg nyelvét is jelenthetik a Jobbik képviselői.

Az LMP legfőbb célja, hogy megakadályozza a Fidesz fővárosi közgyűlési többségét, így döntési pozícióba kerüljön Budapesten. Országosan viszont már a jelöltállítás során kudarcot vallott a párt.

Az önkormányzati választási rendszer változásai települési szinten kevéssé, a megyékben és a fővárosban viszont jelentősen korlátozták a kisebb formációkat. A megyei közgyűlésekből szinte teljesen el fognak tűnni a civil szervezetek, és a nagyobb településeken is jóval kisebb súlyt képviselnek majd.

Országos adatok
Országosan messze a legtöbb jelöltet, 8823-at a Fidesz állította (ehhez jönnek még az önálló KDNP-s jelöltek, az ő számuk egyelőre nem világos a jelenleg hozzáférhető adatok alapján). A második hely a Jobbiké, amely még így sem éri el a Fidesz-jelöltek számának felét (4235 induló), polgármesterjelöltjeinek száma pedig négy év alatt több mint 30-szorosára, 7-ről 218-ra emelkedett. Az MSZP 3694-gyel a harmadik, közöttük 194 a polgármesterjelölt (négy éve még 407 volt, a csökkenés 52,33%-os). A két párt indulóinak száma között a kistelepüléseken a leglátványosabb az eltérés: 1238-455 a Jobbik javára. Az LMP jócskán lemaradt 1133 aspiránssal, közülük is csak 26-an polgármesterjelöltek.

Főpolgármester

A Policy Solutions közvélemény-kutatása szerint a szocialisták nyerhetik a legtöbbet azzal, hogy a Lehet Más a Politika (LMP) tizenkét fővárosi kerületben nem tudott jelöltet állítani, míg a Jobbik nyolc budapesti kerületből való távolmaradása a kormánypárti jelölteket segítheti. A kutatás készítői kiemelik, hogy a jobbikos szavazók 84 százalékának felbukkanására akkor is számítani lehet az urnáknál, ha az adott kerületekben nem lesz jobbikos jelölt. Ez "újabb hatalmas lökést adhat az amúgy sem rossz helyzetből induló fideszes jelölteknek", mivel saját jelölt híján tízből hét jobbikos fideszes politikust támogatna - fűzik hozzá.     A fővárosi LMP-szavazók 19 százaléka ezzel szemben a szocialistákat támogatná, 12 százalékuk a Kétfarkú Kutya Pártot, 9 százalékuk a Jobbikot, a kormánypártot pedig mindössze 6 százalékuk. A Policy Solutions szerint mindennek különösen amiatt lehet nagy jelentősége, mert az LMP a fővárosi kerületek több mint felében nem tudott polgármesterjelöltet állítani. A kutatás készítői ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy az LMP tábora a Jobbikénál jóval kevésbé biztos szavazókból áll: kényszerhelyzetben csak 64 százalékuk választana másik pártot. A Policy Solutions megjegyzi továbbá, hogy a fővárosban az LMP és a Jobbik is a 18-29 évesek között a legnépszerűbb, a jobbikosok között azonban kétszer annyi férfi található, mint a nő, miközben az LMP-ben csaknem fordított a helyzet.

Az öt parlamenti párt négy jelöltje száll ringbe, a többieknek esélyük sem volt a szigorított feltételeket teljesíteni (bár állítólag Schmuck Andor közel járt). Tarlós István győzelme biztosra vehető, az LMP és a Jobbik jelöltjének a kampány miatt van elsősorban jelentősége: főpolgármester-jelölt híján sokkal nehezebben tudták volna mobilizálni szavazóikat, márpedig számukra a fővárosi közgyűlési és a kerületi közgyűlési mandátumok az igazán fontosak. Amióta közvetlenül választjuk a főpolgármestert (1994), először nincs a Munkáspártnak sem jelöltje, sem listája (igaz, ez az SZDSZ-ről ugyanúgy elmondható).

Fővárosi közgyűlés
Az öt parlamenti párt négy listája közül választhatnak a budapestiek, ilyen szűk még sosem volt a kínálat: 6 volt a minimum (1994 és 2002), arra azonban csak egyszer volt példa, hogy parlamenten kívüli párt bejutott volna (2002: MIÉP). Mivel csak a parlamenti pártoknak lesz fővárosi listájuk, és valószínűleg mind át is ugorják az ötszázalékos küszöböt, nem lesznek elvesző szavazatok, minek következtében gyengül a győztest erősítő hatás. A Fidesznek így is reális esélye van a közgyűlési többség megszerzésére, az indulók megrostálásával azonban mégis elképzelhető, hogy a saját dolgát nehezítette meg.

