Befektetés: a nemesfémek jelentik a biztonságot?

Ami jó Amerikának, jó az egész világnak – hirdette meg Obama elnök 2010. novemberében a szöuli G20-as csúcson. Persze amit szabad önérdekből Amerikának, miért ne szabadna már jó ideje Kínának is? Kína export-vezérelte gazdaságának egy gyenge jüanra van szüksége, ezért a pekingi kormány mesterségesen gyengíti a kínai fizetőeszközt. Európa mindeközben mindent megtesz kedvenc gyermeke, a pénzügyi unió életben tartásáért, amelynek születési rendellenességei azonban egyre szembetűnőbben jelentkeznek. Az eurózóna messze nem annyira homogén, mint amennyire Brüsszel azt szeretné, és az Európai Központi Bank által meghatározott egységes euró-alapkamat nem más, mint egy rossz kompromisszum. Az euró bevezetését megelőzően egy a mostanihoz hasonló pénzügyi helyzetben, az erős német márka vagy osztrák schilling felértékelődött volna, míg a gyenge líra, drachma és peseta árfolyama csökkenne. Egyensúlyteremtő eszközként működtek továbbá a valaha eltérő alapkamatok a különböző európai országokban. A mostani egyen-kamat egyes euró-tagországok számára magas, mások számára viszont túlzottan alacsony. Az ebből származó kiegyensúlyozatlanságok maholnap az eurózóna szakítópróbájához vezethetnek.

A pénzpiacok különösen érzékeny szenzorokkal érzékelik a kiegyensúlyozatlan helyzeteket. Ezek a piac szereplőinél bizonytalanságot szülnek, ami a biztonság keresésére sarkallja őket. Korunk egymásra hangolt nemzetközi monetáris berendezkedése csak úgy életképes, ha az árfolyamok és azok változása minden ország számára elfogadható. Az olyan súlyos egyensúlyi eltolódások, mint amilyenek most az eurótérségben tapasztalhatók, vagy az amerikai dollárnál és a kínai jüannál fennálló extrém eltorzulás, aláássák a befektetők bizalmát. Márpedig ahogy fogy a bizalom, úgy ragyognak egyre fényesebben a nemesfémek.

Ha a valuták már nem alkalmasak arra, hogy kifejezzék az áruk és szolgáltatások valódi értékét, akkor az emberek mihamarabb alternatívák után néznek. Ekkor jön el a nemesfémek ideje. A múltban a valuták és a nemesfémek párharcából mindig akkor kerültek ki a valuták győztesen, amikor adott volt a globális gazdasági növekedés és a nemzetközi pénzügyi stabilitás, valamint monetáris szigor uralkodott. Ha mindez nem állt fenn, akkor az emberek mindig is arra kényszerültek, hogy újragondolják a vagyoni helyzetüket, és az arany valamint az ezüst irányába mozduljanak el.

A feltétlen biztonság iránti vágy miatt ragyog válság idején különösen fénylőn az arany és az ezüst, jóllehet az arany a fémértékén kívül önmagában semmit sem ér. A magas eszmei érték, amelyet az aranynak és az ezüstnek ősidők óta tulajdonít az emberiség, mindössze egy megelőlegezett bizalomból fakad. Hiszen az aranyban és az ezüstben még akkor is megbízunk, ha a bizalom minden másban már végérvényesen megrendült. Így gondolkoznak a jegybankok is. És éppen ezért halmoznak fel oly sokat azokból a hasztalan aranyrudakból a trezortermek legmélyén - írja a közlemény.

Privátbankár