Ha a fővárosban az áprilisi választással azonos választási arányok ismétlődnének meg, a Fidesz-KDNP-nek 17, az MSZP-nek 9, az LMP-nek 4, a Jobbiknak 3 mandátum jutna, a főpolgármester szavazatával kiegészülő közgyűlésben, tehát ha szűken is, de meglenne a kormánypártok többsége.

Megyei listák
A megyei listák szembetűnő bizonyítékot szolgáltatnak mind az LMP vidéki kiépítetlenségére, mind az indulási feltételek drasztikus megnehezítésére. Az LMP a fővárosra, azon belül is főpolgármester-jelöltjének ringbe küldésére koncentrált, amelynek szimbolikus ereje kétségkívül jelentős, hosszú távon viszont talán fontosabb lett volna, hogy a megyei közgyűlések többségében jelen legyenek egy-két képviselővel. Ehhez képest a 19-ből mindössze 3 megyében kerültek fel egyáltalán a szavazólapra. Nyilvánvaló, hogy ebben óriási szerepe volt annak, hogy ehhez a korábbi 0,3% helyett a választójogosultak 1%-ának szelvényére lett volna szükségük, ám ezt a feltételt nemcsak a kormánypártok, de az MSZP és a Jobbik is gond nélkül hozta.

Az indulók megtizedelése egyértelműen a megyei közgyűlések szintjén bizonyult a „legeredményesebbnek”. 9 helyen mindössze három párt közül lehet választani, további két megyében csak az LMP-vel egészül ki a kínálat, s csupán 8 megyében vannak civil indulók a listán.

Korábban ezen a szinten rengeteg civil szerveződés indult eséllyel, a jelöltállítás megnehezítése őket sújtotta leginkább. Az összehasonlítást nehezíti, hogy korábban külön listákat állítottak a 10 ezer alatti és feletti településeken, és bár részben örömteli, hogy ezt az értelmetlen szabályozást megszüntették, ez is tovább rontotta a civilek indulási esélyeit. Négy éve 4647 jelölt neve szerepelt a megyei listákon, idén 1955 fog – ez még nem tűnik annyira durva visszaesésnek, mivel a betölthető helyek száma is több mint felével csökkent. Míg viszont ma már luxusnak számít, ha 5 szerveződéssel is találkozhatunk egy szavazólapon, addig négy éve ez jelentette a legszűkebb kínálatot; jellemzően 8-10 lista közül is válogathattunk, sőt több megyében akár 14-ből is. A jelöltállítás drasztikus szigorításával tehát a Fidesz egyik legfőbb célja a megyei közgyűlések teljes átpolitizálása lehetett, amelynek „sikere” aligha kérdéses.

Külön figyelmet érdemel Nógrád, amely egyike azon megyéknek, ahol civil kezdeményezés még labdába rúghat, és az egyetlen, ahol a Munkáspártra még szavazni lehet.

Megyei jogú városok
Mivel a polgármester-jelölés feltételei nem nehezedtek, összességében még többen is ringbe szállnak idén, mint négy éve: 8907-en aspirálnak az összesen 3177 polgármesteri pozícióra, 2006-ban 8499 induló volt.

A 23 megyei jogú város élére a 2006-os 86-tal szemben idén csak 82-en aspirálnak. Érdekes, hogy a parlamenti pártok jelöltjeinek száma alig változott (2006 [Fidesz-KDNP, MSZP, SZDSZ, MDF]: 60; 2010 [Fidesz-KDNP, MSZP, Jobbik, LMP]: 62), a visszaesés – nem függetlenül attól, hogy a megyei szintű megméretés kritériuma jóval nehezebbé vált számukra (lásd. feljebb) – a civil és független jelöltek kisebb vállalkozó kedvének tudható be.

Nem véletlen, hogy a megyei közgyűlés állításának feltételeit szigorították, hiszen ott listás a szavazás, ötszázalékos támogatottság már mandátumot ér, a polgármesterek esetében viszont a győztes mindent visz, a vesztesekre leadott szavazatok elvesznek.

Ezen a szinten csak a Fidesz százszázalékos, 8 jelöltjük pedig a KDNP támogatása nélkül indul. Az MSZP Sopronban nem talált jelöltet, így régi polgármesterét, Walter Dezsőt függetlenként támogatja.

A Jobbiknak 7 városban nem sikerült polgármesterjelöltet állítania, de mivel megyei jogú város élére aligha esélyesek a radikálisok, ez csak a párt kisebbik problémája. A Jobbik számára reális célkitűzés az lehetett, hogy az összes megyei jogú város képviselő-testületébe bejusson, ahol egy-egy mandátum akár a mérleg nyelvét is jelentheti. Két helyen azonban, Kecskeméten és Salgótarjánban ez már szinte biztosan nem fog sikerülni, mivel nem teljesítették a kompenzációslista-állítás feltételeit.

Az LMP vidéki szervezetlenségét jelzi, hogy mindössze egy megyei jogú városban, Pécsen tudott önálló polgármesterjelöltet állítani, kompenzációs listára is csak 16 helyen futotta (hiányzik: Debrecen, Érd, Győr, Hódmezővásárhely, Nagykanizsa, Salgótarján, Székesfehérvár).

A Munkáspártnak Szolnokon és Salgótarjánban van kompenzációs listája, utóbbi helyen még polgármesterjelöltje is. Ezzel be is előzte az MDF-et, amely mindösszesen egy szolnoki kompenzációs listával vigasztalódhat.

6 kivétellel (Békéscsaba, Dunaújváros, Kecskemét, Pécs, Salgótarján, Szekszárd) minden megyei jogú városban van olyan civil szerveződés, amely össze tudott hozni egy kompenzációs listát, Nagykanizsán négynek is sikerült. 2006-ban három kivétellel minden képviselő-testületben legalább egy mandátumot szereztek a civilek. Mivel azonban idén már jóval drágább egy kompenzációs mandátum, a megyei közgyűlésekhez hasonlóan a megyei jogú városok jelentős részéből is eltűnhetnek a civil szervezetek.

Budapesti kerületek
A 23 fővárosi kerületben szinte ugyanolyan mértékű a visszaesés, mint a megyei jogú városok esetében: a 2006-os 87-tel szemben idén 81-en aspirálnak. Mivel az LMP Budapesten a legerősebb, a parlamenti pártok polgármesterjelöltjeinek száma emelkedett (2006: 65; 2010: 71), a pártkötődéssel nem vagy alig rendelkező aspiránsok száma viszont 16-ról 10-re csökkent.

A Fidesz mindenhol indít jelöltet, a KDNP-logó csak három kerületben hiányzik majd a szavazólapról. Az MSZP Soroksáron hagyományosan Geiger Ferencet támogatja, további 22 kerületben van saját jelöltje – a X. és a XV. kerületben a 2006-ban még szocialista színekben győztes Verbai Lajossal és Hajdu Lászlóval szemben induló is.

A Jobbik összességében jobban teljesített a fővárosban, mint a megyei jogú városokban, hiszen mindenhol van kompenzációs listája, és csak 8 kerületben hiányzik az önálló polgármesterjelölt (Budafokon nyíltan Szirtes Editet támogatják).

Az LMP-nek ugyanúgy két kompenzációs lista hiányzik a fővárosban (XVII. és XXII. kerület), ahogy a Jobbiknak a megyei jogú városokban, 11 polgármesterjelöltje viszont kifejezetten szegényes teljesítmény a fővárosban népszerűnek mondható párttól. Mindazonáltal az LMP-nek jó esélye van a legtöbb kerületben képviselői mandátumhoz jutni.

Polgármesterjelöltre ha nem is, négy-négy kompenzációs listára még futotta az MDF-nek és a Civil Mozgalomnak, egy-egyre pedig az MSZDP-nek és a Munkáspártnak.

Helyi tömörülések már négy éve is csak elvétve jutottak be a kerületi közgyűlésekbe, idén pedig már a kompenzációs lista állítására alkalmas szerveződések is erősen megtizedelődtek. A IX., a XV., a XXIII. kerület civil szervezetei a polgármester hátországát képezik, rajtuk kívül összesen hat további kerületben van civil lista, köztük a Janicsák Istvánt támogató Zuglóiak Érdekképviselete Egyesület.

Privátbankár